A Vaják második évadának nyitórésze, az Egy cseppnyi igazság elsőre klasszikus Szépség és a Szörnyeteg-történetnek tűnik. Geralt és Ciri egy régi ismerős, Nivellen kastélyában keres menedéket, ahol hamar kiderül, hogy a házigazda eltorzult külseje messze nem a legveszélyesebb dolog a környéken.
A kastélyban ugyanis ott rejtőzik Vereena, akit a Netflix hivatalos összefoglalója is bruxaként, vagyis vámpírszerű lényként azonosít. A sorozatban Agnes Born alakítja a különös teremtményt, aki egyszerre képes törékeny fiatal nőnek és szinte állatias ragadozónak látszani.
Ha azonban Drakulából, Nosferatuból vagy a modern vámpírfilmekből indulunk ki, könnyen rossz következtetésre jutunk. A bruxa valóban vért iszik, de a Vaják világában egészen más szabályok vonatkoznak rá, mint a klasszikus horror vámpírjaira.
A bruxa tényleg vámpír – csak nem olyan, amilyet megszoktunk
A Netflix saját Vaják-bestiáriuma a bruxát vámpírszerű ragadozóként írja le, amely emberi alakban általában vonzó fiatal nőnek tűnik. Ez azonban csupán álca. Természetes formájában jóval kevésbé emberi: gyors, rendkívül mozgékony, falakon és szűk helyeken is képes közlekedni, szárnyai vannak, állkapcsa pedig támadáskor szinte természetellenesen kitágul.
Az egyik legfontosabb különbség tehát már itt látható. A hagyományos filmes vámpír többnyire emberi alakjában is felismerhető marad, legfeljebb agyarai, szeme vagy arca változik meg. A bruxa ezzel szemben valódi alakváltó, amely a megtévesztően emberi külsőt vadászatra és rejtőzködésre használja.
A napfény nem oldja meg Geralt problémáját
Drakulától a Nosferatu számtalan örököséig a vámpírmítosz egyik legismertebb eleme a napfény. A populáris kultúrában gyakran elég felhúzni a függönyt, és a vérszívónak vége.
A bruxával ez nem működik. Andrzej Sapkowski világában a faj a vámpírok különösen fejlett csoportjához tartozik, és a könyvek, illetve a játékok hagyománya szerint a napfény önmagában nem pusztítja el. A Vaják világában ezért a vámpírvadászat nem redukálható nappali időpontra: Geralt számára ugyanúgy veszélyes marad egy ilyen teremtmény akkor is, amikor már felkelt a nap.
Fokhagyma és kereszt? Vereena valószínűleg csak furcsán nézne rád
A klasszikus vámpírfilmek egész kelléktárat építettek fel a keresztre, szentelt vízre, fokhagymára és karóra. A Vaják azonban szándékosan játszik ezekkel a kulturális beidegződésekkel. A bruxákra nem a vallási szimbólumok jelentik a választ, és a fokhagyma sem több kellemetlen szagnál.
Ez illeszkedik Sapkowski világának egyik alapvető gondolatához: a szörnyekhez kapcsolódó népi történetekben lehet igazság, de a babonák jelentős része pontatlan, eltúlzott vagy teljesen használhatatlan. A witcherek ezért nem egyszerű szörnyvadászok, hanem olyan szakemberek, akiknek tudniuk kell, milyen lénnyel állnak szemben.
A bruxa fegyvere nemcsak a foga
Vereena egyik legemlékezetesebb képessége a hangja. A bruxa sikolya nem egyszerűen ijesztő: fizikai erőként képes ellökni vagy elkábítani ellenfelét. Emellett rendkívül gyors, képes szinte eltűnni a szem elől, és telepatikus kommunikációra is alkalmas lehet. A Netflix bestiáriuma szerint mozgása és rejtőzködése miatt még egy tapasztalt harcos számára is veszélyes ellenfél.
A sorozat első epizódjának harca pontosan ezért nem hagyományos „vámpír kontra vadász” jelenet. Geralt nem egy koporsóból felkelő arisztokratával vív párbajt, hanem olyan ragadozóval, amely másodpercek alatt változtat helyet, a falakat is használja, és hangjával is támad.
Vereena nem egyszerűen szörnyeteg
A történet igazán érdekes része azonban nem a bestiáriumban található. Nivellen és Vereena kapcsolata azért működik, mert a Vaják ismét elbizonytalanítja az egyszerű „ember jó, szörny rossz” felosztást.
Vereena veszélyes, és embereket öl. Ugyanakkor a Nivellen iránt érzett kötődését a történet nem puszta manipulációként kezeli. Sapkowski eredeti novellájának egyik legfontosabb csavarja éppen az, hogy a kapcsolatban valódi érzelem is van, miközben ettől Vereena tettei nem lesznek kevésbé halálosak.
Ez a kettősség a Vaják egyik visszatérő témája. Geralt számára a „szörny” sokszor biológiai kategória, nem erkölcsi ítélet. Emberek lehetnek kegyetlenebbek a lényeknél, egy szörny pedig képes lehet szeretetre anélkül, hogy ettől megszűnne veszélyesnek lenni.
Honnan jött a bruxa neve?
A bruxa nem teljes egészében Sapkowski találmánya. A szó portugálul boszorkányt jelent, és a portugál folklórban a bruxa, illetve hasonló alakjai természetfeletti nőalakokhoz és vámpírszerű lényekhez is kapcsolódtak. Sapkowski azonban – ahogy számos más szörnynél – nem egyszerűen átemelt egy népi teremtményt, hanem saját mitológiájának szabályaihoz igazította.
A Vaják szörnyei ezért gyakran ismerősnek tűnnek anélkül, hogy pontosan ugyanúgy működnének, mint folklórbeli vagy filmes rokonaik. Strigák, vámpírok, ruszalkák és más lények történetei folyamatosan keverednek a kontinens saját történelmével.
És akkor a bruxa „magasabb rendű vámpír”?
Itt érdemes óvatosan fogalmazni, mert a könyvek és a játékok szóhasználata nem minden ponton teljesen azonos. Bizonyos források a bruxákat a fejlettebb vámpírfajok közé sorolják, miközben a The Witcher 3: Blood and Wine tovább finomítja a rendszert, és az olyan lényeket, mint Regis vagy Dettlaff, külön kategóriaként kezeli.
A biztos állítás az, hogy a bruxa messze nem a világ legegyszerűbb, ösztönlényként vadászó vérszívója. Intelligens, képes kommunikálni, emberi alakot felvenni és összetett kapcsolatokat kialakítani. Éppen ezért veszélyesebb is annál, mint amit egy hagyományos „vámpír” szó hallatán elsőre elképzelnénk.
Miért működik ennyire jól a második évad első szörnyeként?
A második évad nyitánya azért találó választás, mert a bruxa egyetlen epizódban összefoglalja a Vaják egész világának egyik legfontosabb szabályát: semmi sem pontosan az, aminek elsőre látszik. Nivellen külseje szörnyeteg, de a múltja ennél súlyosabb erkölcsi kérdést rejt. Vereena gyönyörű fiatal nőnek látszik, miközben vérrel táplálkozó ragadozó.
A Netflix adaptációja ráadásul közvetlenül Andrzej Sapkowski A Grain of Truth című novellájából indul ki. A sorozat alkotói külön videóban is beszéltek arról, hogyan ültették át a történetet a képernyőre.
A bruxa tehát nem azért érdekes, mert a Vaják készítői kitaláltak egy újabb vámpírt. Éppen az ellenkezője igaz: fogtak egy több száz éves kulturális alakot, lehántották róla a hollywoodi vámpírfilmek megszokott szabályait, majd egy olyan ragadozóvá formálták, amely tökéletesen illik Geralt világába.
