A Sötét anyag alapötlete szinte végtelen történetet kínál. Ha minden döntésből új valóság születhet, akkor elméletileg bármelyik Jason Dessen mögött ott lehet egy teljes élet, amelyet soha nem láttunk.
A második évad ötödik része pontosan ezt használja ki. Ahelyett, hogy továbbvinné Jason, Daniela, Amanda vagy Leighton fő történetszálát, visszatér az első évad végén hátrahagyott Jason-változatok egyikéhez, és majdnem egy teljes epizódot ad neki.
A Love and Be Loved ettől nem a multiverzum újabb trükkjéről szól, hanem arról, hogy mit kezd valaki az életével, amikor már szó szerint nincs hová hazamennie. A válaszhoz pedig egy váratlan helyről, Zsákos Bilbó történetéből kap segítséget.
Ez a Jason mindent elveszített, amiért addig harcolt
Az első évad végére megszámlálhatatlan Jason érkezik ugyanabba a világba. Mindegyikük ugyanazt akarja: visszaszerezni Danielát és Charlie-t, mert mindegyikük úgy érzi, hogy ők jelentik az eredeti családját.
Végül csak egy Jason távozhat velük a Dobozon keresztül, a többiek pedig ott maradnak egy olyan valóságban, amely valaha az övék volt, de többé nincs benne helyük. Az ötödik epizód annak a Jasonnak a történetét veszi elő, aki segített elengedni a családot, majd magára maradt ennek a döntésnek a következményeivel.
A rész elején már nincs előtte világos cél. Egy tető szélén áll, majd az utolsó ampulláját használva még egyszer belép a Dobozba, de ezúttal nem egy másik Danielát próbál megtalálni.
Hazamegy az anyjához. Csakhogy egy olyan világba érkezik, ahol az édesanyja életben van, Jason viszont tizenhat évesen meghalt.
A multiverzum ezúttal nem azt adja vissza neki, amit elveszített
Ellie Dessen számára egy felnőtt férfi áll az ajtóban, aki azt állítja magáról, hogy a több mint harminc éve eltemetett fia. Jason számára közben ugyanaz a nő áll előtte, akit saját világában már régen elveszített.
A sorozat ennél a pontnál akár egy újabb sci-fi rejtélyt is építhetne a helyzetből, de nem ezt teszi. Ellie fokozatosan elfogadja, hogy ez a férfi valamilyen értelemben valóban a fia, Jason pedig végül marad.
Az évek telnek, Jason kijózanodik, dolgozni kezd, és új életet épít magának. Közben más eltévedt Jason-változatokon is segít, majd egy könyvesboltban megismerkedik Mariával, akinek előbb saját sírját, később pedig a Doboz létezését is megmutatja.
A sorozat itt fordítja ki igazán saját alapkoncepcióját. A Doboz eddig elsősorban annak eszköze volt, hogy Jason megpróbálja visszaszerezni az elveszített életét, ebben az epizódban viszont éppen arra ad lehetőséget, hogy végre ne ugyanazt az életet próbálja újra és újra megtalálni.
Ellie és Jason kapcsolatában a csend legalább olyan fontos, mint a párbeszéd
Ellie siket ebben a világban, és Linda Bove alakítja, aki maga is siket színész. Jason ezért amerikai jelnyelven kommunikál vele, Joel Edgerton pedig külön megtanulta a jelenetekhez szükséges jelelést.
Ez az egész epizód ritmusát megváltoztatja. A Sötét anyag máskor hosszú beszélgetésekkel magyarázza a párhuzamos világok szabályait és szereplőinek dilemmáit, itt viszont hosszú szakaszok telnek el gesztusokkal, pillantásokkal és időugrásokkal.
Az Apple még külön előzetes jelenetet is kiadott Sign For You címen az epizódból. Nem véletlen, hogy éppen ebben a jóval csendesebb részben kap ekkora jelentőséget egy könyv és egy szöveg, amelyet Jason gyerekkorából ismer.
Amikor Ellie állapota rosszabbodik, Jason előveszi A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetségét. Azért választja ezt a könyvet, mert emlékszik rá, hogy az anyja gyerekkorában olvasott neki belőle.
Bilbó dala sokkal több egy Tolkien-utalásnál
Jason az I Sit Beside the Fire and Think kezdetű Bilbó-dalt választja. Tolkiennél az idős Bilbó Völgyzugolyban énekli el a verset, nem sokkal azelőtt, hogy Frodó és a Szövetség elindulna dél felé.
Bilbó ekkor már maga mögött hagyta nagy kalandjait. A dalban az elmúlt évek emlékei, az öregedés, az elmúlás és az a világ keveredik, amelyet ő már nem fog látni, miközben továbbra is várja azok visszatérését, akiket szeret.
Pontosan ezért működik ennyire jól Jason és Ellie történetében. A sorozat nem azért idézi meg Tolkient, mert egy sci-fi sorozatban jól mutat egy felismerhető geek utalás, hanem mert ugyanarról beszél, amivel Jason egész életében képtelen volt megbékélni: attól, hogy valami elmúlt, még nem válik értéktelenné.
Jason először Ellie ágya mellett jelnyelven adja át a szöveget, majd a jelenet az anya temetésébe fordul át, ahol már hangosan mondja tovább. Ugyanaz a vers egyszerre lesz gyerekkori emlék, búcsú és annak felismerése, hogy a közösen kapott idő értékét nem az dönti el, hogyan ér véget.
Tolkien Bilbója ugyanazt tanulta meg, amit Jasonnak két évad alatt sem sikerült
A párhuzam azért különösen erős, mert Bilbó és Jason életét egyaránt meghatározza a lehetőség, hogy elhagyják az ismert világukat. Bilbó kalandja után azonban képes hazatérni, megöregedni és elfogadni, hogy lesznek utak, amelyekre már mások indulnak el.
Jason ezzel szemben egy olyan gépet kapott, amely folyamatosan azt suttogja neki, hogy minden elveszett élet helyett létezik valahol egy másik. Ha elveszíti Danielát, kereshet egy másik Danielát; ha rossz világba érkezik, kinyithat egy újabb ajtót.
Ez teszi különösen kegyetlenné a Sötét anyag multiverzumát. A végtelen lehetőség nem feltétlenül felszabadítja Jasont, hanem megakadályozza abban, hogy elfogadja a veszteséget, mert mindig ott lebeg előtte a gondolat, hogy valahol talán létezik egy jobb változat.
Bilbó dala ezzel szemben nem a lehetőségeket számolja. Visszanéz arra, ami megtörtént, tudomásul veszi azt is, amit már nem fog megélni, és közben nem állítja, hogy az elmúlás miatt a korábbi élet kevesebbet érne.
Ellie válasza még pontosabban megfogalmazza az epizód gondolatát
Az anya és fia egyik legfontosabb beszélgetésében Ellie a saját veszteségeiről beszél. Elveszítette a férjét, majd ebben a világban a tizenhat éves Jasont is, mégsem úgy tekint ezekre az évekre, mintha a végük miatt semmissé váltak volna.
Ez fordítja meg Jason egész addigi gondolkodását. Ő folyamatosan azt nézte, mit vettek el tőle az alternatív valóságok, Ellie viszont azt nézi, mit kapott attól az élettől, amelyet végül elveszített.
A különbség aprónak tűnik, mégis ez választja el az örök keresést az elfogadástól. Jason számára először válik elképzelhetővé, hogy Daniela és Charlie elveszítése nem követeli meg egy új Daniela és egy új Charlie megszerzését.
Ezért tud később Mariához is valóban közel kerülni. Nem egy alternatív változatot választ korábbi felesége helyett, hanem végre olyan kapcsolatba lép, amelynek nincs szüksége arra, hogy egy elveszett élet pontos másolata legyen.
A Sötét anyag most használja a legjobban saját multiverzumát
A párhuzamos világokról szóló történetek egyik legnagyobb veszélye, hogy idővel minden döntés súlytalanná válhat. Ha bárkiből létezik egy másik változat, és minden veszteségre található egy új valóság, akkor nehéz elhitetni a nézővel, hogy bármi végleges.
A Sötét anyag ötödik epizódja ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Attól, hogy végtelen számú Ellie, Daniela vagy Jason létezhet, az a konkrét kapcsolat, amelyet valakivel átéltünk, továbbra is megismételhetetlen.
Jason új élete ezért nem helyettesíti a régit. Ellie nem ugyanaz az anya, akit ő elveszített, Maria nem Daniela, az új otthona pedig nem az a világ, ahová az első évadban kétségbeesetten vissza akart jutni.
Mégis valódi élet lesz belőle. Tolkien Bilbója pedig pontosan azért illik ebbe a történetbe, mert a kandalló mellett ülő öreg hobbit már tud valamit, amit Jasonnak több univerzumon keresztül kellett megtanulnia: nem csak azok az utak számítanak, amelyeket még bejárhatunk, hanem azok is, amelyek már mögöttünk vannak.
