A Bloodborne rajongói furcsa helyzetben vannak. Több mint egy évtizede szeretnének folytatást, PC-s változatot, PlayStation 5-remastert vagy legalább egy 60 fps-es frissítést, a Sony azonban 2026-ban valami egészen mást adott nekik: bejelentett egy filmet.
Ráadásul nem hagyományos videojáték-adaptáció készül. A Sony Pictures hivatalosan korhatáros animációs Bloodborne-filmet fejleszt a PlayStation Productions és a Lyrical Animation közreműködésével, producerként pedig Seán McLoughlin, vagyis Jacksepticeye is részt vesz a projektben.
A választás rögtön vitát indított el. McLoughlin most saját becslése szerint úgy látja, hogy a bejelentésre érkező reakciók körülbelül 80 százaléka kritikus volt vele szemben, és meglepő módon egyáltalán nem hibáztatja ezért a közönséget. Szerinte ő is furcsán nézne, ha valaki közölné vele, hogy az egyik kedvenc videojátékának filmváltozatát „valami YouTuber” segít elkészíteni.
Jacksepticeye pontosan tudja, miért furcsa a neve egy Bloodborne-film stáblistáján
Jacksepticeye közel sem ismeretlen a Bloodborne közönsége előtt. McLoughlin régóta nyíltan rajong a FromSoftware játékáért, többször játszott vele a csatornáján, és évek óta rendszeresen beszél arról, mennyire szeretné látni a sorozat visszatérését. Ez azonban nem ugyanaz, mint filmet készíteni belőle. Éppen ezért fogadta sok játékos gyanakvással, amikor a Sony bejelentette, hogy producerként aktívan részt vesz az adaptációban.
McLoughlin egy friss interjúban azt mondta, a visszajelzések nagyjából négyötödét kritikusnak érezte. Nem feltétlenül ellenségesnek, inkább annak a természetes reakciónak, amely akkor jelentkezik, amikor egy szeretett játék filmes változatához olyan ember csatlakozik, akit a közönség elsősorban tartalomgyártóként ismer. A különösen érdekes rész azonban nem az, hogy megsértődött-e a kritikán. Hanem az, hogy láthatóan pont ugyanabból a félelemből indul ki, mint a rajongók.
Nem akarja újra elmesélni a játék történetét
A legfontosabb új információ talán az, hogy a készítők nem egyszerűen animációs formában akarják újrajátszani a Bloodborne kampányát. McLoughlin szerint nem az a céljuk, hogy versenyezzenek a játékkal, felülmúlják azt vagy ugyanazt a történetet mondják el még egyszer. Inkább a Bloodborne univerzumát szeretnék tiszteletben tartani, és azon belül elmesélni egy olyan történetet, amely filmként önállóan is működik. Ez jóval fontosabb kreatív döntés lehet, mint elsőre hangzik.
A Bloodborne történetmesélése ugyanis különösen nehezen fordítható át hagyományos filmes struktúrába. A FromSoftware játéka nem hosszú átvezetőkkel és részletes párbeszédekkel meséli el, mi történt Yharnamban. A játékos tárgyleírásokból, környezeti részletekből, félmondatokból és egymásnak olykor ellentmondó információkból próbálja összerakni a világ múltját. A történet jelentős része éppen azért működik, mert soha nem kapunk minden kérdésre egyértelmű választ. Ezt jelenetről jelenetre filmre vinni könnyen megfoszthatná a Bloodborne-t attól, ami különlegessé teszi.
Yharnamban viszont rengeteg más történet is elfér
A megoldás ezért logikus lehet: nem a Vadász útját újrajátszani, hanem új szereplőkön keresztül megmutatni ugyanazt a világot. Yharnam történetében erre bőven van lehetőség. A gyógyító egyház, Byrgenwerth tudósai, a régi vadászok, Cainhurst, az emberfeletti Nagyok és az őket körülvevő vallási őrület olyan háttértörténetet alkotnak, amelynek csak egy részét látjuk közvetlenül a játék során.
Egy új történet így úgy bővíthetné a Bloodborne világát, hogy közben nem kellene eldöntenie, pontosan hogyan nézett ki „a játékos” Vadásza, milyen döntéseket hozott vagy melyik befejezés számít hivatalosnak. Ez egyben elkerülné a videojáték-adaptációk egyik régi problémáját is. Ha egy film egyszerűen lemásolja azt, amit a játékos már húsz-harminc órán keresztül saját maga átélt, könnyen felmerül a kérdés, miért ne játszanánk inkább újra az eredetit.
Jacksepticeye nem egyszerűen a nevét adja a filmhez
McLoughlin elmondása szerint produceri szerepe sokkal aktívabb annál, mint hogy ismert rajongóként rákerüljön a stáblistára. Azt állítja, hogy beleszólása van abba is, kiket vesznek fel a projekthez, és a kreatív megbeszéléseken lényegében egyfajta szűrőként próbál működni.
Saját megfogalmazása szerint azt próbálja eldönteni, mi illik a Bloodborne világába és mi nem, illetve azt szeretné elkerülni, hogy olyan alkotók kerüljenek a produkcióba, akik egyáltalán nem ismerik az alapanyagot. Ez természetesen egyelőre az ő leírása a saját szerepéről, a film pedig még olyan korai szakaszban jár, hogy rendezőt, forgatókönyvírót és animációs stúdiót sem jelentettek be hozzá.
Éppen emiatt korai lenne kijelenteni, hogy a Bloodborne jó kezekben van. A mostani nyilatkozat inkább azt mutatja meg, milyen szerepet szeretne betölteni McLoughlin: nem rendezőként vagy íróként akarja újraértelmezni a játékot, hanem rajongóként próbálja őrizni annak hangulatát és szabályait.
Az animáció talán jobb választás, mint az élőszereplős film
A Sony másik fontos döntése, hogy a Bloodborne nem élőszereplős adaptációként készül. A stúdió már a hivatalos bejelentéskor egyértelművé tette, hogy R-besorolású, vagyis felnőtteknek szánt animációs filmről van szó.
Ez a Bloodborne esetében különösen logikus irány lehet. A játék világa tele van torz testekkel, gigantikus szörnyekkel, gótikus építészettel és olyan kozmikus horrorral, amelyet élőszereplős formában hatalmas költségvetéssel lehetne csak igazán meggyőzően megvalósítani.
Az animáció ezzel szemben nem kényszerül arra, hogy realisztikussá tegye Yharnamot. Megőrizheti azt a stilizált, rémálomszerű világot, amelyben egy viktoriánus városból néhány óra alatt kozmikus rémálom lesz. A korhatáros besorolás pedig arra utal, hogy a Sony nem akarja családbarátabbá szelídíteni az alapanyagot. Egy Bloodborne-adaptációnál ez nem mellékes részlet: a testhorror, a vér és a groteszk átalakulások szerves részei annak a világnak, amelyet a játék felépített.
Különös, hogy előbb kapunk filmet, mint új játékot
A Bloodborne 2015-ben jelent meg PlayStation 4-re, és azóta sem kapott valódi folytatást. Miközben a FromSoftware a Dark Souls után elkészítette a Sekirót és az Elden Ringet, Yharnam története lényegében érintetlen maradt.
Ez tette különösen furcsává a filmes bejelentést. A rajongók évek óta legalább egy modernebb konzolos változatot kérnek, miközben a játék hivatalosan továbbra is PlayStation 4-es technikai korlátokkal fut. A Sony erre most nem remasterrel vagy Bloodborne 2-vel válaszolt, hanem mozifilmmel. McLoughlin pontosan érzékeli ezt az ellentmondást. Korábban arról beszélt, hogy óriási nyomást érez az adaptáció miatt, különösen azért, mert a játékosok olyan régóta várnak bármilyen új Bloodborne-projektre.
Talán éppen a rajongói bizalmatlanság lehet a film egyik előnye Elsőre különös állításnak tűnhet, de nem feltétlenül baj, hogy a Bloodborne-film készítői már a fejlesztés elején szembesülnek azzal, mennyire óvatos a közönség.
A videojáték-adaptációk története tele van olyan filmekkel, amelyek látszólag csak a címet, néhány karaktert és felismerhető látványelemet vették át az eredetiből. Az elmúlt évek sikeresebb adaptációi éppen azt mutatták meg, hogy a közönség már jóval érzékenyebb arra, mennyire értik a készítők az alapanyag működését.
A Bloodborne esetében ez különösen fontos. Nem elég néhány vadászkalapot, fűrészes fegyvert és szörnyet elhelyezni egy gótikus városban. A játék atmoszférája abból az állandó bizonytalanságból születik, hogy a világ minden új felfedezéssel egyre kevésbé válik érthetővé. Jacksepticeye ezért egyelőre nem azt kéri a rajongóktól, hogy vakon bízzanak benne. Inkább azt mondja, ő is pontosan érti, miért nem teszik.
Talán ez még mindig kevés ahhoz, hogy valaki megnyugodjon a Bloodborne-film miatt. Arra viszont biztató jel lehet, hogy a készítők legalább nem egy másfél órás animációban akarják újrajátszani azt a történetet, amelyet a FromSoftware egyszer már sokkal különösebb módon elmesélt. Ha a filmnek valóban van esélye működni, könnyen lehet, hogy éppen azért, mert nem akar Bloodborne: A játék – A film lenni.
