A Bosszúállók: Doctor Doom ébredése szereplőlistáját nézve könnyű azt gondolni, hogy Joe és Anthony Russo legnagyobb problémája az lehetett, hogyan fér el ennyi ember egyetlen filmben. Bosszúállók, Fantasztikus Négyes, Új Bosszúállók, wakandai hősök és a régi X-Men-filmek több színésze találkozik, miközben Robert Downey Jr. Doctor Doomként áll az egész történet középpontjában.
Anthony Russo szerint azonban nem egyszerűen a szereplők száma teszi nehézzé ezt a filmet. Az igazán kényes feladat az, hogyan lehet továbbvinni olyan karaktereket, akikhez a közönség akár tíz-húsz éve kötődik, anélkül, hogy ugyanazokat a történeteket ismételnék velük.
Ez pedig a Doctor Doom ébredését sokkal érdekesebb kísérletté teszi egy szokásos „mindenki találkozik mindenkivel” crossoverfilmnél. A Marvelnek ezúttal nemcsak különböző univerzumokat kell összeillesztenie, hanem különböző korszakok nézői emlékeit is.
A rajongók nem ugyanazt a Thort, X-Ment vagy Bosszúállókat akarják vissza
Russo szerint a probléma egyik oka egyszerű: nincs olyan, hogy egységes rajongói elvárás. Ugyanazt a karaktert különböző nézők teljesen más korszakából szerethetik.
Thor erre szinte tankönyvi példa. Van, akinek még mindig Kenneth Branagh első filmjének komolyabb, mitológiai hőse jelenti a karaktert, mások Taika Waititi humorosabb változatán keresztül szerették meg, megint másoknak pedig az Infinity War megtört, bosszúvágyó Thora maradt a legerősebb.
Ugyanez fokozottan igaz azokra az X-Men-szereplőkre, akik több mint húsz évvel első filmes megjelenésük után térnek vissza. Ian McKellen, Patrick Stewart, James Marsden, Rebecca Romijn, Alan Cumming és Kelsey Grammer neve egyszerre idéz fel több filmet, több korszakot és több különböző változatot ugyanabból a világból.
A Russo fivéreknek ezért nem egyetlen „helyes” verziót kell megtalálniuk. Olyan karaktereket kell írniuk, akiket a régi néző felismer, de akiknek még mindig történhet valami új.
Ez a probléma valójában az egész MCU-t utolérte
A Marvel első nagy korszakában ez jóval egyszerűbb volt. Tony Stark, Steve Rogers vagy Thor filmről filmre épült, a közönség pedig többnyire ugyanazt a folyamatos történetet követte.
A Végjáték után azonban az MCU egészen más helyzettel találta szemben magát. Új hősök érkeztek, régiek távoztak vagy megváltoztak, alternatív univerzumok nyíltak meg, és közben a Marvel elkezdte visszahozni a korábbi filmes korszakok szereplőit is.
Ez egyszerre óriási lehetőség és csapda. Minél több szeretett karaktert lehet visszahozni, annál könnyebb maga a visszatérés köré építeni az eseményt – és annál nehezebb valóban továbbírni őket.
A Doctor Doom ébredése szereplőgárdája ennek szinte szélsőséges példája. Nem elég, hogy a jelenlegi MCU több csapata találkozik: olyan figurák is visszatérnek, akik már akkor képregényfilmes ikonok voltak, amikor a Marvel Filmes Univerzum még nem is létezett.
Egy cameo könnyű – valódi folytatást adni sokkal nehezebb
A multiverzumos korszak egyik legjobb marketingeszköze a felismerés pillanata lett. Megjelenik egy régi színész, felcsendül egy ismerős zene, a közönség pedig már attól izgatott lesz, hogy felismeri, kit lát. Ez rövid távon rendkívül hatásos. Egy egész Bosszúállók-filmhez azonban kevés.
Patrick Stewart professzor X-ként való megjelenése önmagában már nem ugyanaz az esemény, mint néhány évvel ezelőtt. Ahhoz, hogy az X-Men visszatérése több legyen nosztalgikus tapsrendnél, a filmnek valamilyen új helyzetbe kell hoznia ezeket a karaktereket.
Anthony Russo pontosan erről beszél, amikor azt mondja: tiszteletben kell tartani azt az utat, amelyet a szereplők eddig megtettek, de közben az alkotóknak saját magukat is meg kell lepniük azzal, merre viszik őket tovább.
Ez sokkal nehezebb egy évtizedek óta létező figuránál, mint egy új szereplő esetében. Egy új karakterrel bármit meg lehet tenni. Egy ismert hősnél minden változtatás összeütközik azzal a verzióval, amelyet valaki már a sajátjának érez.
Robert Downey Jr. Doctor Doomja ennek a legmerészebb példája
A film egyik legnagyobb vállalása már a castingnál megjelent. Robert Downey Jr. nem egy új Tony Stark-változatként tér vissza, hanem Victor von Doomként, vagyis a Marvel egyik legfontosabb gonosztevőjeként. Ennél látványosabban nehéz lenne demonstrálni, hogy a Russo fivérek valóban hajlandók kockáztatni a közönségben rögzült képekkel.
Downey arca több mint egy évtizeden át gyakorlatilag egyet jelentett az MCU-val. Most ugyanennek az arcnak kell úgy működnie, hogy a néző ne egyszerűen Tony Starkot keresse mögötte, hanem elfogadja egy másik ikonikus Marvel-karakterként.
Ez egyszerre használja ki a nosztalgiát és próbál ellene dolgozni. A Marvel pontosan azért választott egy mindenki számára ismerős színészt, hogy aztán azt kérje a közönségtől: felejtsük el, amit eddig jelentett számunkra.
Ha ez működik, tökéletes példája lehet annak a karakteres kockázatnak, amelyről Russo beszél. Ha nem, akkor Doctor Doom minden jelenetében ott maradhat Tony Stark árnyéka.
A Russo fivérek egyszer már lezártak egy korszakot – most egy sokkal kuszábbat kell összerakniuk
A Végtelen háború és a Végjáték gigantikus szereplőgárdája ellenére viszonylag egyszerű dramaturgiai előnnyel rendelkezett: a nézők nagy része már ismerte, hogyan jutottak el odáig ezek a hősök.
A Doctor Doom ébredése más helyzetből indul. Az elmúlt években több különböző csapat, univerzum és filmes korszak fejlődött egymástól részben függetlenül. A Fantasztikus Négyes saját világából érkezik, az X-Men egy korábbi filmstúdió franchise-ának örökségét hozza magával, az Új Bosszúállók pedig az MCU egyik legfrissebb csapata.
A Russo fivérek ezért most nem pusztán egy csapatot raknak össze. Azt kell elérniük, hogy olyan szereplőknek legyen közös történetük, akik nem ugyanazt a filmes múltat élték át.
A Marvel hivatalos történetleírása sem véletlenül hangsúlyozza, hogy három különböző univerzum hősei kerülnek egymással végzetes összeütközésbe. A különbségek tehát nem egyszerűen produkciós problémák – magának a filmnek is részei.
A nosztalgia behozhatja a nézőt a moziba, de a karakternek kell bent tartania
A Doctor Doom ébredése marketingjének egyik legerősebb fegyvere nyilvánvaló. Elég végignézni a szereplőlistán, és szinte minden Marvel-korszakból találunk valakit, akinek a visszatérése önmagában címlaphír lehet.
Csakhogy a Végjáték óta a Marvel többször is bebizonyította, hogy egy ismerős arc felbukkanása és egy jó történet nem ugyanaz.
Ezért fontos Anthony Russo mostani megjegyzése. A Doctor Doom ébredése akkor lehet több egy óriási szereplőtalálkozónál, ha nemcsak visszahozza ezeket a figurákat, hanem mer valamit kezdeni velük.
Egy húsz éve ismert X-Mennek, egy évtizedek óta fejlődő Thornak vagy akár Robert Downey Jr. teljesen új Marvel-szerepének kell valamivel többnek lennie annál, hogy a néző felismeri. Mert a Marvel most már szinte bárkit vissza tud hozni. A nehezebb feladat az, hogy legyen oka maradni is.
A Bosszúállók: Doctor Doom ébredése 2026. december 17-én érkezik a magyar mozikba.
