Egy új magyar sorozatnál önmagában még nem különösebben meglepő, ha a készítők azt ígérik, hogy a szereplők és a helyzetek „életszerűek” lesznek. A Panelhősök azonban már a forgatás módjával is próbál tenni azért, hogy ez ne csak a sajtóanyagokban hangozzon jól.
Az RTL+ Premium szeptember 17-én indult saját gyártású sorozatát valódi óbudai lakótelepi környezetben forgatják, a színészek pedig nem egyszerűen megtanulják és felmondják az előre megírt párbeszédeket. Az RTL kulisszák mögötti anyaga szerint a szereplők jelentős részben improvizálnak a kamerák előtt, miközben kézikamerával, természetes fényekkel és valódi panellakásokkal igyekeznek közelebb vinni a sorozatot ahhoz a világhoz, amelyről mesél.
Ez pedig már érdekesebb annál, hogy az RTL egyszerűen készített egy újabb hazai sorozatot.
A panel ezúttal nem stúdiódíszlet
A Panelhősök öt különböző család életét követi egy budapesti lakótelepen. Egyedülálló szülők, fiatalok, többgenerációs családok, szerelmek, válások és pénzügyi problémák kerülnek egymás mellé, miközben a lakók történetei folyamatosan keresztezik egymást.
Ebben önmagában még lenne valami ismerős, hiszen a magyar televíziózás többször próbálkozott már hosszabb, hétköznapi szereplőkre épülő történetekkel. A Panelhősök egyik fontos különbsége azonban az, hogy a lakótelep nem csupán hátteret ad a történetnek. Az RTL az Óbudai lakótelepen, valódi panelházakban, lépcsőházakban és lakásokban forgat, és a helyszínt lényegében a sorozat egyik szereplőjeként kezeli.
A készítők ehhez kézikamerás felvételeket és természetes fényeket is használnak. Ez apróságnak tűnhet, de egészen más vizuális érzetet adhat, mint amikor egy steril stúdióban próbálják reprodukálni egy valódi lakás hangulatát.
Pontosan ez az a közeg, ahol egy kicsit rosszul álló lámpa, egy szűk folyosó vagy egy ismerős panellépcsőház többet tehet a hitelességért, mint egy gondosan felépített díszlet.
A színészek nem egyszerűen felmondják a forgatókönyvet
A még érdekesebb döntés azonban az improvizáció.
Az RTL Fókusz riportja szerint a szereplők nem bemagolt párbeszédekkel érkeznek a jelenetekhez, hanem a kamerák előtt improvizálnak. A történet iránya és a jelenetek természetesen adott, de a megszólalások egy része közvetlenül a játék során születik meg.
Ez kockázatosabb módszer, mint precízen megírt dialógusokat használni. Az improvizáció könnyen válhat szétesővé vagy modorossá, ha a színészek között nincs megfelelő ritmus, jól működő szereplőgárdával viszont éppen azokat az apró reakciókat és félbeszakításokat hozhatja elő, amelyek egy valódi beszélgetésben természetesek.
A Panelhősöknél ráadásul ez különösen logikus választás. Egy lakótelepi történetnek nem feltétlenül az a dolga, hogy minden mondat gondosan megírt televíziós dialógusként hangozzon. Sokkal fontosabb lehet, hogy a néző úgy érezze: akár a szomszéd lakásban is lezajlódhatna ugyanaz a vita.
Egy biciklis esésnél viszont már nem lehet improvizálni
A sorozat természetességre törekvő módszere persze nem azt jelenti, hogy mindent egyszerűen ráhagynak a színészekre. Ezt mutatja az első epizód egyik látványosabb jelenete is, amelyben a Matusek Attila által alakított Levi kis híján hatalmasat esik a kerékpárjával.
Matusek elmondása szerint maga is bevállalta volna az esést, a produkció azonban nem bízta a véletlenre a jelenetet. Egy teljes kaszkadőrcsapat dolgozott a megoldáson, ráadásul a felvételt egy snittben készítették el, ezért a színész és a kaszkadőr cseréjét úgy kellett végrehajtani, hogy az lehetőleg észrevehetetlen maradjon.
Ez jó példa arra, milyen furcsa egyensúlyt kell megtalálnia egy olyan produkciónak, amely természetesnek akar látszani. A nézőnek végül csak azt kell érzékelnie, hogy Levi biciklizik, valami rosszul sül el, ő pedig majdnem elrepül. Ahhoz viszont, hogy ez a néhány másodperc spontánnak hasson, a háttérben már nagyon is precíz tervezésre van szükség.
Száz epizódon keresztül kell életben tartani a lakótelepet
A módszer azért is érdekes, mert nem egy hat- vagy nyolcrészes minisorozatról beszélünk. Az RTL szerint a Panelhősök száz epizódon keresztül követi az öt család és a lakótelep szereplőinek történetét.
A sorozat az RTL+ Premium számára is fontos kísérlet. A csatorna kifejezetten streamingre készülő, folyamatosan épülő magyar fikciós sorozatként pozicionálja, amelyből a premierkor két rész vált elérhetővé, ezt követően pedig csütörtökönként érkeznek az új epizódok.
A történet központi figurái között ott van Levi, az egyedülálló apa és zenész, valamint Niki, aki Debrecenből költözik Budapestre. Mellettük több család, generáció és egymást keresztező történetszál tölti meg a lakótelepet, így a készítők lényegében egy hosszabb távon működő kis világot próbálnak felépíteni.
A Panelhősök legérdekesebb ötlete talán éppen az, hogy nem akar túl televíziósnak látszani
A sorozat története alapján könnyű lenne egyszerűen egy modern Szomszédokként vagy újabb hosszú magyar sorozatként elkönyvelni a Panelhősöket. Az RTL maga is használta már a „modern szomszédok” meghatározást, de a háttérben látható gyártási döntések ennél érdekesebb irányt mutatnak.
Valódi lakásokban forgatni, természetes fényt használni és nagyobb szabadságot adni a színészeknek nem garantálja automatikusan, hogy egy sorozat hiteles lesz. Arra viszont jó esélyt ad, hogy kevésbé érezzük minden pillanatán: valaki néhány méterrel arrébb éppen egy tévéműsort forgat.
A Panelhősök esetében pedig talán pontosan ez a legérdekesebb kísérlet. Úgy készíteni száz epizódnyi magyar fikciót, hogy közben a lakótelep ne díszletnek, a benne élők pedig ne sorozatfiguráknak tűnjenek.
Hogy ez hosszú távon is működik-e, azt még korai lenne eldönteni. Az viszont már az első részek alapján látszik, hogy a produkció nemcsak arról akar mesélni, milyen az élet egy magyar panelben, hanem a forgatás módjával is megpróbál közelebb kerülni hozzá.
