Amikor egy Marvel-film rendezőjéről beszélünk, hajlamosak vagyunk ugyanúgy gondolkodni róla, mint bármelyik másik film alkotójáról. Ryan Coogler Fekete Párduca, James Gunn A galaxis őrzői-filmjei vagy Chloé Zhao Örökkévalókja után különösen könnyű azt érezni, hogy az MCU is rendezői filmek sorozata, csak éppen ugyanabban az univerzumban.
Bassam Tariq szerint a Marvel már az elején egyértelművé teszi, hogy a sorrend fordított: ez először Marvel-film, és csak utána a rendező filmje.
Tariq ezt nem kívülállóként mondja. Másfél évet töltött a Mahershala Ali főszereplésével tervezett Penge előkészítésével, családjával Atlantába költözött, a produkció pedig már olyan előrehaladott állapotban volt, hogy Ruth E. Carter jelmezeket tervezett hozzá. A film végül nem készült el ebben a formában, Tariq és Ali azonban évekkel később újra egymásra találtak – immár egy olyan filmen, amely felett jóval nagyobb alkotói kontrolljuk volt.
A két tapasztalat közötti különbségből pedig ritkán hallható bepillantást kaptunk abba, mit jelent valójában rendezőnek lenni a Marvel rendszerében.
„Ez egy Marvel-film, amit egy személy rendez”
Tariq szerint a Marvel nagyon udvariasan, de világosan közli a rendezőkkel, milyen rendszerbe érkeznek: „Ez egy Marvel-film, amit egy személy rendez.” A rendező azt is felhozta példának, hogy a stúdió akár a felvételek képkivágásába is belenyúlhat. Mahershala Ali erre nevetve csak annyit tett hozzá, hogy ilyen körülmények között a rendező neve talán nem is számít annyira.
Ez első hallásra különösen kemény megfogalmazás, de valójában pontosan leírja azt a problémát, amely az MCU fennállása óta újra és újra előkerül. Ki a szerzője egy Marvel-filmnek? A rendező, aki leforgatja, vagy a stúdió, amelynek évekre előre megtervezett univerzumába az adott filmnek bele kell illeszkednie?
Egy önálló filmnél a rendező megváltoztathatja a ritmust, a képi világot, akár a történet hangsúlyait is. Egy Marvel-film esetében azonban minden ilyen döntés hatással lehet egy másik filmre, egy későbbi stáblista utáni jelenetre vagy egy olyan karakterre, akinek története évekkel később folytatódik.
A Penge majdnem tökéletes példája lett ennek az ütközésnek
Tariq változata azért különösen érdekes, mert mára már tudjuk, milyen messz jutott az előkészítés. A rendező szerint a történet legalább részben az 1920-as években játszódott volna, Ruth E. Carter pedig már a kosztümökön dolgozott.
A produkcióból végül semmi nem került kamerák elé, Tariq pedig 2022-ben távozott, amikor a forgatás időpontját elhalasztották. Fontos, hogy ő maga nem állította: azért hagyta ott a filmet, mert összeveszett a Marvellel az alkotói szabadságon. A későbbi nyilatkozatai inkább azt mutatják meg, milyen rendszerben dolgozott akkor.
A Penge problémája ezért nem írható le egyszerűen úgy, hogy egy rendező saját filmet akart, a Marvel pedig nemet mondott. A projekt éveken át több forgatókönyvön, rendezőn és kreatív változaton ment keresztül, miközben a stúdió sem találta meg azt a verziót, amelyben eléggé hitt ahhoz, hogy végre leforgassa.
Éppen ezért érdekes Tariq mondata: nem magyarázza meg önmagában, miért bukott el az ő Pengéje, de megmutatja azt a környezetet, amelyben létre kellett volna jönnie.
A Marvelnél még a kamera képkivágása sem feltétlenül csak a rendezőé
A képkivágás említése elsőre technikai apróságnak tűnhet, pedig filmes szempontból nagyon sokat elárul. Az, hogy egy szereplő mekkora helyet foglal el a képen, mit látunk körülötte, és mikor kerül közelebb hozzá a kamera, a rendező és az operatőr történetmesélésének egyik legalapvetőbb eszköze.
Ha egy stúdió ezen utólag változtat, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy „elrontja” a filmet. Azt viszont igen, hogy egy Marvel-produkció végső formája nem kizárólag annak az embernek a kezében van, akinek a neve a rendező felirat mellett szerepel.
Ez részben a közös univerzum ára. A Marvelnek egységesen kell kezelnie karaktereket, látványvilágot, történeti kapcsolatokat és sokszor még olyan jeleneteket is, amelyek egy későbbi produkciót készítenek elő.
Csakhogy minél erősebben működik ez a központi rendszer, annál érdekesebb kérdés lesz, mennyi hely marad benne egy rendező saját hangjának.
Coogler bizonyítja, hogy a rendszerből ki lehet törni – legalább valamennyire
Tariq nem úgy beszélt a Marvelről, mintha ott lehetetlen lenne személyes filmet készíteni. Éppen ellenkezőleg: külön kiemelte Destin Daniel Crettont, és nagyra értékelte azt is, amit Ryan Coogler a Fekete Párduc-filmekkel létrehozott.
Coogler azért különösen jó ellenpélda, mert Wakanda nem egyszerűen egy újabb MCU-helyszín lett. A két Fekete Párduc kulturális, politikai és vizuális identitása annyira erős, hogy akkor is könnyen felismerhető lenne, ha kivennénk mellőlük a Marvel-logót.
Vagyis nem az a kérdés, lehet-e szerzői hangja egy Marvel-rendezőnek, hanem az, mennyit képes ebből átvinni egy eleve létező és szigorúan felügyelt rendszerbe.
Tariq saját tapasztalata éppen azért érdekes, mert nem egy olyan rendezőtől halljuk, aki kívülről kritizálja a Marvelt. Ő belülről látta a rendszert, majd utána elkészített ugyanazzal a főszereplővel egy egészen más léptékű filmet.
Mahershala Ali és Tariq végül elkészítették a közös filmjüket – csak nem Pengével
A történet legfurcsább fordulata, hogy Tariq és Ali végül mégis együtt dolgoztak. A Your Mother Your Mother Your Mother főhőse Latif, egy mélyen vallásos bérgyilkos, akinek felesége halála után egyszerre kell szembenéznie az erőszakos munkájával, a hitével és az apasággal.
Ez teljesen más film, mint amilyen egy MCU-s Penge lehetett volna, mégis van köztük egy különös kapcsolat. Ali a Pengére végzett hosszú fizikai felkészülését végül ebben a filmben tudta hasznosítani, vagyis a soha el nem készült Marvel-projekt munkájának egy része szó szerint átkerült egy másik alkotásba.
Tariq pedig most arról beszél, hogy ebben a produkcióban sokkal teljesebben ki tudta fejezni magát rendezőként. A kontraszt ennél nehezen lehetne látványosabb: ugyanaz a színész és ugyanaz a rendező, csak az egyik projekt egy óriási filmes univerzum részének készült, a másik pedig saját történetként született.
Talán ezért engedhetnek meg maguknak most olyan félmondatokat is a Marvel rendszeréről, amelyek néhány éve még egészen másként hangzottak volna.
A Penge hét év alatt stúdióproblémából alkotói tanmesévé vált
Mahershala Alit 2019-ben jelentették be Pengeként. Bassam Tariq után Yann Demange került a rendezői székbe, több forgatókönyv készült, premierdátumok jöttek és mentek, majd 2026-ra Ali maga mondta ki, hogy továbblépett, és a projekt már nem az övé.
Ez önmagában is rendkívüli egy olyan stúdiónál, amely korábban szinte ipari pontossággal gyártotta egymás után összekapcsolódó filmjeit. Kevin Feige azóta nyíltan beszélt arról is, hogy a Penge meg nem valósulását személyes kudarcként éli meg.
A legérdekesebb azonban talán az, hogy a Penge végül többet árult el a Marvel működéséről azzal, hogy nem készült el, mint sok olyan MCU-film, amely gond nélkül eljutott a mozikig.
Tariq egyetlen mondata pedig tökéletesen összefoglalja ennek okát. A Marvel rendezőt alkalmaz egy filmhez, de a rendező egy olyan gépezetbe érkezik, amely már előtte létezett, és utána is tovább működik. A kérdés mindig az, hogy az alkotó mennyit tud hozzáadni saját magából, mielőtt a filmnek ismét Marvel-filmmé kell válnia.
