A Lizzie Borden-ügy azért maradt fenn több mint százharminc éven át, mert nincs hozzá kényelmes befejezés. Bordent 1893-ban felmentették apja és mostohaanyja meggyilkolásának vádja alól, a valódi tettes kilétére pedig soha nem született minden kétséget kizáró válasz. Ryan Murphy és Ian Brennan sorozata viszont már az elején eldönti, hogy nem dokumentumfilmes bizonytalanságot akar.
A Szörnyeteg saját történetében Lizzie öl. A finálé érdekes kérdése ezért már nem az, hogy megtette-e, hanem az, hogy mi történik egy gyilkossal azután, hogy a bíróság felmenti, a közvélemény pedig legendává változtatja.
Itt válik igazán fontossá Sarah Paulson Aileen Wuornosa. Nem azért került a sorozatba, mert a két nő valódi története szorosan összekapcsolódott. Éppen ellenkezőleg: a kapcsolat nagy részét maga a Szörnyeteg teremti meg, hogy Lizzie Borden történetét egyetlen bűnügyből a női erőszakról szóló sajátos mitológiává tágítsa.
Lizzie felmentése nem happy end, csak egy másikfajta börtön
A hetedik epizód a tárgyalást szinte előadásként kezeli. Lizzie Jessica Barden által játszott Nance O’Neil segítségével megtanulja, hogyan viselkedjen a nyilvánosság előtt, hogyan adja elő önmagát, és végül sikerül elérnie azt, amit az egész évadban akar: szabadon távozhat.
Csakhogy a nyolcadik rész gyorsan megmutatja, hogy ez a szabadság meglehetősen üres. A sorozat Lizzie-je elkerüli a büntetést, de nem tud egyszerűen visszatérni az életéhez. A családja széthullik, a környezete továbbra is gyanakszik rá, saját tette pedig olyan örökséggé válik, amelytől már ő sem tud megszabadulni.
Max Winkler rendező szerint éppen ezért lett fontos Maggie visszatérése is. Nincs történelmi bizonyíték arra, hogy Bridget „Maggie” Sullivan és Lizzie a tárgyalás után úgy találtak volna újra egymásra, ahogyan azt a sorozat elképzeli. A jelenet nem történelmi rekonstrukció, hanem egy lehetséges érzelmi lezárás. És a Szörnyeteg néhány perccel később ezt a lezárást is szándékosan összetöri.
Aileen Wuornos nem mellékszál: ő mutatja meg, mi lett Lizzie Bordenből
Sarah Paulson Aileen Wuornosa már korábban is furcsa betétnek tűnhetett egy 19. századi történetben. Az 1980-as és 1990-es években gyilkoló nőnek semmilyen közvetlen szerepe nincs a Borden-ügyben, a sorozat mégis azt állítja, hogy Lizzie története fontos hatással van rá. A fináléban derül ki igazán, miért.
Lizzie már nem egyszerűen egy nő, aki a sorozat változatában megölte apját és mostohaanyját. Mítosszá vált, amelyet egy száz évvel később élő nő már saját történetének részeként használhat. Bordenből kulturális minta lett: egyszerre gyilkos, áldozat, lázadó és olyan figura, akire minden korszak rávetítheti a saját magyarázatát.
Wuornos ebben a konstrukcióban Lizzie sötét örököse. Nem azért, mert ugyanazt tette, vagy ugyanaz motiválta őket, hanem mert a sorozat mindkettőjük történetében azt vizsgálja, hogyan lesz egy traumatizált és marginalizált nőből előbb gyilkos, majd közönség előtt fogyasztható „szörnyeteg”.
Csakhogy a valóságban Wuornos sosem aludt Lizzie Borden házában
És itt válik különösen fontossá, hogy elválasszuk a sorozat ötletét a történelmi tényektől.
A Szörnyetegben Wuornos még a Borden család egykori házában is megszáll partnerével. A hely ma valóban panzióként működik, de Aileen Wuornos a valóságban nem tölthetett ott éjszakát: 1990-ben letartóztatták, a ház pedig csak 1996-ban nyílt meg panzióként.
Arra sincs bizonyíték, hogy Wuornos különösen rajongott volna Lizzie Borden történetéért. Ez nem apró dramaturgiai változtatás. A teljes évad GYEEK-szempontból éppen ettől érdekes: Murphy és Brennan nem egyszerűen kiszínezik a hiányzó részleteket, hanem mesterséges kapcsolatot építenek két valódi nő közé, hogy létrehozzanak egy saját tematikus vérvonalat.
Ez már nem true crime a szó szoros értelmében. Inkább történelmi horror, amely valódi embereket használ egy fiktív gondolatmenet szereplőiként.
A finálé utolsó képe ezért egyszerre gyönyörű és nyugtalanító
A sorozat végén eljutunk Wuornos kivégzéséhez. Sarah Paulson karaktere megkapja utolsó étkezését, majd a halálos injekció után a sorozat egy egészen más térbe viszi: Lizzie és Maggie várják őt a túlvilágon.
Winkler már a forgatás kezdetén tudta, hogy ez lesz az utolsó kép. A rendező tudatosan állította szembe a túlvilági találkozás romantikus, szinte megnyugtató képét azzal a hideg valósággal, amelybe utána visszavág: Wuornos holtteste mellett az emberek már arról beszélgetnek, hol ebédeljenek.
Ez a kontraszt sokkal többet mond a Szörnyeteg világáról, mint egy újabb magyarázat arra, hogy Lizzie miért ragadott baltát. A sorozat előbb megadja Wuornosnak azt a közösséget és megértést, amelyet életében nem kapott meg, majd egyetlen vágással emlékeztet rá, hogy ez csak a fikció által megengedett kegyelem.
Sarah Paulson alakítása a rendezőt is megrázta: Winkler elmondása szerint Wuornos utolsó étkezésének felvétele közben elsírta magát, különösen azért, ahogyan Paulson egyszerre játszotta a karakter keménységét és kiszolgáltatottságát.
A Szörnyeteg már nem egy gyilkos történetét akarja elmesélni
A Dahmer-, Menendez- és Ed Gein-évadok után a Lizzie Borden-történetben válik talán a leglátványosabbá, hogy Murphy és Brennan antológiáját egyre kevésbé maga a bűnügy érdekli. Inkább az, hogyan lesz egy valódi emberből kulturális figura.
Lizzie Bordenből gyermekmondóka lett. Wuornosból film, dokumentumfilm és modern bűnügyi ikon. A sorozat pedig szándékosan összeköti őket, még ott is, ahol a valós történelem nem teszi.
Ezért működik annyira furcsán a finálé túlvilági találkozása. Nem azt állítja, hogy Lizzie és Aileen valóban ugyanannak a történetnek a részei voltak. Azt mutatja meg, hogy több mint száz év alatt mi tettük őket azzá.
A Szörnyeteg: A Lizzie Borden-sztori mind a nyolc epizódja elérhető a Netflixen, magyar szinkronnal és magyar felirattal is.
