Ha Fred Astaire nevét halljuk, szinte automatikusan Ginger Rogers jelenik meg mellette. Hollywood aranykorának egyik leghíresebb táncospárosa olyan filmekben dolgozott együtt, mint a Top Hat vagy a Swing Time, és közös jeleneteikből ma is óráknyi felvételt lehet visszanézni.
Paul King készülő filmje azonban jóval korábban kezdi Astaire történetét. Mielőtt Ginger Rogersszel filmtörténetet írt volna, Fred évekig saját nővérével, Adele Astaire-rel alkotott ünnepelt táncospárost Broadwayn és a londoni West Enden.
Most már azt is tudjuk, kik játsszák Astaire életének két legfontosabb táncpartnerét. Margaret Qualley lesz Adele Astaire, Sabrina Carpenter pedig Ginger Rogers, Tom Holland pedig évek óta készül Fred szerepére.
A szereposztás mögött viszont van egy szokatlan filmes probléma: míg Fred és Ginger mozgását képkockáról képkockára tanulmányozhatják, Adele Astaire táncáról egyetlen ismert filmfelvétel sem maradt fenn.
Margaret Qualley-nak olyan táncosból kell karaktert építenie, akit ma már nem láthatunk táncolni
Adele Astaire nem egyszerűen Fred kevésbé ismert testvére volt. Mielőtt öccse Hollywood egyik legnagyobb musicalcsillaga lett, ők ketten együtt számítottak a színpad sztárjainak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.
Paul King éppen ezt hangsúlyozta a szereposztás bejelentésekor. Fred filmes táncai megőrizték a hírnevét, Adele munkájának jelentős része viszont elveszett a mozgókép számára. A rendező szerint egyetlen felvétel sem maradt fenn róla tánc közben.
Ez egészen más feladatot ad Margaret Qualley-nak, mint egy hagyományos életrajzi film szereplőjének. Nem lehet egyszerűen lemásolnia egy ismert mozdulatsort, gesztust vagy előadást. Írásos beszámolókból, fényképekből és a korszak színpadi világából kell felépítenie valakit, akinek egykor éppen a mozgása tette híressé.
A film így furcsa módon nemcsak rekonstruálni fogja a múltat, hanem kénytelen lesz részben újra feltalálni azt.
Margaret Qualley táncos múltja most végre nem csak érdekesség az életrajzában
Qualley választása ezért különösen találó. Mielőtt színésznő lett, komolyan készült balett-táncosnak: fiatalon a North Carolina School of the Artsban és az American Ballet Theatre programjában is tanult, és még profi lehetőség is állt előtte, mielőtt végül a színészetet választotta.
A tánc azonban soha nem tűnt el teljesen a munkáiból. Mozgásközpontú szerepei és videói újra meg újra megmutatták, hogy számára a test nem egyszerűen kellék a kamera előtt, hanem ugyanúgy történetmesélési eszköz.
Ez Adele Astaire esetében különösen fontos lehet. Ha nincs fennmaradt felvétel, Qualley nem egy imitációt készít majd, hanem egy hitelesnek érződő színpadi személyiséget kell létrehoznia.
A Fred Astaire-film egyik legizgalmasabb része ezért könnyen nem valamelyik híres hollywoodi tánc újrajátszása, hanem egy olyan produkció lehet, amelyet ma már senki sem tud pontosan összehasonlítani az eredetivel.
Tom Holland eközben éppen az ellenkező problémával küzd
Fred Astaire esetében szinte túl sok referencia maradt fenn. Holland hónapok óta táncpróbákkal készül, és nem titkolta, milyen magasra tette saját magának a lécet.
A színész azt szeretné, hogy ne használjanak táncdublőrt, és lehetőség szerint ő maga adja elő a koreográfiákat hosszú, megszakítás nélküli felvételekben. Ez tudatos tisztelgés Astaire filmes stílusa előtt.
Astaire híres volt arról, hogy a táncot nem akarta gyors vágásokkal feldarabolni. A kamera feladata sokszor az volt, hogy hagyja látszani a teljes testet és magát az előadást – a néző pedig pontosan tudja, hogy valóban a színész táncol.
Holland ehhez meglepően jó előélettel érkezik. Még a Pókember előtt Billy Elliotként szerepelt a West Enden, vagyis a táncos képzés nem valami frissen felvett készség számára. Ettől még maga is elismerte, hogy az első Astaire-próbák egyszerre töltötték el lelkesedéssel és komoly félelemmel.
Sabrina Carpenternek viszont mindenki ismeri majd az összehasonlítási alapot
Ha Adele Astaire jelenti a rekonstrukciót, Ginger Rogers az ellenkező véglet. Rogers és Astaire közös táncait filmtörténeti alapművekként őrizték meg, így Sabrina Carpenter minden mozdulatát egy olyan elődhöz mérhetik majd, akit a közönség ma is ténylegesen láthat.
Carpenter szereposztása elsőre talán inkább popsztár-castingnak tűnik, de van benne logika. Színészként kezdte pályáját, mielőtt zenészként világsztár lett, koncertjeinek pedig a koreográfia és a színpadi karakter ugyanúgy része, mint maga az ének.
Ginger Rogershez azonban másfajta precizitás kell majd. Fred Astaire-rel közös filmjeik táncszámaiban nem háttértáncosként működött a férfi mellett, hanem egyenrangú partnerként. A két előadó közötti játék legalább olyan fontos volt, mint az, hogy technikailag hibátlanul teljesítsék a koreográfiát.
A filmnek így három egészen különböző táncos feladatot kell megoldania: Hollandnak újra kell teremtenie egy rendkívül jól dokumentált legendát, Carpenternek meg kell találnia az egyensúlyt Rogers és saját jelenléte között, Qualley-nak pedig szinte a semmiből kell visszahoznia Adele mozgását.
Paul Kingnek a Wonka után megint a látványosság mögött kell megtalálnia az embert
A rendező személye sem véletlenül érdekes. Paul King a két Paddington után a Wonkával már bizonyította, hogy a klasszikus musicales formát úgy is képes használni, hogy közben nem múzeumi tárgyként kezeli.
Ez a Fred Astaire-filmnél létfontosságú lehet. Egy életrajzi film nagyon könnyen egymás után rakhatná a híres fellépéseket, a sikereket és a fontos találkozásokat, majd két óra múlva kipipálhatná egy legenda életét.
A projekt alapjául szolgáló Kathleen Riley-könyv azonban már címében is Fred és Adele történetét helyezi egymás mellé. King és Steven Levenson forgatókönyve így nemcsak azt mutathatja meg, hogyan lett Fred Astaire hollywoodi ikon, hanem azt is, mi volt előtte.
Ez pedig megváltoztatja Ginger Rogers szerepét is. Nem a kezdet, hanem egy új korszak lesz Astaire életében – miután az első nagy táncpartnerével közös története már véget ért.
Talán pont ezért érdekesebb ez a film egy szokásos hollywoodi életrajznál
Fred Astaire életéről önmagában is könnyű lenne látványos filmet készíteni. A neve, a filmjei és Ginger Rogers már elegendőek lennének egy hagyományos zenés életrajzhoz.
Az igazán érdekes kérdés azonban az, hogy a film képes-e visszaadni valamit abból a Fred Astaire-ből, aki még nem volt „Fred Astaire”.
Abból a fiatal előadóból, aki nővérével együtt tanulta meg, hogyan működik a színpad, majd Adele visszavonulása után kénytelen volt újraértelmezni saját karrierjét. Csak ezután következett Hollywood és Ginger Rogers.
Hollandnak tehát két különböző Astaire-t kell összekötnie. Qualley-nak vissza kell teremtenie egy szinte elveszett sztárt. Carpenternek pedig be kell lépnie abba a korszakba, amelyet a filmtörténet már szinte minden szögből megőrzött.
Ha Paul King ezt valóban meg tudja mutatni, a film legnagyobb trükkje nem az lesz, hogy Tom Holland tud-e úgy táncolni, mint Fred Astaire – hanem hogy végre azt is láthatjuk, kivel tanult meg Fred Astaire Fred Astaire-ré válni.
A Sony filmjének egyelőre nincs hivatalos címe vagy bejelentett premierdátuma.
