Annabelle, Amityville, az enfieldi poltergeist és egy gyilkossági per, amelyben még az ördögöt is megpróbálták a vádlottak padjára ültetni. Ed és Lorraine Warren történetei Hollywoodot is meghódították – ám a filmek mögött meghúzódó valódi ügyek sokszor még különösebbek, mint a moziváltozatok.
Ha valaki csak a Démonok között filmeket ismeri, Ed és Lorraine Warren könnyen tűnhet valamiféle természetfeletti Holmes és Watson párosnak. Patrick Wilson és Vera Farmiga alakításában démonokkal néznek farkasszemet, megszállottakat mentenek meg, és rendszerint akkor lépnek be a szobába, amikor mindenki más már legszívesebben kirohanna belőle.
A valódi Warren házaspár története ennél jóval bonyolultabb.
Ed Warren autodidakta démonológusnak nevezte magát, Lorraine pedig azt állította, hogy tisztánlátó és médium. 1952-ben alapították meg a New England Society for Psychic Research nevű szervezetet, és pályafutásuk során több ezer paranormális esettel hozták kapcsolatba magukat. Némelyikből könyv, tévéfilm vagy mozifilm készült, mások évtizedekkel később váltak a Démonok között univerzum alapanyagává.
Van azonban valami, amit már az elején érdemes leszögezni: attól, hogy az alábbi esetek és a bennük szereplő emberek valósak, a természetfeletti magyarázatok még nem válnak bizonyított ténnyé. Warrenék munkásságát életükben és haláluk után is rengeteg kritika érte, több híres esetüknél pedig egymásnak ellentmondó beszámolók, beismert trükkök vagy teljesen hétköznapi magyarázatok is előkerültek.
Talán éppen ettől olyan érdekesek ezek a történetek.
1. Annabelle – a baba, amely a valóságban sokkal ártatlanabbul néz ki
Kezdjük azzal a tárggyal, amelyből önmagában egész mozis franchise nőtt ki.
A valódi Annabelle egyáltalán nem az a repedezett arcú porcelánszörnyeteg, amely a filmekből visszanéz ránk. Egy teljesen hétköznapi Raggedy Ann rongybabáról van szó. A történet szerint egy fiatal nő kapta ajándékba, majd lakótársával együtt különös dolgokra lett figyelmes: a baba állítólag megváltoztatta a helyét, üzenetek jelentek meg a lakásban, végül egy médium azt állította, hogy egy Annabelle Higgins nevű kislány szelleme kötődik hozzá.
Amikor Warrenék bekapcsolódtak az ügybe, más magyarázattal álltak elő. Szerintük nem egy gyermek szelleme lakott a babában, hanem egy „embertelen”, démoni entitás használta azt eszközként. A babát végül magukkal vitték, és hosszú éveken át a warreni okkult gyűjtemény üvegvitrinjében tartották.
A probléma csak az, hogy a látványos történetekhez nem került elő függetlenül ellenőrizhető bizonyíték. A Skeptical Inquirer kutatása szerint a Warrenék által emlegetett felvételeket és egyéb bizonyítékokat nem tették nyilvánosan hozzáférhetővé, a történet pedig az évtizedek során több ponton változott.
Ettől Annabelle még horrorikonná vált. Csak éppen Hollywoodnak egy jóval rémisztőbb babát kellett készítenie hozzá.
2. A Perron család – innen indult a Démonok között
1971-ben Roger és Carolyn Perron öt lányukkal beköltözött egy régi Rhode Island-i farmházba. A család későbbi beszámolói szerint hamarosan különös események kezdődtek: zajokat hallottak, tárgyak mozdultak el, szellemalakokat véltek látni, Carolyn pedig úgy érezte, hogy valami kifejezetten őt vette célba.
Warrenék végül szeánszot is tartottak a házban. A történetnek ez a változata szolgált James Wan 2013-as Démonok között című filmjének alapjául. Lorraine Warren tanácsadóként vett részt a produkcióban, sőt röviden fel is tűnt benne.
A film azonban jelentősen kiszínezte a történetet. Andrea Perron, a család legidősebb lánya később úgy fogalmazott, hogy a moziváltozat nagy része fikció. Különösen problémás Bathsheba Sherman alakja: a film boszorkányként és démoni gonoszként kezeli, miközben a történelmi kutatások nem támasztják alá azokat a legsúlyosabb vádakat, amelyek később a nevéhez tapadtak.
A Perron-ház története ezért tökéletes példája annak, hogyan születik legenda: egy család valódi élményeiből, a paranormális magyarázatból, majd végül Hollywoodból.
3. Amityville – Amerika leghíresebb kísértetháza
Kevés cím vált annyira összeforrttá a horrorral, mint 112 Ocean Avenue, Amityville.
1974 novemberében Ronald DeFeo Jr. a házban meggyilkolta hat családtagját. Egy évvel később George és Kathy Lutz gyerekeikkel beköltöztek, de mindössze 28 nap után elmenekültek. Azt állították, hogy a házban megmagyarázhatatlan és egyre fenyegetőbb jelenségek történtek.
Warrenék 1976-ban jártak az épületben, és démoni jelenlétről beszéltek. A történetből Jay Anson 1977-ben könyvet írt, majd megszületett The Amityville Horror, és vele együtt egy máig tartó filmes legenda.
Csakhogy Amityville hitelességét már nagyon korán komoly kétségek övezték. William Weber, Ronald DeFeo ügyvédje később azt állította, hogy George Lutzcal közösen, borozgatás közben találták ki és nagyították fel a történet egy részét. Skeptikus kutatók szintén arra jutottak, hogy a természetfeletti eseményekre nincs meggyőző bizonyíték.
Talán semmi nem mutatja jobban Warrenék kulturális hatását, mint hogy egy erősen vitatott történetből mára önálló horror-mitológia született.
4. Az enfieldi poltergeist – amikor Hollywood nagyobb szerepet adott Warrenéknek, mint a valóság
1977-ben egy észak-londoni családi házból érkeztek furcsa beszámolók. Peggy Hodgson és gyermekei kopogásokról, mozgó bútorokról és repülő tárgyakról beszéltek. A figyelem középpontjába hamarosan a 11 éves Janet került, aki időnként egy idős férfi rekedt hangján szólalt meg.
Az esetet hosszú időn át Maurice Grosse és Guy Lyon Playfair, a Society for Psychical Research kutatói vizsgálták. Több száz órányi hangfelvételt készítettek, és számos tanút kérdeztek meg. Még az SPR kutatói között sem alakult ki teljes egyetértés: egyesek valódi, megmagyarázatlan jelenségekről beszéltek, mások szerint a gyerekek becsapták a vizsgálókat.
A Démonok között 2 Warrenéket teszi az események központi figuráivá.
A valóságban azonban szerepük jóval kisebb volt. Warrenék valóban eljutottak Enfieldbe, de nem ők vezették az éveken át tartó vizsgálatot. Az ügy fő kutatói Grosse és Playfair voltak.
Ez az egyik legjobb példa arra, milyen óvatosan kell kezelni a „megtörtént események alapján” feliratot egy horrorfilm elején.
5. Arne Johnson – amikor a védelem démont akart vinni a bíróságra
1981 februárjában Arne Cheyenne Johnson halálosan megsebesítette Alan Bonót Connecticutban. Önmagában is tragikus bűnügy lett volna – de a történet hamarosan egészen más irányt vett.
Johnson menyasszonyának öccse, David Glatzel korábban állítólag démoni megszállás jeleit mutatta. A család Warrenék segítségét kérte. A történet szerint egy ördögűzés során Johnson felszólította a démont, hogy hagyja békén a fiút, és inkább szállja meg őt. Nem sokkal később megtörtént a gyilkosság.
Arne Johnson ügyvédje azt próbálta elérni, hogy démoni megszállásra hivatkozhasson a védelem, Robert Callahan bíró azonban ezt nem engedélyezte, mivel egy ilyen állítás objektíven és tudományosan nem bizonyítható. Johnsont végül első fokú emberölésért ítélték el; 10–20 éves büntetést kapott, amelyből körülbelül öt évet töltött börtönben.
Az ügyből született meg évtizedekkel később a Démonok között 3. – Az ördög kényszerített.
Ez esetben legalább egyvalami kétségtelenül valós: tényleg megpróbálták a démoni megszállást bírósági védekezésként használni.
6. A Snedeker család – a temetkezési vállalkozásból lett kísértetház
1986-ban Allen és Carmen Snedeker családjukkal egy connecticuti házba költöztek. Nem sokkal később derült ki számukra, hogy az épület korábban temetkezési vállalkozásként működött.
Ez önmagában elég lenne egy horror forgatókönyvéhez.
A család később árnyalakokról, támadásokról és egyre súlyosabb természetfeletti eseményekről számolt be. Warrenék szerint a házat démonok lepték el. Az esetből később In a Dark Place címmel könyv, majd 2009-ben The Haunting in Connecticut címmel mozifilm született. Csakhogy itt az egyik legfontosabb kritikai tanú maga a könyv szerzője lett.
Ray Garton később azt állította, hogy a családtagok beszámolói nem egyeztek egymással, és nehéz volt koherens történetet összeállítania belőlük. Garton szerint Ed Warren lényegében arra biztatta, hogy használja azt, amit tud, a többit pedig tegye félelmetesebbé. Ha igaz, ez meglehetősen más fényt vet a „megtörtént eseményeken alapul” kifejezésre.
7. A Smurl család – az ügy, amelyből végül a Démonok között lezárása lett
Jack és Janet Smurl családjával a pennsylvaniai West Pittstonban élt. Elmondásuk szerint otthonukat az 1970-es évektől kezdve különös jelenségek sújtották: zajok, kellemetlen szagok, mozgó tárgyak és megmagyarázhatatlan alakok jelentek meg.
Warrenék az 1980-as évek közepén kapcsolódtak be az ügybe, és arra jutottak, hogy több szellem, valamint egy démon is jelen van a házban. 1986-ban már országos sajtófigyelem követte az esetet.
A Smurl család történetéből már 1991-ben tévéfilm készült The Haunted címmel, de a történet több mint három évtizeddel később új életre kelt: ezt az esetet választották a 2025-ös Démonok között: Utolsó rítusok alapjául. A Warner Bros. hivatalosan is a Smurl család történetéhez köti a filmet. Ezzel egy olyan Warren-ügy került a franchise fináléjába, amely már jóval James Wan első Démonok között filmje előtt a popkultúra része volt.
8. A Union Cemetery fehér hölgye – Ed Warren állítólag filmre is vette
Nem minden híres Warren-eset játszódott családi házban. A connecticuti Easton Union Cemetery nevű temetőjéhez évtizedek óta kötődnek történetek egy fehér ruhás nőalakról. Warrenék többször vizsgálták a helyszínt, Ed pedig azt állította, hogy 1990. szeptember 1-jén videóra vette a legendás „White Ladyt”. Az esetről később Graveyard címmel könyvet is kiadott.
A felvétel természetesen nem zárta le a vitát. Skeptikus elemzők szerint a homályos alakból nem lehet eldönteni, pontosan mit látunk, és a videó minősége sem teszi lehetővé a hétköznapi magyarázatok kizárását.
A fehér hölgy története ugyanakkor remekül megmutatja, miért vált Ed és Lorraine Warren neve fogalommá. Ők nem egyszerűen kivizsgálták ezeket a legendákat – részévé váltak a legendának.
Hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a Démonok között?
Talán ez Warrenék örökségének legérdekesebb kérdése. Ed 2006-ban, Lorraine 2019-ben halt meg, de történeteik sokkal nagyobbak lettek náluk. Annabelle ma horrorikon. Amityville neve önmagában franchise. A Perron család történetéből megszületett a Démonok között, Enfieldből annak folytatása, Arne Johnson ügyéből a harmadik rész, a Smurl család esetéből pedig a 2025-ös Utolsó rítusok.
Hogy Warrenék valóban démonokkal találkoztak-e, arra aligha fogunk valaha mindenkit kielégítő választ kapni. Több ügyük történelmi magja kétségtelenül létezik: valódi családok, valódi házak, valódi bűncselekmények és valódi vallomások állnak mögöttük. A paranormális magyarázatok bizonyítása azonban egészen más kérdés.
És talán pontosan ezért működnek még mindig olyan jól ezek a történetek.
Mert a legjobb horror sokszor nem azt mondja, hogy ez megtörtént.
Hanem azt kérdezi:
mi van, ha mégis?
