Pókember filmes történetéből általában azokat a változatokat ismerjük, amelyek végül eljutottak a mozivászonig. Chris McKenna forgatókönyvíró friss visszaemlékezése alapján azonban legalább olyan érdekes lenne egyszer megnézni azt a fiókot is, amelybe az elvetett ötletek kerültek.
McKenna Erik Sommersszel együtt mindegyik Tom Holland-féle Pókember-film forgatókönyvén dolgozott, és most arról beszélt, hogy a Nincs hazaút és a Pókember: Vadonatúj nap fejlesztése közben egészen vad történeteket is végiggondoltak.
Az egyikben Kraven lényegében egy óriási Reszkessetek, betörők!-pályává alakította volna New Yorkot. A másikban Peter Parkernek azért kellett volna ügyvédhez fordulnia, mert valaki más jogilag levédette a Pókember nevet. És ezek nem rajongói ötletek voltak. Ténylegesen felmerültek a filmek fejlesztése során.
Kraven vadászata egészen más Pókember-filmet eredményezett volna
McKenna szerint egy időben abból indultak ki, hogy a Sony nem készít önálló Kraven-filmet. Emiatt a karakter felhasználható lehetett volna Tom Holland Pókembere mellett.
A terv szerint Kraven nem feltétlenül klasszikus főgonoszként működött volna. Ehelyett egész filmen keresztül vadászott volna Peterre, miközben New York különböző pontjain csapdákat állít neki.
McKenna ezt egyenesen a Reszkessetek, betörők! logikájához hasonlította: egy városnyi terület változott volna olyan pályává, ahol Peter sosem tudja biztosan, melyik következő lépése aktivál újabb csapdát.
Pókember esetében ez kifejezetten jól működő alapötlet. Peter ereje soha nem pusztán abból állt, hogy erősebb az átlagembernél. A pókösztön, a mozgékonyság és az improvizáció legalább ilyen fontos része a karakternek, egy profi vadásszal szemben pedig mindháromra szüksége lenne. A tervet végül egy másik film tette lehetetlenné.
A Sony önálló Kraven, a vadász-filmet készített Aaron Taylor-Johnson főszereplésével, így a karakter használata Pókember történetében lekerült az asztalról. McKenna visszaemlékezése szerint az írók számára különösen frusztráló volt, amikor kiderült, hogy a korábban elérhetőnek hitt karakter mégis saját filmet kap.
Peter Parker elveszíthette volna még a Pókember nevet is
A még különösebb ötlet azonban a Vadonatúj nap fejlesztése során született. Peter Parker ebben a változatban annyira kiábrándult New Yorkból és saját korábbi életéből, hogy elhagyta volna a várost. Délkelet-Ázsiában élt volna egy hajón, miközben helyi bűnözőkkel harcol, saját hálófolyadékát készíti és megpróbál távol maradni korábbi identitásától. Aztán kapott volna egy üzenetet. New Yorkban feltűnik egy új Pókember.
Nem egyszerű rajongóról vagy jelmezes utánzóról van szó. Az imposztor Peter technológiáját használja, hasonló ruhát visel, és közben olyasmit tett, ami az eredeti Pókembernek soha nem jutott eszébe: jogilag levédette a Spider-Man nevet és a hozzá kapcsolódó technológiát. Amikor Peter hazatérne, hamar kiderülne, hogy saját identitását hivatalosan már valaki más birtokolja.
Matt Murdocknak kellett volna megmentenie Pókembert – a bíróságon
Itt került volna vissza a történetbe Matt Murdock. Peter felszólítást kapott volna az imposztortól, hogy ne használja tovább a Pókember nevet, ezért ügyvédhez fordul. A terv szerint Matt Murdock segített volna neki jogi úton bizonyítani, hogy valójában ő az eredeti Spider-Man. Ez már szinte bírósági vígjáték.
Ugyanakkor meglepően jól illeszkedik ahhoz a Peter Parkerhez, akinek életében a legegyszerűbb hétköznapi problémák gyakran ugyanolyan nehezek, mint a szupergonoszok legyőzése. Hiába képes falakon mászni és autókat megállítani, ha közben valaki papíron bebizonyítja, hogy nincs joga saját szuperhősnevét használni.
Matt Murdock megjelenése ráadásul természetesen folytatta volna a Nincs hazaút egyik legjobb rövid jelenetét, amelyben Charlie Cox karaktere Peter ügyvédjeként tűnt fel.
A furcsa ötletek mögött ott van a Sony és a Marvel bonyolult kapcsolata
McKenna történetei azt is megmutatják, milyen szokatlan helyzetben készülnek a Tom Holland-féle Pókember-filmek.
A karakter filmes jogai a Sonyhoz tartoznak, miközben Peter az MCU része, ezért a Marvel Studios és a Sony együtt dolgozik a filmeken. Közben a Sony saját produkciókat is készített több Pókemberhez kapcsolódó figurával.
Ez azt jelenti, hogy egy forgatókönyvíró számára nem feltétlenül elég megtalálni a megfelelő gonoszt. Azt is tudnia kell, hogy az adott karakter éppen használható-e, vagy egy másik stúdióterv miatt már foglalt. Kraven története ennek különösen látványos példája.
Talán jobb, hogy ezek az ötletek nem vesztek el teljesen
A Pókember: Vadonatúj nap végül teljesen más történetté vált, az alternatív tervek azonban jól mutatják, mennyire messzire hajlandók voltak elmenni az írók a megszokott Pókember-formulától.
Egy városi túlélőfilm Kravennel vagy egy szuperhősös jogi komédia Daredevillel elsőre könnyen túl furcsának hangzik. Ugyanakkor pontosan az ilyen ötletek mutatják meg, mennyire sokféle történet fér el ugyanazzal a karakterrel. És ha egyszer elkészül a következő Tom Holland-film, könnyen lehet, hogy valamelyik ma még elvetett ötlet újra előkerül. Mert a Pókember-filmek története alapján néha nem az a legérdekesebb, amit végül megcsináltak. Hanem az, amit majdnem megcsináltak.
