George Orwell Állatfarm című történetében az elnyomás ellen fellázadó állatok maguk is egy új hatalmi rendszer foglyaivá válnak. Az 1954-ben készült animációs film most új 4K-restaurálással tér vissza: a brit mozikban október 23-tól vetítik, november 23-án pedig 4K UHD és Blu-ray kiadásban is megjelenik. A friss változat különösen érdekes, mert a film története nemcsak az animáció fejlődéséről, hanem arról is szól, hogy egy politikai üzenet miként változhat meg a filmkészítés során.
Az Állatfarm magyar szempontból sem távoli filmtörténeti kuriózum. A rendezőpáros egyik tagja John Halas, azaz Halász János volt, aki Joy Batchelorral együtt készítette el a brit animáció korai egész estés mérföldkövét. A film új kiadása ezért egyszerre ad alkalmat egy jelentős magyar kötődésű életmű és egy kényelmetlen produkciós háttértörténet újragondolására.
Egy magyar alkotó a brit animáció egyik fordulópontján
A BFI az 1954-es Állatfarmot a brit animáció történetének egyik alapműveként kezeli, a felújításhoz pedig az archívumában őrzött eredeti 35 milliméteres színkivonatos negatívokat használta. Ez nem ugyanaz, mint egy régi televíziós kópia egyszerű digitális élesítése: a restaurálás a fennmaradt eredeti képi forrásokhoz nyúl vissza. A BFI novemberi kiadási terve így valódi filmtörténeti eseményről szól.
Halász János és Joy Batchelor alkotása a hagyományosan gyerekeknek szánt rajzfilm eszközeivel beszél a hatalomról, a kiszolgáltatottságról és a politikai nyelv manipulációjáról. A rajzolt állatok könnyen felismerhető figurák, de a történet nem egyszerű állatmese. Az emberi viszonyokat mutatják meg úgy, hogy közben a néző a szereplők mozdulataiban és gesztusaiban is felismerheti a hatalom működését.
Az Állatfarm befejezése nem ugyanazt mondja, mint Orwell könyve
A film egyik legfontosabb történeti sajátossága a regénytől eltérő lezárás. Orwell könyvének keserű végpontja a forradalom eszméinek teljes kiüresedését mutatja meg, az animációs változat viszont egy újabb lázadás lehetőségét emeli előtérbe. A különbség nem puszta dramaturgiai rövidítés: megváltoztatja, milyen következtetéssel távozhat a néző.
A BFI kiadási ismertetője a film titkos CIA-támogatását is dokumentálja. Az amerikai hírszerzés részfinanszírozása csak évtizedekkel később vált széles körben ismertté, és a történet antiszovjet propagandacélú felhasználásához kapcsolódott. A kész mű így különösen éles példája annak, hogy a kulturális alkotás és a politikai befolyásolás határa néha a gyártási döntésekben húzódik.
Mit tud hozzátenni ehhez egy 4K-restaurálás?
Egy gondosan felújított változat önmagában nem javítja ki a múlt döntéseit. Nem írja vissza Orwell eredeti befejezését, és nem törli el a film finanszírozásának történetét sem. Arra viszont alkalmas, hogy a képi világot a lehető legjobb fennmaradt forrásból lehessen vizsgálni, miközben a mű hátteréről is pontosabban lehet beszélni.
A régi animációknál ez különösen fontos. A rajzok vonalvezetése, a színek rétegzettsége és a mozgás ritmusa nem egyszerűen technikai részlet, hanem az elbeszélés része. Ha egy restaurálás ezeket hűségesebben adja vissza, az nemcsak nosztalgikus élményt kínál, hanem a film formai megoldásainak értelmezését is segíti.
Az Állatfarm kétféle öröksége
Az 1954-es Állatfarm egyszerre magyar kötődésű animációs teljesítmény és politikailag terhelt adaptáció. Éppen ettől érdekes ma is: a film nem választható el sem Halász János és Joy Batchelor munkájától, sem attól, hogy Orwell történetének melyik hangsúlyát erősítették fel a készítők és támogatóik. A restaurálás ezt az ellentmondást nem oldja fel, hanem újra láthatóvá teszi.
Az Állatfarm új restaurálása egyszerre teszi ismét átélhetővé Halász János és Joy Batchelor animációjának erejét, és irányítja a figyelmet a film politikai hátterére. A megváltoztatott befejezés arra emlékeztet, hogy egy irodalmi mű üzenetét a filmváltozat alkotói és támogatói is formálhatják. A felújított képek mögött ezért nem csupán animációtörténeti mérföldkő, hanem a történetmesélés feletti hatalom kérdése is ott húzódik.
