2010-ben Andrew Garfield egy olyan filmben játszott, amelyben néhány egyetemista összeveszett egy közösségi oldal tulajdonjogán. A közösségi háló akkor még arról mesélt, hogyan lehet barátságokat és üzleti kapcsolatokat feláldozva felépíteni egy technológiai birodalmat. Tizenhat évvel később Garfield ismét egy Szilícium-völgyi hatalmi játszma közepén találta magát, csak ezúttal már nem egy közösségi oldal, hanem a mesterséges intelligencia jövője a tét.
Luca Guadagnino Artificial című filmjében Garfield Sam Altmant alakítja, az OpenAI vezérigazgatóját, akit 2023 novemberében saját igazgatótanácsa menesztett. Az öt nap alatt visszájára forduló döntés egy technológiai vállalat belső válságából nemzetközi üggyé nőtt. Simon Rich forgatókönyve ugyanakkor nem csupán ezt az öt napot idézi fel: két évtized mesterségesintelligencia-kutatását és a szereplők egymásnak feszülő érdekeit is feldolgozza.
Egy kirúgás, amelyből öt nap alatt hatalmi földrengés lett
2023. november 17-én az OpenAI igazgatótanácsa váratlanul bejelentette Sam Altman távozását. A hivatalos közlemény szerint a testület elveszítette a bizalmát a vezérigazgatóval szemben, mert nem tartotta kellően következetesnek és őszintének a vele folytatott kommunikációt. A vállalat átmeneti vezetőjévé az addigi technológiai igazgatót, Mira Muratit nevezték ki.
A lépés még a Szilícium-völgyben is meghökkentőnek számított. Az OpenAI ekkorra a ChatGPT révén a mesterségesintelligencia-forradalom egyik legismertebb szereplőjévé vált, Altman pedig a technológia egyik legláthatóbb képviselője volt. A menesztés után azonban a munkatársak jelentős része fellázadt, a Microsoft is beszállt a válság kezelésébe, és hamar világossá vált, hogy az igazgatótanács döntésének következményei messze túlmutatnak egy szokásos vezetőváltáson.
November 22-ére megszületett az elvi megállapodás Altman visszatéréséről. November 29-én a vállalat már az új igazgatótanács összetételét és a vezérigazgató visszatérését részletezte. A világ néhány napig úgy figyelte egy technológiai cég belső konfliktusát, mintha egy politikai thriller következő fordulatára várna.
Pedig a valódi történet egyik legkülönösebb részlete éppen az, hogy az OpenAI eredeti irányítási modellje nem a hagyományos vállalati logikát követte. A nonprofit szervezet igazgatótanácsának elvileg nem a tulajdonosi hozam maximalizálása, hanem a szervezet küldetésének védelme volt a feladata. Amikor a testület eltávolította a vezérigazgatót, hamar kiderült, milyen nehéz érvényesíteni ezt az elvet egy hatalmas üzleti és technológiai érdekekkel átszőtt vállalatnál.
A film legfontosabb embere talán nem is Sam Altman
Bár az Artifical húzóneve egyértelműen Andrew Garfield, de a film egyik meghatározó figurája Ilya Sutskever, akit az Anorából ismert Yura Borisov alakít. Sutskever a mélytanulás egyik jelentős kutatója, az OpenAI társalapítója és egykori vezető tudósa. Az ő történetén keresztül a film jóval korábbra, a mesterséges intelligencia kutatásának olyan időszakába is visszanyúl, amikor a technológiát még nem övezte ekkora üzleti felhajtás.
Sutskever filmes alakja számára a mesterséges intelligencia nem pusztán üzlet vagy újabb technológiai termék. Olyan tudományos vállalkozás, amelynek sikere beláthatatlan következményekkel járhat. Ezzel szemben Altman és a körülötte formálódó vállalati világ egyre inkább a pénz, a befolyás és a gyors terjeszkedés felől közelít a technológiához.
A két szemlélet konfliktusa adja a film egyik legerősebb drámai lehetőségét. A kutató attól tart, hogy a technológia túlságosan gyorsan fejlődik, a vállalatvezető pedig attól, hogy a lassítás miatt mások kerülnek előnybe. Mindketten ugyanarra a jövőre hivatkozhatnak, miközben egészen más döntéseket tartanak elfogadhatónak.
A film tétje ezért nem egy öntudatra ébredő gép rémképe, hanem az, hogyan döntenek az egymással versengő emberek egy egyre nagyobb hatású technológia sorsáról. A kutatói felelősség és a vállalatépítés logikája között húzódó konfliktus végig jelen van, még ha a szatirikus hangvétel nem is mindig bontja ki minden oldalát.
Andrew Garfield ezúttal nem a szimpatikus zseni oldalán áll
Garfield korábban Eduardo Saverint alakította A közösségi hálóban, azt az embert, aki Mark Zuckerberg mellett segített létrehozni a Facebookot, majd fokozatosan kiszorult a vállalkozásból. Az Artificialban viszont éppen azt a vezetőt játssza, aki a film értelmezése szerint mindent megtesz azért, hogy a hatalom a kezében maradjon.
A szerep nem hagyományos életrajzi alakítás. Garfield a londoni filmfesztiválon arról beszélt, hogy személyesen nem találkozott Altmannal, a film pedig nem kívánja egyetlen hiteles beszámolóként rögzíteni a történteket. Guadagnino munkája valós eseményekből építkezik, de szereplői és jelenetei filmes értelmezések, nem dokumentumfilmes bizonyítékok.
A fesztiválkritikák Garfield és Yura Borisov alakítását többnyire kiemelik, a film egészének megítélése azonban megoszlik. A The Guardian kritikája a maró humor mellett a túlzásokra is felhívja a figyelmet, míg a Cineuropa értékelése szerint a történet kevésbé vizsgálja, hogyan függnek már most az emberek és a vállalatok a mesterséges intelligenciától. Ez nem a valós szereplők jelleméről szóló bizonyíték, hanem a film dramaturgiájáról folyó vita.
A különbség nem jelentéktelen. Egy valós szereplőkről szóló szatírának nem kell minden jelenetben szó szerint rekonstruálnia a múltat, de az sem mindegy, mikor válik a kifigurázás öncélúvá. A néző könnyen távozhat úgy egy ilyen filmből, hogy pontosan tudja, kit kell kinevetnie, miközben továbbra sem érti, miért történhetett meg mindez.
Elon Musk is megkapja a maga filmes változatát
Az Artificial nem áll meg Altman és Sutskever kapcsolatánál. Ike Barinholtz Elon Muskot, Monica Barbaro Mira Muratit, Mark Rylance pedig Geoffrey Hintont alakítja. A szereplők névsora alapján a film lényegében a modern mesterségesintelligencia-kutatás több meghatározó alakját egyetlen történetbe gyűjti össze.
Musk szerepeltetése különösen jó alapanyag a szatírához. A technológiai vállalkozó az OpenAI korai támogatói közé tartozott, később azonban élesen szembefordult a szervezettel. Barinholtz alakítása a korai beszámolók szerint kifejezetten karikatúraszerű, ami jól illeszkedik Guadagnino és Simon Rich szatirikus megközelítéséhez.
A film ugyanakkor az AI fejlődését sem egyetlen ember teljesítményeként mutatja be. A kutatók, a befektetők, a vállalatvezetők és az egyre nagyobb számítási kapacitást biztosító technológiai cégek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kezdetben tudományos kísérletnek tűnő fejlesztésekből az egész világot foglalkoztató üzletág legyen.
Pont ettől válik az Artificial többé egy különös vezetőváltás feldolgozásánál. Ha egy technológia mögött egyszerre állnak tudományos meggyőződések, milliárdos üzleti érdekek és egymással versengő személyiségek, egyetlen szereplő sem irányíthatja teljesen a következményeket.
Az Amazon kiszállt a filmből, majd egy másik stúdió vitte moziba
Az Artificial különös története nem ér véget a forgatókönyvnél. A film eredetileg az Amazon MGM Studios támogatásával készült, ám a vállalat 2026 júniusában, a gyártás előrehaladott szakaszában megvált a projekttől. A forgalmazást végül a független filmes sikereiről ismert Neon vállalta.
A váltás azért keltett feltűnést, mert az Amazon korábban nagyszabású együttműködést és befektetést jelentett be az OpenAI-val. A két fejlemény időbeli közelsége találgatásokat indított arról, hogy a technológiai partnerség befolyásolhatta-e a film sorsát.
Bizonyíték azonban nincs arra, hogy az OpenAI nyomására született volna meg a döntés. Az Amazon hivatalosan azzal indokolta a váltást, hogy a filmnek másik forgalmazó lehet a megfelelőbb otthon. A Neon később átvette a produkciót, és december 25-re tűzte ki a korlátozott amerikai mozibemutatót.
A helyzet ettől még szinte kínálja magát egy újabb forgatókönyvhöz. Készült egy film a mesterséges intelligenciáért folytatott vállalati hatalmi harcról, majd a forgalmazása körül is felmerült, mekkora befolyással lehetnek a technológiai óriások a mozgóképes világra.
Ez már nem A közösségi háló világa
David Fincher 2010-es filmjének egyik legnagyobb erénye az volt, hogy egy egyetemi barátságokból és üzleti vitákból kiinduló történetben meg tudta mutatni egy teljes korszak születését. A Facebook későbbi társadalmi hatásainak jelentős része akkor még csak lehetőségnek tűnt. A nézők a kezdeteket látták, miközben a következmények jó része még előttük állt.
Az Artificial egészen más helyzetből indul. A mesterséges intelligencia már ott van a telefonjainkon, a munkahelyeinken és a mindennapi kereséseinkben. Nem kell hozzá futurisztikus díszlet vagy világvégét jósoló monológ, hogy megértsük, miért fontos a történet.
Ráadásul a mozi ezúttal szokatlanul gyorsan reagált. Alig három év telt el Altman menesztése és a film fesztiválbemutatója között. A feldolgozott események résztvevői közül sokan továbbra is aktív szereplői az AI-iparágnak, a technológia pedig gyorsabban változik, mint ahogyan egy hagyományos életrajzi film története megérhetne.
Ez egyszerre az Artificial legnagyobb ereje és korlátja. Frissen tudja megmutatni a hatalomért folytatott küzdelmet, miközben még senki sem látja tisztán, milyen hosszú távú következményei lesznek annak, ami a vásznon történik.
Az októberi fesztiválvetítések után a Neon december 25-re tűzte ki az Artificial amerikai mozibemutatóját. A film addigra már azt is megmutatta, milyen gyorsan képes Hollywood feldolgozni egy még zajló technológiai korszak meghatározó konfliktusait.
A közösségi háló végén még azon gondolkodhattunk, vajon milyen jövő vár az interneten kialakuló kapcsolatainkra. Az Artificial után már sokkal nehezebb kényelmes távolságból szemlélni a történetet.
Az Artificial legnyugtalanítóbb kérdése nem az, hogy a gépek egyszer átveszik-e az irányítást, hanem az, hogy ma kik dönthetnek a fejlődésük irányáról. Guadagnino filmjében a mesterséges intelligencia jövőjét nem gépek, hanem egymással versengő emberek formálják.
