Kevés videojátékos sorozat filmes múltja volt olyan kacskaringós, mint a Resident Evilé. A korábbi mozifilmek hatalmas közönséget találtak maguknak, közben viszont újra és újra megkapták a rajongóktól, hogy egyre messzebb kerültek attól az élménytől, amely miatt a Capcom játékai klasszikussá váltak. Zach Cregger most nem az ismert történetek egyikének pontos feldolgozásával próbálkozik, hanem egy teljesen új sztorival – az első kritikák alapján mégis éppen ő került talán a legközelebb ahhoz, milyen érzés Resident Evilt játszani.
A film főhőse Bryan, egy Austin Abrams által alakított orvosi futár, aki egy látszólag egyszerű megbízás közben kerül egy egyre rémisztőbb járvány kellős közepébe. Nem kiképzett katona, nem különleges ügynök és nem valamelyik klasszikus játékbeli főhős: hétköznapi emberként próbál életben maradni, miközben körülötte fokozatosan elszabadul a pokol. A Sony hivatalos leírása szerint az események egyetlen végzetes éjszaka alatt bontakoznak ki, Cregger pedig láthatóan erre a kiszolgáltatottságra építette fel az egész filmet.
Nem a játék történetét másolja, hanem a játékélményt
Ez lehet az új Resident Evil egyik legérdekesebb húzása. Cregger korábban is hangsúlyozta, hogy nem egy konkrét játék történetét szeretné egyszerűen vászonra másolni. Ehelyett azt próbálta átültetni filmre, ahogy a Resident Evil működik: belépsz egy új helyszínre, fogalmad sincs, mi vár rád a következő ajtó mögött, kevés az erőforrásod, és minden új terület egy újabb problémát jelent.
Az első kritikák szerint ez meglepően jól működik. A The Guardian a horrort, a humort és az akciót kiemelő, folyamatosan mozgásban lévő filmként írja le az új Resident Evilt, míg a The Verge szerint Cregger alkotása az eddigi mozifilmeknél sokkal inkább visszanyúl a sorozat survival horror gyökereihez. A GamesRadar által összegyűjtött korai reakciók között pedig többször visszatérő gondolat volt, hogy a film nézése valóban egy jó videojáték végigjátszására emlékeztet.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Cregger egyszerű rajongói kiszolgálást készített volna. Bryan új karakter, a történet sem valamelyik játék cselekményének újrajátszása, és a rendező a saját stílusát is erősen belevitte a filmbe. A Noites Brutais és a Weapons után ismét fontos szerepet kap a horror mellett az abszurd, olykor fekete humor, miközben az akció és a testhorror sem marad háttérben. Az AP kritikája szerint éppen Austin Abrams hétköznapi, esendő figurája segít abban, hogy a groteszk és véres helyzetek között a humor is működjön.
Nem minden kritikus szerint hibátlan
Az összkép ugyan kifejezetten biztató, de nem teljesen egységes. Több kritika is arra utal, hogy a film második fele vagy lezárása már nem tartja ugyanolyan feszesen a tempót, mint az első szakasz. A Guardian szerint Bryan karakteríve a végére valamelyest befejezetlen marad, az AP pedig szintén úgy látja, hogy a történet később veszít valamennyit a lendületéből.
A Financial Times ugyanakkor négycsillagos értékelést adott a filmnek, és külön kiemelte azt a lendületet, amellyel Cregger a videojátékos logikát filmes eszközökkel vegyíti. A kritika szerint a Resident Evil nem akarja megtagadni B-filmes gyökereit, mégis olyan kreativitással közelít az alapanyaghoz, amely jóval túlmutat egy egyszerű franchise-újraindításon.
Talán éppen ez lehet az új Resident Evil legfontosabb erénye. Nem azt próbálja bebizonyítani, hogy a játékok története csak akkor működik filmen, ha minden szereplőt és eseményt pontosan lemásolnak. Ehelyett azt keresi, hogy mitől Resident Evil egy Resident Evil: a bizonytalanságtól, a túlélésért folytatott kapkodástól, az egyre bizarrabb szörnyektől és attól az érzéstől, hogy a következő ajtót talán jobb lenne ki sem nyitni.
Hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy a játékok rajongói végre igazán sajátjuknak érezzék a mozis változatot, arra hamarosan a közönség is válaszolhat. Magyarországon a filmet 2026. szeptember 17-től vetítik a mozik. Az InterCom jelenleg Resident Evil címen szerepelteti a bemutatót, miközben több hazai mozi A kaptár címen hirdeti a filmet.
