2010. október 31-én az AMC Halloween alkalmából, kilencvenperces műsorsávban bemutatta a The Walking Dead első epizódját. A nyitórészt Frank Darabont írta és rendezte, a főszerepet pedig egy brit színész, Andrew Lincoln kapta, akit akkor még sokan inkább az Igazából szerelem egyik mellékszereplőjeként ismertek. Hat epizódot rendeltek a sorozatból.
Ma, tizenhat évvel később már tudjuk, milyen szerény kezdet volt ez egy tizenegy évados széria és a belőle kinőtt teljes televíziós univerzum számára.
A Days Gone Bye azonban nem attól érdekes, hogy később mekkora üzlet lett belőle. Frank Darabont úgy készítette el a sorozat nyitányát, mintha egy önálló horrorfilmet rendezne, nem pedig egy televíziós produkció első fejezetét, amelynek minél gyorsabban be kell mutatnia valamennyi szereplőjét és történetszálát. Ennek a döntésnek még ma is érezni a hatását.
A The Walking Dead már az első öt percben megmutatta a fogait
Darabont nem Rick Grimes kórházi ébredésével kezdte a történetet. Előbb egy elhagyatott benzinkúthoz vitte a seriffhelyettest, ahol Rick egy plüssmackót cipelő kislánnyal találkozott. A gyerek megfordult, és kiderült, hogy már nem él. Néhány pillanattal később Rick kénytelen volt lelőni.
Ez merész nyitás volt egy olyan sorozattól, amelynek még el kellett nyernie a nézők bizalmát. Nem próbálta fokozatosan adagolni, mennyire kegyetlen világba érkeztünk, és azt sem várta meg, amíg megszeretjük a főszereplőt. Az első jelenetben egy rendőr lelőtt egy gyereket, mert a gyerek már zombivá változott.
Darabont ugyanakkor pontosan tudta, mikor kell visszafognia magát. A kórházi ébredés után hosszú percekig szinte csak Rick bizonytalanságát követjük: a kihalt folyosókat, a lezárt ajtókat, az elhagyott utcákat. A rendező nem magyarázta el, hogyan omlott össze a civilizáció. Egyszerűen megmutatta, mi maradt utána.
Frank Darabont nem véletlenül értette ennyire jól a rémületet
A rendező neve 2010-ben elsősorban nem a horrorhoz kapcsolódott. A remény rabjai és a Halálsoron miatt olyan filmkészítőként tartották számon, aki különösen érzékenyen bánik az emberi sorsokkal. Pedig Darabont 2007-ben már elkészítette Stephen King A köd című történetének adaptációját, amelyben egy természetfeletti fenyegetés hatására pillanatok alatt széthullik egy kis közösség józan ítélőképessége.
A The Walking Dead ugyanebben a közegben mozgott, csak sokkal nagyobb léptékben. Darabontot láthatóan nem pusztán az érdekelte, hogyan lehet elmenekülni a szörnyek elől. Az is, hogy az ember mennyire ragaszkodik a régi világ szabályaihoz, amikor azok már semmit sem érnek.
Rick rendőri egyenruhája erre különösen jó példa. Az első részben még viseli a kalapját, a jelvényét és az oldalfegyverét, mintha ezeknek az új világban is ugyanaz volna a jelentőségük. Csakhogy nincs már rendőrség, amelyhez visszatérhetne, és nincs intézmény, amelynek a tekintélyét képviselné. Rick egy darabig úgy próbál eligazodni a világvégében, ahogyan korábban egy átlagos munkanapon tette volna.
Egyetlen lovas többet mondott a világvégéről, mint száz zombi
A sorozat legismertebb képe mégis Rick atlantai útja lett. Az autópálya egyik oldalán a városból menekülő emberek elhagyott autói torlódnak egymásra, a másik oldalon pedig egy magányos lovas halad Atlanta felé. Az egész jelenetben van valami különös, westernfilmes nyugalom.
A kép egyszerre látványos és kegyetlenül egyszerű. Mi már látjuk, hogy mindenki menekülni próbált a városból, Rick viszont éppen oda igyekszik, mert azt reméli, ott találhatja meg a családját. Nincs szükség katonai rádióüzenetre vagy tudósok magyarázatára. Az autópálya forgalmi rendje önmagában elmeséli a katasztrófát.
A látványt a sorozat szemcsés, 16 milliméteres filmre forgatott képei is meghatározták. Greg Nicotero és munkatársai pedig olyan zombikat készítettek, amelyek közelről is működtek, nem csupán egy távoli, névtelen tömeg részeként. A The Walking Dead akkoriban jóval inkább idézte George A. Romero régi zombifilmjeinek nyers világát, mint a csillogó hollywoodi katasztrófafilmeket.
Az AMC hat részből csinált történelmet
A premier estéjén 5,3 millió amerikai néző kapcsolt az AMC-re. Ez akkor a csatorna addigi legnézettebb saját gyártású sorozatpremierjét jelentette, és különösen figyelemre méltó eredmény volt egy alapvetően felnőtt közönséget célzó, véres horrorprodukciótól.
Az AMC ekkor már a Mad Men és a Totál szívás révén komoly szakmai tekintélyt szerzett. A The Walking Dead azonban olyasmit hozott, amit ezek a sorozatok más léptékben tudtak: hatalmas, széles közönséget. A csatorna november 8-án már be is rendelte a tizenhárom részes második évadot.
Robert Kirkman képregénye persze már a televíziós feldolgozás előtt megmutatta, hogy a zombiapokalipszis hosszú távon is működhet emberi drámaként. Darabont érdeme az volt, hogy ebből olyan sorozatot készített, amelyhez nem kellett képregényrajongónak vagy megszállott horrorrajongónak lenni. Aki Rickkel együtt lépett be ebbe a világba, annak a történet hamar elég okot adott arra, hogy maradjon.
A The Walking Dead túlélte a saját alkotóját is
A sikertörténetnek azonban volt egy korántsem ünnepi fejezete. Darabont és az AMC kapcsolata gyorsan megromlott, a rendező pedig a második évad készítése közben távozott a sorozat éléről. A háttérben kreatív és pénzügyi viták húzódtak, amelyek később hosszadalmas jogi eljárásokhoz is vezettek.
Ez azért is érdekes, mert a The Walking Dead nem omlott össze az alkotója távozása után. A sorozat tovább növekedett, új főszereplőket emelt fel, a későbbi években pedig olyan televíziós nézettségi magasságokba jutott, amelyekről a 2010-es premier idején aligha álmodhattak az AMC vezetői.
Közben a hangja is változott. Az első évad elszigetelt túlélőinek történetéből fokozatosan közösségek, hatalmi játszmák és háborúk sorozata lett. Ez nem feltétlenül jelentett minőségi hanyatlást, de egészen másféle történetmesélést követelt. A pilot néhány csendes, szinte meditatív jelenete így ma már egy másik korszakból maradt ránk.
Tizenhat év után még mindig érdemes visszatérni az első részhez
A The Walking Dead eredeti sorozata 2022-ben, tizenegy évad után zárult le, a történet viszont nem ért véget. Rick és Michonne, Daryl, valamint Maggie és Negan különböző folytatásokban vitték tovább a franchise-t. A zombiapokalipszis televíziós világa ma már jóval nagyobb, mint maga a sorozat, amelyből megszületett.
Mindez különös súlyt ad az első epizódnak. Darabont annak idején még nem egy több szériára kiterjedő univerzumot próbált megalapozni, legalábbis a pilot nem úgy viselkedik. Megengedte magának, hogy hosszú perceken át csak egyetlen emberre figyeljen, és bízzon abban, hogy ez önmagában elegendő.
A The Walking Dead tizenhat éves történetéből rengeteg minden megkopott, átalakult vagy új jelentést kapott. A Days Gone Bye, avagy a Múló idő viszont ma is ugyanazt tudja, amit 2010 Halloweenjén: fél óra sem kell hozzá, hogy elhiggyük, ez a világ valóban véget ért.
