Zach Braffot a legtöbben még mindig a Dokik szerethető, álmodozó orvosával azonosítják. Az új filmjében azonban nyoma sincs J. D. könnyed humorának: egy olyan rendőrt alakít, aki egész életében a kábítószer-kereskedelem ellen harcolt, majd egy nap azzal szembesült, hogy saját tizenkilenc éves lánya is heroinfüggőséggel küzd. A Clean Hands története ráadásul nem hollywoodi kitaláció, hanem egy valódi amerikai család sorsán alapul.
A Jake Allyn rendezte film október 16-án kerül az amerikai mozikba és a digitális kölcsönzőkbe, a premier előtt pedig egy új jelenetrészlet is napvilágot látott. A különös az, hogy a film egyik legfontosabb pillanata nem egy rendőrségi razzia vagy egy drámai összecsapás, hanem egy hétköznapi kosárlabdázás. Olyan családi jelenet, amelynek jelentőségét csak akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, milyen történet áll mögötte.
Egy apa, aki a kábítószer ellen harcolt – és otthon veszítette el az irányítást
Kevin Simmers rendőrként dolgozott a marylandi Hagerstownban, egy olyan városban, amely az Egyesült Államok keleti részén húzódó kábítószer-kereskedelmi útvonalak egyik fontos állomásává vált. Simmers egy kábítószer-ellenes egységet vezetett, és munkája során naponta találkozott a függőség következményeivel. A törvény embereként abban hitt, hogy a terjesztők és a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása jelenti a megoldást.
Egy idő után azonban a rendőrségi munka és a magánélete között húzódó határ eltűnt. Lánya, Brooke a fájdalomcsillapítóktól jutott el a heroinig, a család pedig egyre kétségbeesettebben próbált segítséget találni számára. Kevinnek először apaként kellett szembenéznie mindazzal, amivel addig rendőrként foglalkozott.
A helyzet azért is volt különösen kegyetlen, mert a két szerep egészen más választ követelt. Rendőrként Simmers a jogszabályokban és a következményekben gondolkodott, apaként viszont azt látta, hogy a büntetés önmagában nem szünteti meg a lánya függőségét.
A Clean Hands legfontosabb konfliktusa nem egyszerűen egy apa és a lánya között bontakozik ki. Hanem két meggyőződés között, amelyek ugyanannak az embernek az életében kerülnek szembe egymással.
Egy kosárlabdameccs, amely mögött már ott van a közelgő tragédia
A Collider által bemutatott új filmrészletben Kevin, Brooke és a lány édesanyja, Dana együtt kosárlabdáznak. Az apa és lánya fogadást köt, Brooke pedig bedobja a labdát, amivel ötven dollárt nyer. A jelenetben nincs látványos veszekedés, Kevin mégis szeretné, ha a lánya tovább maradna velük.
Brooke azonban felül a kerékpárjára és elindul. A család számára ismerősnek tűnő pillanatot éppen az teszi nyugtalanítóvá, hogy az apa nem tudja, mi történik majd a lányával, miután eltűnik a szeme elől.
Egy családi drámában könnyen válhatna ez jelentéktelen átvezető jelenetté. Itt azonban a szereplők közötti távolságot mutatja meg: Kevin szeretné visszakapni azt a hétköznapi kapcsolatot a lányával, amelyben még elegendő volt egy közös játék ahhoz, hogy jól érezzék magukat együtt.
A film egyik legnehezebb kérdése éppen az, hogyan maradhatunk közel valakihez, akit szeretünk, miközben egyre kevésbé értjük, mi történik vele. A Clean Hands ebből a nézőpontból nem elsősorban a droghasználatról, hanem egy család széteső bizalmáról szól.
Zach Braff olyan szerepet kapott, amilyet ritkán ajánlanak neki
Zach Braff neve sok nézőnek elválaszthatatlan a Dokik című sorozattól, pedig a színész az évek során több komolyabb hangvételű produkcióban is bizonyított. Rendezőként és főszereplőként a különösen személyes A régi környék című filmmel hívta fel magára a figyelmet, később pedig az A Good Person című drámában is a függőség és a veszteség témájához nyúlt.
A Clean Hands mégis új lehetőséget adott számára. A Moviefone-nak adott interjújában elmondta, hogy szeretne több drámai szerepet játszani, de a szakma többnyire komikus színészként tekint rá. A forgatókönyv annyira meglepte, hogy eleinte maga sem volt biztos abban, valóban neki szánták-e a felkérést.
Braff számára különösen fontos volt, hogy Kevin Simmers nem kitalált szereplő. A valódi apa és a család tagjai jelen voltak a forgatáson, így a színészek közvetlenül is kérdezhették őket az eseményekről. Ez a közelség egyszerre jelentett segítséget és komoly felelősséget.
Nemcsak egy drámai karaktert kellett életre keltenie, hanem egy olyan ember történetét is, akinek az életét a film alapjául szolgáló események végleg megváltoztatták.
Esther McGregor számára Brooke nem egy újabb tragikus filmszerep volt
A tizenkilenc éves Brooke Simmers szerepében Esther McGregor látható, aki az elmúlt években egyre több filmes munkával bizonyította, hogy nem csupán híres édesapja, Ewan McGregor neve miatt érdemes figyelni rá. A Clean Handsben azonban különösen nehéz feladatot kapott: egy fiatal nőt kell megformálnia, akinek függősége fokozatosan felőrli a családjával való kapcsolatát.
McGregor már a szerep megszerzése előtt fontosnak érezte, hogy megismerje a valódi Brooke történetét. A forgatás előkészítése során felvette a kapcsolatot olyan nőkkel, akik maguk is függőséggel küzdöttek, és beszélt Brooke egykori segítőjével is.
Az interjújában hangsúlyozta, hogy a kutatás során nem pusztán a szerhasználat testi hatásait próbálta megérteni. Arra is kíváncsi volt, milyen ember volt Brooke azok számára, akik a legjobban ismerték és szerették.
Ez a különbség egy ilyen filmnél rendkívül fontos. A függőséggel küzdő szereplők a vásznon könnyen saját betegségük illusztrációivá válhatnak, miközben háttérbe szorul a személyiségük, a humoruk, a kapcsolataik és minden más, ami emberré teszi őket. A Clean Hands alkotói legalábbis arra törekedtek, hogy Brooke ennél sokkal összetettebb figurává váljon.
A valódi történetből segítség született más nők számára
A Simmers család történetének van egy különösen fontos folytatása, amely túlmutat a filmen. A marylandi Hagerstownban ma egy Brooke’s House nevű, nőknek létrehozott felépülési központ működik, amelyet a család a lány emlékére alapított.
A központ létrejötte személyes ígéretből indult. Kevin és családja olyan helyet szeretett volna létrehozni, ahol a függőséggel küzdő nők nemcsak kezeléshez, hanem biztonságos környezethez, munkalehetőséghez és hosszabb távú támogatáshoz is juthatnak.
A Brooke's House történetét bemutató hivatalos oldalon az alapítók arról is beszámolnak, hogyan vált a család személyes vesztesége egy közösséget segítő intézmény kiindulópontjává. A központ azóta olyan programokat működtet, amelyek a felépülést és a mindennapi életbe való visszatérést együtt támogatják.
A Clean Hands ezért különbözik sok igaz történet alapján készült hollywoodi drámától. Nem csupán utólag dolgozza fel egy család sorsát, hanem közvetlen kapcsolatban áll azokkal, akik annak következményeivel ma is együtt élnek.
A film forgatásán is munkát kaptak a felépülési központ résztvevői
Jake Allyn rendező számára a Brooke’s House nem egyszerű kutatási helyszín volt. A produkció munkát is biztosított az intézményben felépülő nők számára: egyesek a díszletekkel foglalkoztak, mások a stáb munkáját segítették, és olyanok is voltak, akik a kamera előtt kaptak lehetőséget.
Allyn a Georgia Entertainmentnek adott interjújában azt is elmondta, hogy a forgatáson mindennap jelen volt egy rendezői szék, amelyre Brooke nevét írták. Senki nem ülhetett bele: a szék arra emlékeztette a stábot, hogy a történet mögött valódi emberek állnak.
A készítők emellett vállalták, hogy a film nyereségének egyharmadát a Brooke’s House támogatására fordítják. A megállapodás különösen fontos, mert a központ munkája így nemcsak témája, hanem kedvezményezettje is lett a produkciónak.
A gesztus persze önmagában nem tesz jobbá egy filmet. Azt viszont megmutatja, hogy az alkotók nem kizárólag egy megrázó történet filmes lehetőségét látták meg, hanem igyekeztek a történetben érintett közösséghez is visszajuttatni valamit.
A Clean Hands legfontosabb kérdésére nem a rendőrség adja meg a választ
Az amerikai opioidválságról az elmúlt években számos film, sorozat és dokumentumfilm készült. A témát feldolgozó történetek gyakran a gyógyszeripar felelősségére, a kábítószer-kereskedelemre vagy a függőség egészségügyi következményeire összpontosítanak.
A Clean Hands más irányból közelít. Egy olyan embert helyez a középpontba, aki személyesen képviselte a kábítószerek elleni büntetőjogi fellépést, majd a saját családjában szembesült annak korlátaival. Kevin Simmers története azt a nehéz felismerést állítja a film középpontjába, hogy a függőségben szenvedő ember nem egyszerűen egy rendőrségi ügy szereplője.
A családi tragédia és az azt követő intézményalapítás együtt különösen erős keretet ad a történetnek. A filmnek így lehetősége nyílik arra, hogy ne pusztán a kétségbeesést és a veszteséget mutassa meg, hanem azt is, hogyan változhat meg valakinek a gondolkodása, amikor a saját tapasztalatai megkérdőjelezik a régi meggyőződését.
A Clean Hands mögött álló valódi történet legnagyobb ellentmondása, hogy Kevin Simmers rendőrként a kábítószerek elleni harcban hitt, apaként viszont végül azt tanulta meg, hogy a büntetésnél sokkal többre van szükség.
Zach Braff új filmjét ezért nem egyszerűen a Dokik sztárjának váratlan szerepváltása teszi érdekessé. Hanem az a kérdés, amely Kevin Simmers történetében megkerülhetetlenné válik: hogyan segíthetünk igazán valakinek, akit szeretünk, amikor már minden addigi módszerünk kudarcot vallott?
