A Netflix október 13-án nem új Démonok között-filmet indít, hanem olyan játékot, amely a nappali tévéjét és a játékos telefonját egyszerre használja. A The Conjuring: Unspoken a Supermassive Games interaktív horrorja, vagyis ugyanaz a stúdió dolgozik rajta, amely az Until Dawn és a The Quarry döntésalapú történeteivel már bizonyította, hogy a filmes horror nyelve játékban is működhet.
A telefon nem második képernyő lesz, hanem a szellemvadász felszerelés
A játék a tévén jeleníti meg a Red Lion Inn tereit, miközben a mobiltelefon vezérlőként működik. Francesca Noakes démonológust irányítjuk, és a telefonon keresztül EMF-mérőt, infrakamerát és spirit boxot használunk; vagyis a vezérlés nem puszta technikai megoldás, hanem a szerepjáték része.
A Netflix Tudum részletes bemutatója szerint a történetet párbeszéddöntések is alakítják, a filmek ismerete pedig nem feltétel. A rajongók ugyanakkor több ismerős kapcsolódást kapnak, így az Unspoken egyszerre akar önálló paranormális történet és franchise-bővítés lenni.
A Démonok között formulája különösen jól illik az interaktív horrorhoz
A filmek egyik alapélménye mindig az volt, hogy a szereplők egy hétköznapi otthonban vagy szálláson próbálják eldönteni, mi zaj, mi képzelgés és mi valóban természetfeletti jel. Egy játék ezt a bizonytalanságot közvetlen döntéssé tudja alakítani: nemcsak nézzük, hová irányul a kamera, hanem mi választjuk ki, mit vizsgálunk meg és milyen eszközt veszünk elő.
Az Unspoken történetében a Cooper család érkezik egy régi angliai fogadóba, ahol eltűnő babák, egy magától megszólaló zenélődoboz és egy félresikerült szeánsz jelzi, hogy a hely nem üres. A franchise mögötti valódi paranormális legendák természetesen jóval vitatottabbak, mint a filmes világ: Warrenék legismertebb esetei között több olyan történet is van, amelyet Hollywood jelentősen átformált.
A Supermassive neve itt több egyszerű marketingfogásnál
Az Until Dawn egyik kulcsa az volt, hogy a horrorfilmes helyzeteket döntési kényszerré alakította: egy rossz reakció nemcsak azt jelentette, hogy egy jelenet máshogy végződik, hanem később is visszatérő következménye lehetett. A The Conjuring: Unspoken kisebb léptékű, tévés–telefonos formátumot használ, de ugyanebből az alapelvből indul.
Ez azért lehet fontos a Netflixnek is, mert a szolgáltató a játékot nem külön konzolos termékként, hanem az előfizetés egyik képernyős élményeként kezeli. A telefon mint kontroller csökkenti a belépési küszöböt: aki rendelkezik Netflixszel, kompatibilis tévével és mobillal, elvileg külön hardver nélkül játszhat. Az Unspoken így egyszerre franchise-kísérlet és teszt arra, mennyire működik a nappaliban a Netflix saját játékkoncepciója.
Most már mi nézhetünk szembe a kísértetekkel
A The Conjuring: Unspoken nemzetközi bemutatóját október 13-ra jelentette be a Netflix, és a filmek ismerős szellemvadászatát egészen más nézőpontból mutatja meg. A Warren házaspár történeteinél eddig azt figyelhettük, hogyan reagálnak a szereplők a természetfelettire; a játékban már a mi döntéseinken múlik, hogy merre indulunk, mit vizsgálunk meg, és melyik jelenséget vesszük komolyan.
Éppen ebben rejlik az egész ötlet vonzereje. A Démonok között a néző kiszolgáltatottságára épített, az Unspoken viszont úgy próbál félelmet kelteni, hogy közben a kezünkbe adja az irányítást. A kérdés már nem az, mit látunk meg a sötétben, hanem az, lesz-e bátorságunk közelebb menni hozzá.
