Sebastian Stan nem újabb világmegmentő Marvel-filmet képzelt el Bucky Barnes számára. Egy olcsóbb, sötétebb és a Sicario fojtogató világát idéző thrillert ajánlott Kevin Feigének – vagyis pontosan azt a filmet, amely végre nem mellékszereplőként kezelné a Tél Katonáját.
Sebastian Stan kis költségvetésű Tél Katonája-thrillert képzelt el
Stan a Marvel Studios vezetőjének egy szándékosan kisebb léptékű önálló filmet vázolt fel. Bucky Barnes azt hinné, hogy felismer valakit az agymosással és bérgyilkosként eltöltött múltjából, majd egyre megszállottabban próbálná kideríteni, ki az illető és mit jelent a saját, töredékes emlékei között.
A színész „Sicario-szerű” thrillerként írta le az ötletet. Feige reakciója Stan elmondása szerint pozitív volt, de a beszélgetésből eddig nem lett bejelentett film. Ezért nem egy törölt Marvel-projektről van szó, hanem egy olyan pitchről, amely feltűnően pontosan érti, mitől érdekes Bucky Barnes.
Bucky Barneshoz jobban illene a paranoia, mint a világvége
A Tél Katonája ereje sosem pusztán a fémkarban vagy a közelharci képességeiben rejlett. A karaktert az teszi különlegessé, hogy nem bízhat teljesen a saját emlékeiben: évtizedeken át újraprogramozták, lefagyasztották és mások céljaira használták, miközben az áldozatai és a megbízói összemosódtak a fejében.
Stan történetötlete ezt a bizonytalanságot tenné a cselekmény motorjává. Bucky talán valóban felismerne valakit, de az is lehetne, hogy egy hibás emlékkép, egy beültetett parancs vagy a bűntudata vezeti félre. A nyomozás így egyszerre működhetne külső összeesküvésként és belső identitásválságként.
Egy ilyen filmben a tétnek nem kellene egy bolygó vagy a multiverzum pusztulásának lennie. Elég volna, ha Bucky annak járna utána, hogy mely bűnökért felelős, melyeket követtek el rajta keresztül, és képes-e megkülönböztetni a saját döntéseit a Hydra által benne hagyott parancsoktól.
A tél katonája már bebizonyította, hogy működik ez az irány
A 2014-es Amerika Kapitány: A tél katonája azért maradt az MCU egyik legerősebb darabja, mert a szuperhősfilm keretei közé politikai összeesküvés-thrillert épített. A megfigyelőállam, a beépült Hydra és a bizalom teljes összeomlása fontosabb volt benne, mint az, hogy a fináléban mekkora szerkezet zuhan le az égből.
A Sicario más eszközökkel, de hasonlóan nyomasztó bizonytalanságot teremtett. A szereplők olyan erőszakos rendszerbe kerültek, amelynek szabályait nem értették, a küldetés valódi célja pedig folyamatosan kicsúszott a kezükből. Bucky múltja ideális alap lenne ehhez: egy ember, aki ismeri a titkos műveletek módszereit, de azt sem tudja biztosan, hogy éppen vadász vagy célpont.
A Marvel ritkán enged helyet az ilyen kis történeteknek
Az MCU az utóbbi években egyre nagyobb szereplőgárdákban, összekapcsolt történetekben és világokat érintő fenyegetésekben gondolkodott. Ebben a rendszerben egy alacsonyabb költségvetésű, önálló karakterthriller könnyen mellékes projektnek tűnhet, pedig éppen a korlátozott lépték adhatná vissza azt a műfaji karaktert, amely a korai Marvel-filmeket megkülönböztette egymástól.
A stúdió történetében több ígéretes irány maradt a tervezőasztalon. A Pókember-filmek fejlesztése során is több merészebb történetváltozatot vetettek el, mielőtt a végleges film kialakult.
Stan pitchének további előnye, hogy nem igényelne hosszú felvezetést. A néző már ismeri Bucky múltját, a film pedig egyetlen rejtély köré szervezhetné az egészet. Kevesebb digitális látvány, szűkebb helyszínek és egy erős rendezői hang jóval emlékezetesebbé tehetné, mint egy újabb kötelező összekötő fejezetet.
Egyelőre ez az egyik legjobb Marvel-film, amely nem készült el
Sebastian Stan továbbra is része az MCU-nak, és Bucky Barnes várhatóan a következő Bosszúállók-történetben is szerepet kap. A Bosszúállók: Doctor Doom ébredése hatalmas szereplőgárdával és kozmikus léptékű konfliktussal készül, ami kevésbé kedvez Bucky személyes traumája kibontásának.
A Sicario-szerű Tél Katonája-film azért hangzik ennyire jól, mert nem próbálná nagyobbá tenni a karaktert annál, ami. Inkább közelebb menne hozzá, és abból építene feszültséget, amit a Marvel eddig többnyire háttértörténetként használt.
Feige kedvező reakciója önmagában nem jelent fejlesztést, zöld jelzést vagy premierdátumot. De ha a Marvel valóban szeretné visszahozni a műfaji sokszínűséget, Stan ötlete készen kínál egy irányt: kevesebb univerzum, kevesebb zaj, több paranoia – és végre egy film, amelyben Bucky Barnes nem valaki más történetének traumákkal teli kísérője.
