A vérfarkasfilmek egyik legegyszerűbb marketingfogása, hogy előbb-utóbb megmutatják a szörnyet. Robert Eggers láthatóan nem akarja ilyen könnyen odaadni a Vérfarkas legfontosabb képét. Az új előzetesben egyre többet látunk Aaron Taylor-Johnson átváltozásából, miközben magát a teljes lényt továbbra is csak részletekből rakhatjuk össze.
Ez nem egyszerű titkolózás. Eggers a Nosferatu kampányában is sokáig visszatartotta Orlok gróf teljes megjelenését, most pedig ugyanezt az elvet fordítja át egy egészen más szörnyre. A hangsúly nem azon van, hogy végre meglássuk, hogyan néz ki a vérfarkas, hanem azon, milyen lehet emberként átélni, amikor a saját tested többé nem engedelmeskedik neked.
A szörny helyett az átváltozástól kell félni
A Vérfarkas új előzetesében nincs egyetlen nagy pillanat, amikor Aaron Taylor-Johnson teljes farkasemberként kilépne a sötétből. Helyette fogakat, torzuló testet, állatias mozdulatokat, nyálat és a változással járó fizikai fájdalmat látjuk.
Ez fontos különbség. A vérfarkasfilmekben az átváltozás hagyományosan maga a nagy látványosság: a néző azt várja, mikor nyúlik meg az arc, mikor nő ki a szőr, és mikor jelenik meg végre a kész szörny. Eggers előzetese viszont mintha inkább az ember elvesztésére lenne kíváncsi, mint a lény megszületésére.
Aaron Taylor-Johnson teste ezért nem egyszerűen effektusok hordozója. Az átváltozás betegséggé, megszállottsággá és önmagából való kifordulássá válik – valami olyasmivé, amitől már jóval azelőtt lehet félni, hogy a vérfarkast teljes alakjában meglátnánk.
Eggers világában a vérfarkas nem legenda, hanem valóság
A történet a 13. századi Angliában játszódik, ahol egy ismeretlen lény kezdi terrorizálni a ködös vidéket. Egy mai szereplő számára az első kérdés az lenne, hogy mi lehet a racionális magyarázat. Eggers középkori világában azonban nincs ilyen biztonságos távolság a hiedelem és a valóság között.
Ez már A boszorkány és Az Északi egyik legerősebb sajátossága is volt. Eggers történelmi filmjeiben a természetfeletti nem feltétlenül olyan dolog, amely betör egy egyébként racionális világba. A szereplők számára a boszorkány, az átok, a szellem vagy az állattá változó ember ugyanannak a valóságnak lehet a része, amelyben Isten, a bűn és a kárhozat is létezik.
Ezért különösen jó terep számára a vérfarkas mítosza. Nem kell modern szemmel eldöntenie, hogy a falusiak babonásak-e, vagy valóban egy szörny jár közöttük. Az előzetes alapján sokkal érdekesebbnek tűnik az a világ, amelyben ez a két lehetőség gyakorlatilag ugyanazt jelenti.
A Nosferatu után megint egy klasszikus szörnyből csinál Eggers-filmet
Robert Eggers egymás után két olyan horrorfigurához nyúlt, amelyeket a mozi már szinte minden elképzelhető formában feldolgozott. A vámpír után most a vérfarkas következik, mégsem úgy tűnik, mintha egyszerűen Universal-szörnyeket pipálna ki egy listáról.
A Nosferatu ereje sem abból fakadt, hogy újra elmagyarázta, mi az a vámpír. Eggers inkább visszavitte a figurát abba a világba, ahol betegség, erotika, halál és népi rettegés ugyanannak a rémálomnak a részei lehettek.
A Vérfarkas esetében hasonló átalakítás látszik. A farkasember nem szuperképességgel rendelkező antihősnek vagy látványos CGI-szörnynek tűnik, hanem valaminek, amitől egy középkori ember azért retteghetett, mert nem volt éles határ ember és állat, természet és természetfeletti között.
Aaron Taylor-Johnson már a Nosferatuban belépett Eggers világába
Taylor-Johnson nem először dolgozik a rendezővel. A Nosferatuban Friedrich Hardingot alakította, Lily-Rose Depp és Willem Dafoe pedig szintén visszatérnek Eggers új filmjében. Ralph Ineson, aki már A boszorkányban is fontos szerepet kapott, ugyancsak csatlakozott a szereplőgárdához.
Ez egyre inkább saját társulat érzetét kelti Eggers filmjei körül. Nemcsak színészek térnek vissza új szerepekben, hanem az alkotói háttérből is több ismerős név érkezik: a forgatókönyvet Eggers Sjónnal írta, akivel Az Északi történetén is együtt dolgozott, az operatőr ismét Jarin Blaschke, a vágó pedig Louise Ford.
Sjón jelenléte különösen illik ehhez a történethez. Az Északi készítésekor Eggers arról beszélt, hogy izlandi írótársa nemcsak a történelmi részleteket, hanem a folklór működését is belülről érti. A Vérfarkas esetében pedig éppen az lesz az egyik legérdekesebb kérdés, hogyan válik egy régi népi félelem hús-vér valósággá.
Talán jobb is, ha a vérfarkast csak a moziban látjuk először
Az új előzetes után már jóval többet tudunk a film hangulatáról, Aaron Taylor-Johnson átváltozásáról és arról a középkori világról, amelyben a történet játszódik. A vérfarkas teljes külsejéről viszont továbbra sincs tiszta képünk.
Egy olyan korszakban, amikor egy nagy premier előtt hónapokkal már a trailerekből, tévészpotokból és közösségi videókból össze lehet rakni egy film fél látványvilágát, ez önmagában üdítő. Eggersnek ráadásul éppen az ismeretlennel van dolga: azzal a pillanattal, amikor az ember még nem tudja biztosan, mi mozog a ködben.
A Vérfarkas 2027. január 7-én érkezik a magyar mozikba. Addig talán jobb is, ha nem tudjuk pontosan, mi fog kilépni abból a ködből.
