Egy londoni sikátorban holttestet találnak, a helyszínre érkező rendőr pedig megpróbálja kideríteni, ki ölhette meg a férfit. A történet akár egy hagyományos brit krimisorozat kezdete is lehetne, csakhogy ugyanaz az áldozat négy különböző évszázadban és korszakban is előkerül. Egészen pontosan 1890-ben, 1941-ben, 2023-ban és 2053-ban.
A Netflix nyolcrészes minisorozata, a Testek (Bodies) ebből a lehetetlen alaphelyzetből épít fel egy egyre összetettebb bűnügyi rejtélyt. A négy nyomozó saját korának szabályai szerint próbálja megoldani az ügyet, miközben fogalmuk sincs arról, hogy más korszakokban ugyanazzal a titokkal küzdenek. Az eredmény egyszerre történelmi krimi, science fiction és olyan thriller, amelyben egy apró bizonyíték akár évtizedekkel később is jelentőséget kaphat.
Négy nyomozó, négy különböző London
A történet egyik legnagyobb erőssége, hogy nem egyszerűen ugyanazt a bűnügyet ismétli meg négy különböző díszletben. Mindegyik korszaknak megvannak a saját társadalmi szabályai, félelmei és hatalmi viszonyai, amelyek alapvetően meghatározzák a nyomozók lehetőségeit.
Alfred Hillinghead 1890-ben, a viktoriánus Londonban találkozik a rejtélyes holttesttel. A Kyle Soller alakította rendőr egy olyan világban dolgozik, ahol az intézmények tekintélye és a társadalmi elvárások gyakran fontosabbnak bizonyulnak az egyéni igazságnál. Az ügy felderítése ezért nemcsak szakmai, hanem személyes kockázatokkal is jár számára.
Az 1941-es történetszálban Charles Whiteman, Jacob Fortune-Lloyd karaktere nyomoz a második világháború bombázásaitól sújtott Londonban. A háborús állapotok, a korrupció és a túlélés kényszere egészen másféle erkölcsi helyzetet teremtenek, mint amelyben Hillinghead dolgozik.
2023-ban Shahara Hasan, akit Amaka Okafor alakít, egy utcai incidens során bukkan a holttestre. Az ő története áll a legközelebb a mai nézőhöz, hiszen modern rendőrségi módszerekkel próbálja megérteni a szinte teljesen megmagyarázhatatlan ügyet. A rendelkezésére álló technológia ellenére hamar kiderül, hogy bizonyos kérdésekre a jelenkor eszközei sem tudnak választ adni.
A legtávolabbi idősík 2053-ba vezet, ahol Iris Maplewood, Shira Haas karaktere egy olyan Londonban él, amelynek politikai és társadalmi berendezkedése már egészen idegennek hat. A jövőbeli nyomozás nem egyszerűen újabb időbeli állomás, hanem a sorozat egyik legfontosabb kérdését is felveti: vajon ki határozza meg, mit tekinthetünk igazságnak?
A Testekben az időutazás nem megoldás, hanem maga a rejtély
Az időutazós történetekben általában világos a szereplők célja. Vissza akarnak térni a múltba, megváltoztatni egy tragédiát, vagy éppen megakadályozni egy olyan eseményt, amely később katasztrófához vezetne. A Testek azonban egészen más irányból közelít a műfajhoz.
A nyomozók kezdetben nem tudományos-fantasztikus kalandként élik meg a történteket. Egy halott embert találnak, akinek a személyazonosságát meg kell állapítani, halálának körülményeit pedig fel kell deríteni. A különböző idősíkok közötti kapcsolatokat először maga a néző kezdi felismerni.
Ez a szerkezet ügyesen fordítja ki a hagyományos krimi logikáját. A legfontosabb kérdés egy idő után már nem kizárólag az, ki ölte meg az áldozatot, hanem az is, hogyan lehetséges, hogy ugyanannak a gyilkosságnak négy különböző történelmi korszakban is vannak bizonyítékai.
A sorozat folyamatosan új jelentéssel ruházza fel azokat a részleteket, amelyek korábban jelentéktelennek tűntek. Egy név, egy helyszín vagy egy régi dokumentum egészen más súlyt kap, amikor kiderül, hogy a történet több idősíkját is összekötheti.
London nem pusztán háttér, hanem a történet egyik szereplője
A négy korszak váltogatása látványos ötlet, de a sorozat ennél sokkal többet kezd vele. Ugyanaz a város négy egészen különböző arcát mutatja meg, miközben bizonyos helyszínek állandósága különös összefüggéseket teremt az évszázadok között.
A viktoriánus London szigorú társadalmi rendje, a háborús főváros bizonytalansága, a jelenkor feszültségei és a jövő autoriter világa mind másként befolyásolja a szereplők döntéseit. A négy nyomozás így nemcsak a bűnüldözés történeti változásairól szól, hanem arról is, miként alakítja a hatalom az emberek lehetőségeit.
Ebben a történetben a Longharvest Lane nevű sikátor különösen fontos szerepet kap. A helyszín állandó, miközben körülötte másfél évszázadnyi történelem változik meg. A sorozat egyik legjobb ötlete éppen az, hogy a tér és az idő közötti különbséget ilyen egyszerű, mégis nyugtalanító képpel érzékelteti.
Stephen Graham karaktere köti össze a történet nagyobb kérdéseit
A szereplőgárda egyik legismertebb tagja Stephen Graham, aki Elias Mannixet alakítja. A karakter a négy idősíkon át kibontakozó rejtély egyik meghatározó alakja, ám a sorozat fokozatosan adagolja, hogy pontosan milyen szerepet tölt be az eseményekben.
Graham különösen jól illik egy olyan történethez, amelyben a hatalom és a személyes meggyőződés közötti kapcsolat állandóan új kérdéseket vet fel. Nem pusztán egy könnyen kiismerhető ellenfelet kell megformálnia, hanem olyan figurát, akinek jelenléte a nézőt is arra készteti, hogy újragondolja korábbi feltételezéseit.
A Testek egyik erőssége, hogy a nagyszabású rejtély mellett a négy nyomozó személyes története sem válik mellékessé. Mindannyian olyan döntési helyzetekbe kerülnek, amelyekben a saját koruk törvényei és elvárásai ütköznek azzal, amit helyesnek gondolnak. Ettől a sorozat nem puszta logikai feladvány, hanem a szereplői miatt is működő dráma.
A képregényből lett Netflix-sorozat nem a szokásos adaptáció
A Testek Si Spencer azonos című képregényén alapul, amely a DC Vertigo kiadványaként jelent meg. Az alapötlet már önmagában különleges: ugyanannak a testnek az előkerülése egymástól távoli korszakokban olyan történetet tesz lehetővé, amely egyszerre beszél bűnügyekről és egy társadalom változó arcairól.
A Netflix feldolgozását Paul Tomalin alkotta meg, a rendezői munkán pedig Marco Kreuzpaintner és Haolu Wang osztozott. Az adaptáció nyolc epizódban építi fel a rejtélyét, elegendő időt hagyva arra, hogy mindegyik nyomozó önálló történetet kapjon.
A sorozat mégsem válik négy egymás mellé helyezett minisorozattá. A történetszálak közötti kapcsolatok fokozatosan egyre fontosabbá válnak, a kezdetben különálló ügyek pedig olyan nagyobb összefüggésbe rendeződnek, amely új értelmet ad az első részekben látott eseményeknek.
Kinek érdemes megnéznie a Testeket?
A Testek különösen azoknak lehet érdekes, akik szeretik, ha egy sorozat nem ad azonnal minden kérdésre választ. A négy idősík figyelmet igényel, mert egy korábban elhangzó mondat vagy egy rövid jelenet később egészen más jelentőséget kaphat.
A sorozat ugyanakkor nem kizárólag az időutazás iránt érdeklődő nézőket szólíthatja meg. A klasszikus brit krimik hangulata, a történelmi környezet és a politikai thriller elemei ugyanúgy hozzátartoznak az élményhez, mint a sci-fi alapötlete.
A 2023-ban bemutatott, nyolcrészes történet a Netflixen nézhető meg. Önálló minisorozatként működik, ezért azoknak is jó választás lehet, akik nem szeretnének több évadra előre elköteleződni egy újabb rejtélyekkel teli történet mellett.
A Testek egyik legjobb ötlete, hogy a négy nyomozó látszólag ugyanazt az ügyet próbálja megoldani, mégis mindannyian másfajta igazságot keresnek. Ami 1890-ben személyes és társadalmi tragédia, az 2053-ban már egy egész világ működésének kérdésévé válhat. A sorozat éppen attól marad emlékezetes, hogy a holttest rejtélye mögött valójában az idő, a hatalom és az emberi döntések kapcsolatát vizsgálja.
