Az X-Akták sokak emlékezetében sötét folyosók, elemlámpák, elrabolt emberek, kormányösszeesküvések és olyan szörnyek sorozata, amelyektől egy egész generáció tanult meg gyanakodva nézni a szellőzőrácsokra. Közben azonban volt egy másik X-Akták is: az a sorozat, amely időnként fogta a saját komorságát, kifordította, és negyvenöt percre valami teljesen mássá változott.
Olykor Mulder testet cserélt egy fekete ruhás ügynökkel. Máskor Mulder és Scully karácsony este egy kísértetházban ragadt, házaspárnak adta ki magát egy tökéletes kertvárosban, egy COPS-epizód szereplőjévé vált, vagy egy olyan „szörnyet” üldözött, amely valójában egy gyíklény volt, akit megharapott egy ember – és ettől lett belőle hivatalnok.
Nem feltétlenül ezek az X-Akták legijesztőbb vagy legfontosabb epizódjai. Viszont ezek mutatják meg talán a legjobban, hogy Chris Carter sorozata mennyire rugalmas volt. Az alábbi részekben a széria hol önmagát parodizálta, hol formailag kísérletezett, hol pedig egyszerűen úgy döntött, hogy egy hétre elfelejti, hogyan „kellene” működnie.
Amikor az X-Akták rájött, hogy vicces is lehet
1. Humbug – 2. évad, 20. rész
A Humbug történetében Mulder és Scully egy egykori cirkuszi mutatványosok által lakott közösségben nyomoz gyilkosságok után. Papíron ez tökéletesen illik a sorozat sötét „heti szörnyeteg” világába. Darin Morgan azonban valami egészen mást csinált belőle: ez volt az első kifejezetten komikus X-Akták-epizód, amelyben már maga Mulder is egyre inkább a vicc tárgyává válik.
A poén lényege, hogy a furcsának tekintett emberek többnyire sokkal normálisabban viselkednek, mint a két FBI-ügynök, akik mindenáron természetfeletti magyarázatot keresnek. Morgan később az X-Akták egyik legfontosabb különutas szerzője lett, és több olyan epizódot írt, amelyek mintha egyszerre rajonganának a sorozatért és próbálnák szétfeszíteni.
2. Clyde Bruckman végső nyugalma – 3. évad, 4. rész
Clyde Bruckman nem szeretne médium lenni. Egyszerű biztosítási ügynök, aki történetesen pontosan látja, hogyan fog meghalni valaki. Peter Boyle rezignált alakítása miatt a rész egyszerre fekete komédia, nyomozás és meglepően melankolikus történet arról, milyen lenne együtt élni azzal a tudással, amelyre Mulder egész életében vágyott.
A rész azért különleges, mert a legjobb poénjai mögött végig ott van valami tragikus. Darin Morgan forgatókönyve és Peter Boyle vendégszereplése is Emmy-díjat kapott, ami jól mutatja, hogy az X-Akták humoros kitérői nem egyszerű könnyű epizódok voltak.
3. Gyilkos csótányok – 3. évad, 12. rész
Mulder egy kisvárosban olyan halálesetekbe botlik, amelyek körül mindenhol csótányok jelennek meg. Scully telefonon próbálja lebeszélni arról, hogy földönkívüli robotrovarokra gyanakodjon, Mulder viszont közben megismerkedik egy Bambi nevű entomológussal, amitől Scully tudományos érdeklődése feltűnően gyorsan személyesebb színezetet kap.
A magyar cím is tökéletes: Gyilkos csótányok. A részben valódi rovarokat, műanyag csótányokat és olyan képernyőn átmászó trükköt is használtak, amely a tévénézőt is bevonja a poénba. A tömegpánik pedig végül majdnem veszélyesebbnek bizonyul, mint bármi, amit Mulder eredetileg keresett.
4. Látogatók – 3. évad, 20. rész
Az eredeti cím, Jose Chung’s From Outer Space, önmagában sem hangzik hagyományos X-Akták-résznek. Az epizód egy UFO-esetet mesél el újra és újra, csakhogy minden tanú teljesen máshogy emlékszik ugyanarra. Scully egy írónak próbálja összerakni, mi történt, miközben a történetek egymásnak ellentmondó verziókba csúsznak át.
A magyar sugárzásban Látogatók címen futó részben Jesse Ventura és az amerikai Jeopardy! műsorvezetője, Alex Trebek is fekete ruhás ügynökként bukkan fel. A néző a végére már abban sem lehet biztos, hogy történt-e egyáltalán emberrablás. Ez az X-Akták saját igazságkeresésének egyik legjobb kiforgatása.
Amikor Mulder és Scully saját valóságuk foglyai lettek
5. Krumplifejecskék – 4. évad, 20. rész
Öt kisbaba csökevényes farokkal születik ugyanabban a városban, az egyik anya pedig azt állítja, hogy gyermeke apja Luke Skywalker. Már innen nehéz tovább emelni a tétet, de Vince Gilligan megoldotta: Eddie Van Blundht ugyanis képes felvenni mások külsejét, és egy ponton Mulderként majdnem elcsábítja Scullyt.
A rész legjobb vicce nem maga az alakváltás, hanem az, hogy Eddie Mulder életébe bújva döbben rá: a zseniális FBI-ügynöknek van lakása, munkája és egy Scully nevű nő az életében, mégsem igazán tud mit kezdeni egyikükkel sem.
6. Posztmodern Prométheusz – 5. évad, 5. rész
Chris Carter úgy döntött, hogy készít egy fekete-fehér Frankenstein-mesét az X-Aktákból. A rész vizuálisan az 1931-es Frankenstein világát idézi, Jerry Springer is megjelenik benne, a Great Mutato nevű teremtmény pedig megszállott Cher-rajongó. A történet csúcspontja gyakorlatilag egy meseszerű Cher-koncert.
A Posztmodern Prométheusz talán az egyik legtisztább példa arra, amikor a sorozat nemcsak egy furcsa ügyet mesél el, hanem teljesen lecseréli saját filmes nyelvét. Hét Emmy-jelölést kapott, és máig az egyik legkönnyebben felismerhető epizódja a teljes szériának.
7. Rossz vér– 5. évad, 12. rész
Mulder leszúr egy fiatal férfit, mert vámpírnak hiszi. A probléma csak az, hogy amikor kihúzza a karót, kiderül: az áldozat műanyag vámpírfogat viselt. Az ügynököknek ezért el kell magyarázniuk Skinnernek, hogyan jutottak idáig – és innentől ugyanazt az ügyet Mulder és Scully két teljesen eltérő verzióban meséli el.
Luke Wilson seriffje Scully emlékeiben jóképű, sármos férfi, Mulder szerint viszont ügyetlen, hatalmas fogú helyi rendőr. Scully saját történetében türelmes és kompetens, Mulder változatában viszont feltűnően nyűgös. A Bad Blood azért működik zseniálisan, mert az ügy mögött végig ugyanaz a kérdés marad: vajon mennyire objektíven látjuk azt az embert, akivel évek óta együtt dolgozunk?
8. Háromszög – 6. évad, 3. rész
Mulder a Bermuda-háromszögben felbukkanó luxushajóra kerül, amelyen mintha még mindig 1939 lenne. Az ismerős szereplők náci tisztekként, tengerészekként és más figurákként jelennek meg, Scully pedig a jelenben próbálja megtalálni partnerét.
A magyar cím egyszerűen Háromszög. Chris Carter úgy rendezte meg az epizódot, mintha több hosszú, megszakítás nélküli felvételből állna, és egy ponton a két idősík szereplői osztott képernyőn szó szerint elsétálnak egymás mellett. **Az X-Akták itt már nem egyszerűen történetet mesél: formailag is játszik a nézővel.**
9. Álomvilág 1–2. – 6. évad, 4–5. rész
Ez az a történet, amelyre gondoltál: Mulder és Morris Fletcher, az 51-es körzet egyik fekete ruhás embere testet cserél. Mulder hirtelen egy középkorú családapa életében találja magát, Fletcher pedig Mulder testében élvezi a szabadságot, az FBI-jelvényt és Scully közelségét.
A magyar cím hivatalosan Álomvilág. A két részes történet egyik legjobb ötlete, hogy Mulder egy paranormális esemény kellős közepén végre bizonyítékot kap – csak éppen senki nem ismeri fel, mert nem a saját arcát viseli. Michael McKean pedig tökéletesen hozza azt a férfit, aki Mulderként először próbál valóban normális életet élni.
10. Hogyan lopták el a kísértetek a karácsonyt – 6. évad, 6. rész
Mulder karácsony este rábeszéli Scullyt, hogy menjen vele egy kísértetjárta házhoz. Odabent Ed Asner és Lily Tomlin szellempárosa fokozatosan egymás ellen fordítja őket, miközben a ház falai, ajtajai és padlója mintha saját akaratból változnának.
A Hogyan lopták el a kísértetek a karácsonyt mindössze négy színésszel és lényegében egyetlen díszlettel készült, így a hatodik évad legolcsóbb epizódja lett. A korlátozásból azonban előny született: ritkán volt ennyire tisztán Mulder és Scully kapcsolatára építve egy történet.
11. Árkádia – 6. évad, 15. rész
Mulder és Scully házaspárként költözik be egy tökéletes kertvárosba, hogy eltűnések ügyében nyomozzon. A Árkádia egyik öröme egyszerűen az, hogy láthatjuk őket „normális” külvárosi párként – természetesen körülbelül öt perc alatt kiderül, hogy erre egyikük sem alkalmas.
Mulder élvezi, hogy bosszanthatja a lakóközösség szabálymániás vezetőjét, Scully pedig próbálja életben tartani a fedősztorit. A háttérben természetesen egy teremtmény vadászik azokra, akik megszegik a lakópark szabályait. **Az X-Akták itt egy kertvárosi párkapcsolati komédiát kever össze egy szemétszörnyes horrorral.**
Amikor az X-Akták már saját magát is kifigurázta
12. X-zsaruk – 7. évad, 12. rész
A rész az amerikai COPS valóságshow egyik epizódjaként indul, és sokáig pontosan úgy is néz ki. Kézikamerás felvételek, rendőrök, utcai interjúk – aztán a stáb belebotlik Mulderbe és Scullyba, akik egy olyan lénnyel foglalkoznak, amely az emberek félelmeiből táplálkozik.
Az egész epizód a COPS vizuális stílusában készült, ami 2000-ben jóval azelőtt játszott áldokumentarista tévényelvvel, hogy az ilyen forma sitcomok és horrorfilmek mindennapos eszközévé vált volna. Mulder természetesen imádja, hogy végre kamera rögzíti a paranormális nyomozását, Scully viszont minden erejével próbálja elkerülni az operatőrt.
13. Hollywood A.D. – 7. évad, 19. rész
Mi történik, ha Hollywood filmet készít egy X-aktából? David Duchovny maga írta és rendezte meg a választ. Garry Shandling Muldert, Téa Leoni pedig Scullyt játssza az ügy filmes változatában, miközben az igazi ügynökök azt nézik, ahogy életükből egy egyre abszurdabb produkció készül.
A rész egyik nagy poénja, hogy az X-Akták saját hollywoodi torzképével találkozik. A nyomozásban vallási ereklyék és feltámadó holttestek szerepelnek, a végén pedig a sorozat már annyira önreflexív, hogy gyakorlatilag saját paródiájának premierjére ül be.
14. Három kívánság – 7. évad, 21. rész
Vince Gilligan történetében Mulder és Scully egy valódi dzsinnel találkozik, aki három kívánságot teljesít. Ahogy az lenni szokott, a kívánságok sosem úgy működnek, ahogy a gazdájuk elképzelte. Láthatatlanság, világuralmi ötletek és Mulder nagy tervei váltják egymást.
A rész azért különösen szerethető, mert a sorozat egyik alapvető kérdését fordítja ki: Mulder egész életében azt akarja, hogy az elképzelhetetlen valóságos legyen, aztán amikor ott áll előtte egy nő, aki tényleg képes bármit megtenni, kiderül, hogy a „bármit kívánhatsz” sokkal ijesztőbb lehetőség, mint amilyennek hangzik.
A késői évadok is tudtak teljesen elborulni
15. Valószínűtlen – 9. évad, 13. rész
Monica Reyes egy számmisztikával dolgozó sorozatgyilkos után nyomoz, miközben rendszeresen felbukkan egy különös férfi, akit Burt Reynolds alakít. A sorozat sosem mondja ki egyszerűen, hogy ki ő, de a karakter úgy jelenik meg, mintha Istenként mozgatná a számokat és próbálná a megfelelő irányba terelni az embereket.
Az epizód zenés, játékos és szinte meseszerű. Burt Reynolds néha csak ül, kártyázik vagy mosolyog, miközben a város látképe egy ponton az arcává rendeződik. A kilencedik évad komorabb hangulatában ez különösen furcsa kitérő.
16. Boldog napok – 9. évad, 18. rész
Az eredeti sorozatfinálé előtti utolsó heti-szörny epizódban egy férfi képes olyan erővel manipulálni a valóságot, hogy otthona időnként átváltozik a Brady Bunch tévésorozat házává. A magyar cím Boldog napok.
A történetet Vince Gilligan írta és rendezte, közvetlenül az eredeti sorozatfinálé előtt. Különösen szép irónia, hogy a sorozat 200. epizódja egy olyan emberről szól, akinek ereje akár az X-akták legnagyobb bizonyítéka lehetne – de ezt a bizonyítékot talán nem lehet úgy használni, hogy közben ne pusztítsák el magát az embert.
17. Találkozás a szörnnyel – 10. évad, 3. rész
A 2016-os visszatérés egyik legjobb poénja már az alapötletben benne van, amelyről Darin Morgan is beszélt a rész bemutatásakor. Mulder egy vérfarkasszerű lényt keres, majd kiderül, hogy a helyzet fordított: egy gyíkszerű szörnyet megharapott egy ember, ezért időnként emberré változik. Ebben az alakban Guy Mann néven munkát vállal, ruhát hord, kutyát szeretne és fokozatosan megtapasztalja a modern emberi élet teljes nyomorúságát.
Rhys Darby alakítása és Darin Morgan forgatókönyve egyszerre nevetséges és meglepően szomorú. Mulder egész életében szörnyeket keresett, most pedig talál egyet, amely leginkább attól szenved, hogy emberré kellett válnia.
18. A verejték medrei – 11. évad, 4. rész
Darin Morgan utolsó nagy meta-X-Aktája a Mandela-effektust veszi célba. Egy Reggie nevű férfi azt állítja, hogy mindig is Mulder és Scully harmadik társa volt, majd a sorozat klasszikus jeleneteibe digitálisan bele is helyezik őt. A néző pontosan ugyanabba a bizonytalanságba kerül, mint a szereplők: tényleg rosszul emlékszünk valamire, vagy valaki átírta a múltat?
A rész önparódia, nosztalgia és egy kicsit keserű búcsú is egyszerre. A The Lost Art of Forehead Sweat kifejezetten a Mandela-effektusra és a sorozat saját ismétlődő motívumaira épül. Kevés sorozat meri huszonöt év után ennyire nyíltan kinevetni saját mítoszát – az X-Akták pedig éppen ettől maradt különleges.
Miért működtek ennyire jól ezek a furcsa kitérők?
Az X-Akták alapképlete egyszerűnek tűnik: Mulder hisz, Scully kételkedik, a valóság pedig valahol a kettő között mozog. Több mint kétszáz epizódon keresztül azonban ez önmagában kevés lett volna. A sorozat azért tudott ennyi évig élni, mert időnként hajlandó volt saját szabályait is gyanúba keverni.
Darin Morgan, Vince Gilligan, Chris Carter és a többi író pontosan tudta, hogy Mulder és Scully már önmagában is működő páros. Nem kellett minden héten világméretű összeesküvés. Néha elég volt bezárni őket egy kísértetházba, házaspárnak álcázni őket, kicserélni Mulder testét, vagy egyszerűen megmutatni, hogyan nézne ki az életük egy olcsó valóságshow kameráján keresztül.
Ez az örökség azért is érdekes most, mert az X-Akták világa ismét mozgásba lendült. A Gyeeken már írtunk arról, hogy Danielle Deadwyler főszereplésével készül az új X-Akták-sorozat, és arról is, hogy Gillian Anderson sem zárkózik el Scully visszatérésétől. Ha az új változat valamit igazán jól örökölhet az eredetiből, az éppen ez a bátorság: ne csak paranormális legyen, hanem időnként furcsa, játékos és kiszámíthatatlan is.
Neked melyik volt az X-Akták legemlékezetesebb „elszállt” epizódja? Az Álomvilág testcseréje, a karácsonyi kísértetház, az Árkádia ál-házassága, az X-COPS – vagy van olyan rész, amely nálad még ezeknél is furcsább vagy viccesebb? Írd meg kommentben!
