Daniel Craig után talán nehezebb új James Bondot választani, mint bármikor korábban. Craig öt filmen keresztül lebontotta a sérthetetlen brit szuperkém képét, és olyan 007-est hagyott maga után, aki tudott félni, hibázni, öregedni és végül meghalni is.
Az Amazon MGM közben hivatalosan is keresi az új főszereplőt, miközben Denis Villeneuve rendezi a következő Bond-filmet, Steven Knight pedig a forgatókönyvet írja. Ezért most nem azt érdemes találgatni, ki mutatna jól Aston Martinban, hanem azt, ki tudna saját karaktert adni Bondnak Daniel Craig után.
Jack Lowden – Bond, aki előbb figyel, aztán üt
Jack Lowden talán nem az a név, amelyet egy átlagos mozilátogató elsőként mondana James Bond szerepére. Éppen ettől érdekes: a Slow Horses River Cartwrightjaként már bizonyította, hogy képes úgy játszani egy hírszerzőt, hogy közben nem válik akciófilmes karikatúrává.
Lowdenben megvan a visszafogott brit elegancia, de ennél fontosabb, hogy tud figyelni, hibázni és gondolkodni is a vásznon. Gary Oldman nyilvánosan is mellette tette le a voksát, miközben Lowden neve egyre gyakrabban kerül elő a Bond-találgatásokban, de hivatalos döntésről továbbra sincs szó.
Harris Dickinson – Bond, akiről nem lehet eldönteni, mire készül
Harris Dickinsonból egészen más 007-es születhetne. Van benne valami hideg, távolságtartó elegancia, amitől egyszerre képes kifinomultnak és enyhén fenyegetőnek látszani.
Ez Bondnál fontosabb tulajdonság, mint az izmok: a karakter egyik alapja mindig is az volt, hogy belép egy terembe, mosolyog, rendel egy italt, és közben senki sem tudja pontosan, beszélgetni, csábítani vagy ölni érkezett. Dickinson neve a jelenlegi castingpletykákban is rendszeresen előkerül, miközben a korábbi Bond-casting director, Debbie McWilliams éppen arra figyelmeztetett, hogy a következő 007-es lehetőleg ne legyen túl kiszámítható választás.
Callum Turner – a klasszikus Bond, akit még nem láttunk
Ha az Amazon MGM nem akarja teljesen újradefiniálni 007-est, Callum Turner az egyik legkézenfekvőbb választás. Megvan benne a klasszikus Bondhoz szükséges fizikai jelenlét, brit elegancia és könnyedség, de még nem épült köré akkora sztárpersona, amely elnyomná a karaktert.
Turner esetében könnyű elképzelni a szmokingot, az Aston Martint és a száraz brit humort, de önmagában ettől még nem kerülne erre a listára. Az igazán érdekes benne az, hogy képes egyszerre határozottnak és sebezhetőnek látszani, így nem kellene visszatérni a Craig előtti sérthetetlen Bondhoz.
Jack O’Connell – Bond, akitől tényleg lehetne félni
Jack O’Connell egészen más irányt képvisel. Benne kevesebb a hibátlan úriember és több az az ember, akinek valószínűleg jobb nem az útjába állni.
Daniel Craig már megmutatta, hogy Bond lehet brutális, O’Connell viszont ezt még kevésbé csiszolt, ösztönösebb irányba vihetné tovább. Danny Boyle nemrég nyilvánosan is őt ajánlotta a szerepre, és külön azt emelte ki, mennyire jól működik morálisan bizonytalan figurákban – Bond esetében pedig ez egyáltalán nem mellékes tulajdonság.
Aaron Taylor-Johnson – a kész filmsztár
Aaron Taylor-Johnson neve olyan régóta kerül elő Bond kapcsán, hogy lassan nehéz szétválasztani a valódi iparági értesüléseket az önmagát fenntartó hollywoodi pletykától. A szerepre azonban ettől függetlenül könnyű megérteni, miért gondolnak rá ennyien.
Megvan hozzá a fizikai jelenléte, az akciófilmes tapasztalata és az a fajta karizma, amely Bond esetében elengedhetetlen. Nála inkább az a kérdés, hogy nem túl kész filmsztár-e már ahhoz, hogy Bond ugyanúgy újradefiniálhassa őt, ahogy korábban Daniel Craiget.
Nem a legismertebb név feltétlenül a legjobb Bond
A casting körül azért különösen érdekes a vita, mert Debbie McWilliams – aki évtizedeken át dolgozott a Bond-filmek szereplőválogatásán – éppen a túl nyilvánvaló jelöltekkel szemben fogalmazott meg fenntartásokat. Szerinte a következő Bondnak inkább olyan színésznek kellene lennie, aki nem kész celebként érkezik a szerepbe.
Ez a gondolat Daniel Craig történetével is összecseng, hiszen 2005-ben az ő kiválasztása sem tűnt magától értetődőnek. A Bond-filmek egyik ereje mindig az volt, hogy nemcsak színészt választottak a figurához, hanem egy új korszakot is kijelöltek vele.
És miért nincs itt Henry Cavill?
Henry Cavill szinte kötelező szereplője minden James Bond-listának, ezért éppen őt hagynánk ki. Nem azért, mert rossz 007-es lenne, hanem mert vele kapcsolatban túl könnyű elképzelni a kész végeredményt: elegáns, fizikailag hiteles, magabiztos brit akcióhős lenne.
A következő Bondnak viszont valószínűleg többet kell adnia ennél. Ahogy a James Bond személyazonosságáról szóló régi elméletek is mutatják, a közönség évtizedek óta próbálja megfejteni, mi marad állandó a karakterben akkor is, amikor az arca megváltozik.
Villeneuve rendezőként éppen azért izgalmas választás, mert várhatóan nem egyszerűen újra akarja csomagolni a megszokott 007-est. Bond története közben más formákban is tovább él, de a moziban most olyan új főszereplő kell, aki hosszú évekre saját arcot adhat a figurának.
Lowden intelligenciát, Dickinson kiismerhetetlenséget, Turner klasszikus eleganciát, O’Connell nyers veszélyességet, Taylor-Johnson pedig filmsztár-karizmát hozhatna. Az új James Bondnak azonban végül nem Daniel Craiget kell lecserélnie, hanem saját okot kell adnia arra, hogy a következő tíz évben őt akarjuk nézni.
