Egy kihallgatószoba elsőre nem tűnik különösebben izgalmas helyszínnek. Van egy asztal, néhány szék, egy tükörüveg, a másik oldalon pedig néhány nyomozó figyeli, mikor hibázik végre a gyanúsított.
A Criminal azonban pontosan ebből a szűk térből csinál teljes világot. A szereplők alig mozdulnak ki az épületből, mégis minden epizódban egy egész bűnügy rajzolódik ki előttünk pusztán abból, ahogyan valaki válaszol, hallgat, visszakérdez vagy éppen túl sokat mond.
A Criminal nem nyomozást mutat, hanem párbajt
A legtöbb krimisorozat a bizonyítékok összegyűjtésére épül. A nyomozók helyszíneket járnak be, tanúkat keresnek, kamerafelvételeket elemeznek, majd a végén szembesítik a gyanúsítottat azzal, amit találtak.
A Criminal ehelyett szinte rögtön az utolsó szakaszba dob bennünket. A bizonyítékok egy része már megvan, a gyanúsított ott ül az asztal túloldalán, és a kérdés nem az, hogy megtalálják-e, hanem hogy sikerül-e megtörni.
Ettől minden apró reakció fontossá válik. Egy rosszkor érkező mosoly, egy túl gyors válasz vagy egy váratlan hallgatás ugyanannyit jelenthet, mint máshol egy egész akciójelenet.
Négy ország ugyanabban a szobában
A Netflix eredeti bejelentése szerint a Criminal első koncepciója tizenkét történetből állt, amelyeket négy ország között osztottak szét. Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Spanyolország három-három saját epizódot kapott, helyi színészekkel, írókkal és rendezőkkel.
A különös az, hogy a sorozatok ugyanazt az alapformátumot használják. A helyiségek szerkezete, a kihallgatás dinamikája és a kamerák által figyelt tér nagyon hasonló, mégis egészen más karaktere lesz egy brit, német, francia vagy spanyol epizódnak.
Ez teszi a Criminalt többé egyszerű antológiánál. Ugyanazt a kérdést négy különböző televíziós kultúrában teszi fel: mit lehet megtudni valakiről akkor, ha nincs más eszközünk, csak a beszélgetés?
A brit változat nőtte ki magát igazán
A négy változat közül végül a Criminal: Egyesült Királyság kapott folytatást. Az első évad három története után újabb négy kihallgatás érkezett, így ez lett a formátum leghosszabb változata.
A brit epizódok egyik nagy ereje a vendégszereplőkben van. David Tennant, Hayley Atwell, Kit Harington, Sophie Okonedo, Sharon Horgan és Kunal Nayyar is olyan karaktert kapott, akinek szinte egyetlen szobában kellett végig fenntartania a bizonytalanságot.
Ez a formátum kegyetlen a színésszel. Nincs látványos helyszín, nincs nagy montázs, amely elvigye a figyelmet, ezért szinte minden azon múlik, mit csinál az arcával, hogyan ejt ki egy mondatot, vagy mikor dönt úgy, hogy inkább nem válaszol.
A néző is kihallgatóvá válik
A Criminal egyik legjobb trükkje, hogy nagyon gyorsan bevonja a nézőt a nyomozók gondolkodásába. Amikor valaki elmeséli a saját verzióját, ösztönösen elkezdjük keresni benne az ellentmondást.
Vajon tényleg emlékszik arra, amit mond? Miért változott meg egy szó? Miért nézett félre pontosan annál a kérdésnél? A sorozat tudatosan épít arra, hogy mi is ugyanazokat a jeleket próbáljuk olvasni, mint a túloldali szobában ülő rendőrök.
Ettől a feszültség nem abból származik, hogy valaki üldöz valakit. Abból származik, hogy nem tudjuk, mikor hallunk végre igazat.
Nincs szüksége arra, hogy megmutassa a bűntettet
A sorozat sokszor olyan eseményekről beszél, amelyeket egyáltalán nem látunk. Egy gyilkosság, eltűnés vagy más bűncselekmény teljes képe a vallomásokból, a bizonyítékokból és a kérdésekből áll össze.
Ez meglepően erős eszköz. Amit nem látunk, azt kénytelenek vagyunk elképzelni, ráadásul folyamatosan változik a kép attól függően, melyik szereplő történetét hisszük el.
A Criminal ezért nagyon közel kerül a kamaradrámához. A bűnügy fontos, de legalább ennyire érdekes az, ahogyan két ember megpróbálja irányítani ugyanazt a beszélgetést.
A nyomozók sem mindig játszanak tisztán
A kihallgatás nem egyszerű kérdezz-felelek. A nyomozók tudatosan választják meg, mit árulnak el a bizonyítékokról, mikor emelik fel a hangjukat, és mikor hagyják, hogy hosszú csend telepedjen a szobára.
A sorozat ettől morálisan is érdekesebb lesz. Nem mindig egyértelmű, meddig mehet el valaki azért, hogy vallomást szerezzen, és hol válik a pszichológiai taktika manipulációvá.
Néha ráadásul még az sem biztos, hogy a kihallgatók helyesen értelmezik a helyzetet. A Criminal nem engedi, hogy automatikusan a rendőrök oldalára álljunk csak azért, mert náluk van a dosszié.
A szűk tér furcsa módon szabadságot ad
Elsőre azt gondolnánk, hogy egyetlen helyszín gyorsan unalmassá válik. A sorozat viszont éppen azért tud ennyire koncentrált maradni, mert nincs hova menekülnie a történetnek. A Sicario feszültségépítéséhez hasonlóan a Criminal is a várakozást és a kimondatlan fenyegetést fordítja a maga javára.
Minden epizódnak a párbeszédből kell feszültséget építenie. Emiatt a forgatókönyv és a színészi játék sokkal jobban előtérbe kerül, mint egy olyan krimiben, amely bármikor bevághat egy üldözést vagy új helyszínt.
A Criminal egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy egy jó thrillerhez nem feltétlenül kell nagy tér. Néha éppen az teszi feszültté, hogy senki sem mehet sehova.
A Criminal könnyen elveszhetett a Netflix kínálatában
A sorozat 2019-ben érkezett, amikor a Netflix már elképesztő mennyiségű saját produkciót mutatott be. Egy olyan antológia, amely szinte végig beszélgető embereket mutat egy kihallgatószobában, könnyen háttérbe szorulhatott a látványosabb premierek mellett. Pedig a Curon titkaihoz hasonló, kevésbé felkapott európai sorozatok között érdemes ilyen rendhagyó történeteket keresni.
Pedig a koncepció pont azért különleges, mert ennyire egyszerű. Nem próbál minden epizódban nagyobb lenni az előzőnél, csak újra és újra bebizonyítja, milyen sok feszültség fér el egyetlen szobában.
A Criminal: Egyesült Királyság Magyarországon jelenleg is elérhető a Netflixen, két évaddal és magyar felirattal. A francia, német és spanyol változat külön adatlapokon található meg, így aki ráérez a formátumra, ugyanazt az ötletet négy különböző ország hangján is végigkövetheti.
