Zach Cregger A kaptár című filmje egész játékidejében azt ígéri, hogy Bryan talán valahogy túléli élete legrosszabb éjszakáját. Austin Abrams orvosi futárja nem katona, nem rendőr és nem képzett túlélő, mégis keresztülverekszi magát Raccoon City fertőzött poklán, miközben egyre közelebb kerül ahhoz a kórházhoz, ahová az egész út elején el kellett juttatnia a csomagját.
A célba érés azonban nem megmenekülést jelent. Mire Bryan eljut az Umbrella laboratóriumába, már ő maga is fertőzött, és miközben a tudósok elkészítik az ellenszert, a teste visszafordíthatatlanul átalakul. A hős, akinek másfél órán keresztül a túléléséért szorítottunk, végül maga lesz az egyik szörny.
Bryan eljut a gyógymódig, mégsem tudják megmenteni
A film fináléjában kiderül, hogy Bryan egész éjszaka jóval fontosabb rakományt cipelt magával, mint gondolta. A csomagban található anyagra az Umbrellának szüksége van ahhoz, hogy befejezze a fertőzés elleni szérumot.
A megoldás tehát szó szerint karnyújtásnyira kerül tőle. Bryan azonban korábban már megfertőződött, az átalakulás pedig akkor gyorsul fel, amikor végre biztonságban érezhetné magát. Emberi tudata még küzd, miközben a teste egy egyre groteszkebb lénnyé változik, és sorra rátámad azokra, akik megpróbálnák beadni neki az ellenszert.
A végső pillanatokban még mindig ott van az esély, hogy valaki elérje a fecskendővel. Cregger szándékosan egészen az utolsó másodpercekig fenntartja a reményt, majd az ellenszer lezuhan a kórházból, Bryan pedig emberként végleg elveszik.
Austin Abrams a The Hollywood Reporternek elmondta, hogy amikor először olvasta a forgatókönyvet, őt is sokkolta a befejezés. Ugyanakkor pontosan ezt szereti Cregger filmjeiben: a rendező hajlandó olyan döntéseket meghozni, amelyekkel valóban kockáztatja a közönség reakcióját.
Austin Abrams szerint ma túl sok film fél ilyen messzire menni
Abrams számára a finálé legmerészebb része az, hogy a film előtte mindent megtesz azért, hogy a néző megszeresse Bryant. Nem egy klasszikus akcióhősről van szó, hanem egy kissé szerencsétlen, hétköznapi emberről, aki gyakran rossz döntéseket hoz, de mégis egyre nehezebb helyzeteken verekszi át magát.
Éppen ezért működik olyan kegyetlenül, amikor nem kap jutalmat mindazért, amit túlélt. Abrams szerint sok mai film nem mer ennyire végleges veszteséget okozni egy szerethető főszereplőnek, vagy ha mégis megteszi, valamilyen módon rögtön enyhíteni próbálja a csapást.
Cregger ezzel szemben nem keres kényelmes kijáratot. Bryan nem gyógyul meg az utolsó pillanatban, nem bukkan fel valaki egy második adag szérummal, és a film nem kínál olyan fordulatot sem, amely után ugyanúgy folytathatná az életét, mint korábban.
Abrams szerint ez közelebb áll számos régebbi film kegyetlenségéhez, amelyek nem féltek attól, hogy a nézőt rossz érzéssel engedjék haza. A kaptár fináléjának ereje éppen abból jön, hogy a történet nem próbálja megóvni a közönséget a veszteségtől.
Nem is Bryan átalakulása a legszomorúbb része a befejezésnek
A szörnyeteggé válás önmagában is brutális lezárás lenne, Bryan történetében azonban van ennél fájdalmasabb réteg is. A film elején megtudjuk, hogy barátnője, Michelle terhes, Bryan pedig egyáltalán nem biztos abban, hogy készen áll az apaságra.
Részben éppen azért vállalja el az utolsó pillanatban érkező munkát, mert menekül a beszélgetés elől. A Raccoon Cityn keresztül vezető éjszaka azonban fokozatosan megváltoztatja: mire a kórház közelébe jut, már egészen másképp gondolkodik arról az életről, amely otthon várná.
Bryan hangüzenetet hagy Michelle-nek, amelyben végül kimondja, hogy szereti őt, és szeretné vele felnevelni a gyermeküket. A film igazi tragédiája ezért nem pusztán az, hogy Bryan elveszíti önmagát, hanem hogy éppen akkor változik meg, amikor már nincs lehetősége hazavinni ezt a felismerést.
Abrams szerint ebben rejlik a történet legszomorúbb gondolata. Michelle abban a hitben maradhat, hogy Bryan nem akarta igazán a közös gyereket, miközben a férfi a halálos útja során végül meghozta azt a döntést, amelyet korábban képtelen volt kimondani.
Cregger még a forgatás után is átalakította a finálét
A mozikba került befejezés ráadásul nem teljesen úgy nézett ki az eredeti forgatókönyvben és a forgatás első változatában. Cregger később elárulta, hogy az első verzióban az ellenszer jóval korábban megsemmisült, Bryan átalakuló testéből pedig lényegesen kevesebbet látott volna a néző.
A rendező a vágás során érezte meg, hogy ezzel túl hamar elveszíti a történet érzelmi tétjét. Ha az ellenszer már a jelenet elején megsemmisül, onnantól nincs valódi esély Bryan megmentésére, a laborban zajló öldöklés pedig egyszerű látványos finálévá válik.
A végleges változat ezért egészen az utolsó pillanatig életben tartja a gyógyulás lehetőségét. Bryan szörnyként is megpróbál eljutni a szérumhoz, a tudósok pedig továbbra is megpróbálják beadni neki, így a nézőnek marad oka abban reménykedni, hogy talán még vissza lehet fordítani az átalakulást.
Cregger utólag további felvételekkel is kiegészítette a jelenetet, hogy az átalakuló Bryan jobban jelen legyen a képeken. Ez azért fontos, mert a finálé így nem egy névtelen szörny tombolásaként működik: a lény minden pillanatában ott kell látnunk azt az embert, akit az előző másfél órában követtünk.
A kaptár sikere után nehéz nem a folytatásra gondolni
A befejezés nem ad hagyományos lezárást Raccoon City történetének. A Nemzeti Gárda helikopterei már közelednek a kórházhoz, Bryan teljesen átalakult, az ellenszer pedig eltűnik a mélyben, miközben a fertőzés messze nincs ellenőrzés alatt.
Cregger már beszélt arról, hogy vannak ötletei arra, merre lehetne továbbvinni ezt a világot, de a finálé önmagában nem egy hivatalosan bejelentett folytatás előzetese. A film jelenlegi lezárása akkor is működik, ha Bryan története soha nem kap újabb fejezetet.
A folytatás gondolata azonban aligha kerülhető el egy olyan filmnél, amely franchise-rekordot döntött a nyitóhétvégéjén. A GYEEK-en korábban már írtunk róla, hogy A kaptár 60 millió dollárral indított Észak-Amerikában, világszerte pedig 108,3 millió dollárt termelt az első hétvégén.
A kaptár szeptember 17. óta a magyar mozikban is látható, így aki még nem találkozott Bryan útjának végével, annak a spoilerfigyelmeztetés után már aligha maradt meglepetés. Aki viszont látta a filmet, annak Austin Abrams reakciója jól megmutatja, miért olyan szokatlan a finálé: Cregger nem azért épít fel egy szerethető túlélőt, hogy az utolsó pillanatban megmentse, hanem azért, hogy még fájdalmasabb legyen elveszíteni.
