Az American Horror Story 13. évada papíron szinte mindent megadott a régi rajongóknak, amit éveken át kértek. Jessica Lange, Sarah Paulson, Evan Peters, Angela Bassett, Kathy Bates, Emma Roberts és még jó néhány korábbi kedvenc visszatért, ráadásul nem feltétlenül egyetlen szerep erejéig.
Ryan Murphy maga hasonlította a koncepciót a Bosszúállókhoz: régi karakterek és korábbi évadok világa találkozik, hogy együtt nézzenek szembe egy minden eddiginél nagyobb fenyegetéssel. A 13. évad tehát tudatosan az AHS saját filmes univerzumának nagy crossover-eseménye akar lenni.
Ehhez képest a premier utáni első nézői értékelések meglepően rosszak. A szezon 40 százalékos közönségpontszámmal debütált a Rotten Tomatoeson több mint ötven értékelés után, ami akkor a teljes sorozat legalacsonyabb eredménye volt. A szám természetesen még változhat, hiszen mindössze három epizód került adásba, de az első reakciók mögött már kirajzolódik egy sokkal érdekesebb probléma: mi történik, ha egy antológiasorozat annyira beleszeret a saját múltjába, hogy közben majdnem elfelejt új történetet mesélni?
Ryan Murphy tényleg az AHS Bosszúállóit akarta összehozni
A hasonlat ezúttal nem rajongói túlzás. Murphy már a premier előtt arról beszélt, hogy sokan újabb Boszorkányok-folytatásra számítanak, miközben a terve ennél jóval nagyobb: a 13. évad az American Horror Story teljes történetéből válogat szereplőket és fenyegetéseket.
Sarah Paulson több korábbi karakterét is eljátssza, Jessica Lange négy ikonikus AHS-szerepéhez tér vissza, Evan Peters pedig szintén több figuraként bukkan fel. A trailerben Constance Langdon, Cordelia Goode, Marie Laveau, Kai Anderson, Twisty bohóc és a Gumiruha is visszaköszön.
Ez egy tizenöt éves sorozatnál óriási fegyver. Kevés horrorantológiának van olyan karakterkészlete, amelyből egyáltalán össze lehetne állítani egy ilyen találkozást.
Csakhogy éppen itt kezdődik a 13. évad problémája is. Ha minden ismerős arc önmagában esemény, egy idő után nehéz eldönteni, mi a történet és mi a fan service.
Az Apocalypse már egyszer megmutatta, hogy a crossover működhet
Az AHS számára nem teljesen új ötlet korábbi évadokat egymásnak ereszteni. A 2018-as Apokalipszis összekötötte többek között A gyilkos ház és a Boszorkányok történetét, visszahozta régi karakterek egész sorát, és közben önálló cselekményt is épített Michael Langdon köré.
Éppen ezért érdekes, hogy a 13 korai fogadtatása ennyivel hidegebb. Az Apokalipszis Rotten Tomatoes-közönségértékelése 75 százalék körül alakult, miközben az új évad 40 százalékról indult. Az előző mélypontot a Delicate 42 százaléka jelentette.
Persze három epizód alapján még nem lehet teljes évadot eltemetni. A különbség azonban arra utal, hogy a régi szereplők visszahozása már nem ugyanazt az automatikus lelkesedést váltja ki, mint nyolc évvel ezelőtt.
Az AHS közben saját maga is megváltozott. Ami az első évadok idején váratlan visszatérés vagy különleges kapcsolat volt, az mára franchise-mechanizmussá vált.
Jessica Lange visszatérése önmagában is nagyobb eseménynek tűnik, mint az új történet
Különösen jól látszik ez Jessica Lange esetében. A színésznő évekig határozottan távol maradt a sorozattól, ezért a visszatérése joggal lett a 13. évad egyik legnagyobb attrakciója.
Lange ráadásul nem egyszerű cameóra mondott igent. Constance Langdon, Jude nővér, Fiona Goode és Elsa Mars szerepéhez is visszatér, vagyis gyakorlatilag az AHS első nagy korszakának komplett Jessica Lange-emlékalbumát megkapjuk.
Ez rajongóként nagyon nehezen visszautasítható ajánlat. Csakhogy egy sorozatévadnak végül nem az a feladata, hogy minél több alkalommal mondhassuk: „őt ismerem”.
A premier után megjelent nézői kritikák visszatérő panasza éppen az, hogy a sok ismerős karakter mellett nehezebb megtalálni azt az új történetet, amely miatt önmagában is érdemes lenne követni a 13. évadot.
Még a félórás epizódok is azt sugallják, hogy most más AHS-t nézünk
A szezon nemcsak a szereplőgárdával szakít a korábbi formulával. A 13 epizódjai nagyjából félórásak, és a teljes évad – természetesen – tizenhárom részből áll.
Ez jelentős változás egy olyan sorozatnál, amelynek epizódjai korábban rendszeresen 40–60 percesek voltak. A rövidebb játékidő gyorsabb tempót enged, de a visszatérő karakterek hatalmas mennyisége mellett ennek ára is lehet: minél több régi arcot akar megmutatni a sorozat, annál kevesebb ideje marad arra, hogy valamelyikkel ténylegesen foglalkozzon.
Az új történet középpontjában Ben DeSoto áll, aki egy halálközeli élmény után hospice-ápolóként kezd dolgozni egy rejtélyes kliensnél, miközben a 13-as szám egyre nyugtalanítóbb módon követi. Ez akár önmagában is klasszikus AHS-alaphelyzet lehetne.
A kérdés most az, hogy ez a történet képes-e előbb-utóbb maga alá gyűrni a nosztalgiát – vagy éppen fordítva történik.
Talán éppen a legnagyobb erőssége lett az AHS legnagyobb csapdája
Az American Horror Story annak idején részben azért volt izgalmas, mert évadról évadra hajlandó volt mindent kidobni. Más korszak, más helyszín, más történet, miközben ugyanazok a színészek teljesen új karakterként térhettek vissza.
Most ennek szinte az ellenkezőjét csinálja. Nem azért örülünk Jessica Lange-nek, Sarah Paulsonnak vagy Evan Petersnek, mert megint valaki teljesen mást játszanak, hanem azért, mert felismerjük bennük azokat a figurákat, akiket régen szerettünk.
Ez a 13. évad valódi kockázata. A sorozat történetének egyik legnagyobb szereplőgárdáját sikerült újra összehozni, miközben a premier után éppen azt kérdezi a közönség egy része, hogy mindez milyen történetet szolgál.
A 40 százalékos nyitás még csak korai pillanatfelvétel, és tizenhárom epizódból három után bőven van idő fordítani a fogadtatáson. De ha Murphy tényleg az American Horror Story saját Bosszúállóit akarta elkészíteni, akkor ugyanazzal a feladattal találta szemben magát, mint bármelyik nagy crossover: nem elég mindenkit egy helyre terelni, kell egy történet is, amiért érdemes volt összehívni őket.
A magyar nézőknek egyébként még várniuk kell: az American Horror Story 13. évada november 25-én érkezik a Disney+-ra Magyarországon.
