Képzeljünk el egy zenei albumot, amelyből mindössze egyetlen példány létezik. Nem lehet egyszerűen megvásárolni, nem kerül fel a streamingplatformokra, és a legtöbb rajongó valószínűleg soha nem hallhatja teljes egészében. A Wu-Tang Clan Once Upon a Time in Shaolin című lemeze pontosan ilyen alkotásként született meg.
A történet első pillantásra egy különösen sikeres marketingfogásnak tűnhet, valójában azonban sokkal érdekesebb kérdést vet fel. Lehet-e értékesebb egy műalkotás attól, hogy szándékosan elzárjuk a közönség elől? A Netflixen október 16-án bemutatott A legértékesebb zenei album című dokumentumfilm ezt az ellentmondást járja körül, miközben egy rajongó rendkívüli történetét is elmeséli.
Egyetlen példány, amelyet nem a közönségnek szántak
A Wu-Tang Clan és a holland–marokkói producer, Cilvaringz éveken át dolgozott a Once Upon a Time in Shaolin című albumon. A lemez 31 számot tartalmaz, és egy különlegesen megmunkált ezüstdobozban helyezték el. A készítők tudatosan döntöttek úgy, hogy nem hagyományos zenei kiadványként, hanem egyedi műtárgyként kezelik.
A koncepció mögött az a gondolat állt, hogy a digitális korszakban a zene elveszítette korábbi anyagi értékének jelentős részét. A streamingplatformokon néhány kattintással hozzáférhetővé vált szinte minden, miközben az egyes felvételek önálló műalkotásként egyre kevésbé tűntek különlegesnek. A Wu-Tang Clan erre azzal válaszolt, hogy olyan albumot készített, amelynek értékét éppen a hozzáférhetetlensége adja.
A lemezt 2015-ben árverésen értékesítették, a beszámolók szerint körülbelül kétmillió dollárért. A szerződés 88 évre korlátozta a kereskedelmi megjelentetését, vagyis az album hagyományos forgalmazására 2103-ig nem kerülhet sor. Ez nem zár ki minden meghallgatási lehetőséget, de a zenét lényegében kivonta a megszokott kulturális körforgásból.
Amikor a műalkotás fontosabbá válik, mint maga a zene
A Once Upon a Time in Shaolin különös helyzetet teremtett. Az albumról világszerte beszéltek, miközben a róla vitatkozók túlnyomó többsége egyetlen hangját sem hallotta. A lemez értéke így fokozatosan elszakadt attól, amit a hagyományos zenei megítélésben fontosnak tartunk.
Egy festmény vagy szobor esetében megszoktuk, hogy egyetlen eredeti példány létezik, és a tulajdonos akár egy múzeumnak is kölcsönadhatja. A zenénél azonban más elvárások alakultak ki: egy dal értékének fontos része, hogy hallgatják, megosztják és újraértelmezik. A Wu-Tang Clan kísérlete éppen ezt a különbséget próbálta felszámolni.
Csakhogy a kizárólagosság könnyen önmaga ellen fordulhat. Ha egy albumot szinte senki sem hallhat, akkor a közönség nem a dalokról, hanem a lemez áráról, tulajdonosáról és különleges szerződéséről kezd beszélni. A műalkotás története fontosabbá válik, mint maga a mű.
Martin Shkreli és a lemez különös útja
Az album első vásárlója Martin Shkreli gyógyszeripari üzletember volt, akinek neve később egészen más okokból került a címlapokra. Shkrelit értékpapírcsalás miatt elítélték, a lemezt pedig az amerikai hatóságok lefoglalták. A történet ezzel végképp túlnőtt a zeneiparon.
A különleges album 2021-ben a PleasrDAO nevű digitális művészeti közösséghez került, amely mintegy négymillió dollárt fizetett érte. A tulajdonosváltás újabb fordulatot adott a történetnek, hiszen a közösség már különböző módokon próbálja megosztani a zenét a hallgatókkal. A 88 éves kereskedelmi korlátozás ugyanakkor továbbra is meghatározza, milyen formában válhat hozzáférhetővé az anyag.
A lemez története így lassan önálló popkulturális jelenséggé vált. Egy hiphopalbum, amelyet eredetileg a zene értékéről szóló állásfoglalásnak szántak, végül a digitális tulajdon, a gyűjtői piac és a kulturális hozzáférés egyik legismertebb példája lett.
A Netflix dokumentumfilmje egy rajongó történetét is elmeséli
Joanna Natasegara dokumentumfilmjének középpontjában Tarik Azzougarh, művésznevén Cilvaringz áll. A holland–marokkói fiatalember a Wu-Tang Clan megszállott rajongójaként indult, majd kitartásának köszönhetően fokozatosan bekerült példaképei belső körébe. Végül olyan szerepet kapott az együttes történetében, amelyet korábban aligha képzelhetett volna el.
A film ezért nem pusztán a különleges album létrejöttét követi végig. Arról is szól, hogyan változhat meg egy rajongó kapcsolata azzal a kulturális világgal, amelyet addig kívülről csodált. Cilvaringz történetében a rajongás, az ambíció és az alkotói elismerés iránti vágy egymástól nehezen elválasztható erőkké válnak.
A dokumentumfilmben RZA, a Wu-Tang Clan egyik alapítója is megszólal. A történet egyik fontos szereplőjeként nemcsak a lemez megszületését, hanem annak későbbi, sokszor váratlan következményeit is értelmezi. Az album körüli viták ugyanis idővel már nem kizárólag a zenéről szóltak.
Kié valójában egy műalkotás?
A Once Upon a Time in Shaolin története végső soron egy olyan kérdéshez vezet, amely messze túlmutat a hiphopon. Ha valaki megvásárol egy műalkotást, akkor a tulajdonjogával együtt annak kulturális jelentőségét is birtokolja? Vagy létezik valamilyen közösségi érték, amelyet nem lehet egyszerűen pénzben kifejezni?
A streamingkorszak egyik nagy ígérete éppen az volt, hogy a kultúra korábban elképzelhetetlen mennyiségben válik hozzáférhetővé. A Wu-Tang Clan ennek szinte tökéletes ellentétét hozta létre: egy albumot, amelynek különlegessége a szándékos korlátozásból született. A kísérlet sikere és ellentmondásossága ugyanabból a döntésből fakad.
Az egész történet legérdekesebb fordulata talán az, hogy miközben a zenét továbbra is csak kevesen hallhatják, a róla készült dokumentumfilm bárki számára elérhető a Netflixen. A történet tehát végül mégis megtalálta az utat a közönséghez, csak éppen nem azon a formán keresztül, amelyből az egész kiindult. A lemez ritkasága milliókat érhet, de a róla szóló vita értékét éppen az adja, hogy minél többen részt vehetnek benne.
A legértékesebb zenei album október 16. óta nézhető a Netflix magyar kínálatában. A dokumentumfilmhez magyar hangsáv és magyar felirat is elérhető.
