Superman képes megállítani egy zuhanó repülőgépet, szembeszállni földönkívüli hódítókkal, és túlélni olyan támadásokat, amelyek egész városokat pusztíthatnának el. A legkitartóbb ellensége mégsem egy másik bolygóról érkezett, hanem ugyanolyan ember, mint azok, akiket nap mint nap megment. Lex Luthornak nincs szuperereje, mégis újra meg újra képes veszélybe sodorni az Acélembert, mert az intelligenciáját, a vagyonát és a befolyását legalább olyan hatékonyan használja fegyverként, mint más gonosztevők a különleges képességeiket.
Luthor azonban nem mindig volt az a kopasz milliárdos, akit ma a legtöbben ismernek. A DC évtizedek alatt többször átírta a múltját: volt őrült tudós, Superman gyerekkori barátja, Metropolis befolyásos üzletembere, sőt az Egyesült Államok elnöke is. A különböző korszakok és feldolgozások nem egyetlen, folyamatos életrajzot mesélnek el: Lex eredete, Supermanhez fűződő kapcsolata és a gyűlöletének oka változatról változatra más. Mégis ugyanahhoz a kérdéshez vezetnek: hogyan válhat az emberiség egyik legtehetségesebb elméjéből olyan férfi, aki az egész életét egyetlen hős legyőzésének szenteli?
Lex Luthor először még vörös hajú tudós volt
Lex Luthor 1940-ben, az Action Comics 23. számában jelent meg Superman ellenfeleként, Jerry Siegel és Joe Shuster történetében. A ma ismert karakternek ekkor még csak a vezetéknevét használták, és nem kopaszon, hanem vörös hajjal ábrázolták. Hatalmas tudású, világuralomra törő tudósként már az első történetében nemzetközi konfliktusokat próbált a saját céljaira felhasználni.
Ebben a változatban Luthor még közelebb állt a korabeli kalandtörténetek őrült feltalálóihoz, mint egy modern vállalatbirodalom vezetőjéhez. Tudományos eszközöket és halálos fegyvereket készített, hogy legyőzze Supermant, miközben saját zsenialitásának bizonyítása legalább annyira érdekelte, mint a hatalom megszerzése. Az önhittség és a megszállottság tehát már a kezdetektől a személyisége része volt.
A jellegzetes kopasz fej eredetileg rajzolói következetlenség következtében vált a figura megjelenésének részévé. A DC történeti visszatekintése szerint egy 1940-es újságos képregényváltozatban már kopaszon ábrázolták, majd ez a külső később a füzetekben is meghonosodott. A következő két évtizedben a karakter annyit változott, hogy a korai, vörös hajú Luthort ma már sokan fel sem ismernék.
Amikor Lex és Superman még barátok voltak
A DC 1960-ban, az Adventure Comics 271. számában egészen új magyarázatot adott a két szereplő ellenségeskedésére. Ekkor jelent meg Lex keresztneve, és a történet először állította, hogy a fiatal Luthor Smallville-ben élt, ahol összebarátkozott Superboyjal. A két fiú kapcsolata nem gyűlölettel kezdődött: Lex csodálta a fiatal hőst, és tudományos tudását arra is felhasználta, hogy segítsen neki.
A barátságot egy laboratóriumi baleset változtatta meg. Lex munka közben tüzet okozott, Superboy pedig a leheletével oltotta el a lángokat, ám a beavatkozás következtében vegyi anyagok érték a fiatal tudós fejét, aki végleg elveszítette a haját. Lex a történtekért korábbi barátját tette felelőssé, és ekkor kezdődött az ellenségeskedésük.
Egy elveszített hajkorona mai szemmel különös indoknak tűnhet egy évtizedeken át tartó háborúhoz. A történet igazi jelentősége azonban nem maga a baleset volt, hanem az, hogy személyes múltat teremtett Superman és legnagyobb ellenfele számára. Lex immár nem egy ismeretlen gonosztevőként lépett szembe a hőssel, hanem valakiként, aki egykor közel állt hozzá, és képtelen volt feldolgozni a köztük történteket.
Ez a változtatás fontos örökséget hagyott a későbbi feldolgozásokra. Amikor két egykori barát válik ellenséggé, a konfliktusnak olyan érzelmi súlya lesz, amelyet pusztán egy újabb világuralmi tervvel nehéz megteremteni. A Smallville évtizedekkel később éppen erre az alapötletre épített fel egy sokkal részletesebb, tragikus történetet.
A Végtelen világok válsága után Lex Luthorból milliárdos lett
Az 1985-ben indult Végtelen világok válsága alaposan átalakította a DC képregényes univerzumát. A kiadó több szereplőjének múltját újragondolta, Superman pedig 1986-ban John Byrne The Man of Steel című minisorozatában kapott új eredettörténetet. Lex Luthor ezzel párhuzamosan az egyik legjelentősebb átalakuláson ment keresztül.
A korábbi bűnöző tudóst Metropolis leggazdagabb és legbefolyásosabb üzletembere váltotta fel. A LexCorp vezetőjeként Luthornak már nem kellett minden tervéhez titkos laboratóriumot vagy különleges fegyvert építenie, hiszen az üzleti kapcsolatai és a pénze önmagukban is óriási hatalmat biztosítottak számára. Miközben a nyilvánosság előtt jótékony városvezetői szerepre törekedett, a háttérben továbbra is a saját érdekeit helyezte mindenki más elé.
A The Man of Steel negyedik számában Superman és Luthor konfliktusa különösen beszédes jelenettel kezdődik. A milliárdos egy megrendezett veszélyhelyzet után megpróbálja pénzzel maga mellé állítani a hőst, de Superman nem fogadja el az ajánlatát, és segít felelősségre vonni őt. Luthor számára ez a találkozás nem egyszerű kudarcot jelent, hanem annak felismerését, hogy Metropolisban létezik valaki, akit a vagyonával sem képes irányítani.
A történet ezzel új alapokra helyezte a rivalizálásukat. Superman nem azért került Lex útjába, mert nála erősebb volt, hanem mert megkérdőjelezte az egész világról alkotott elképzelését. A milliárdos addig azt hitte, hogy minden embernek megvan az ára, az Acélember viszont bebizonyította, hogy léteznek olyan értékek, amelyeket nem lehet megvásárolni.
A Smallville megmutatta, hogyan válhat egy barátból ellenség
A 2001-ben indult Smallville az egyik legfontosabb újraértelmezést adta Lex Luthor történetének. Michael Rosenbaum karaktere kezdetben nem gonosztevőként, hanem egy befolyásos család fiatal tagjaként jelent meg, aki apja árnyékából próbált kilépni. Clark Kenttel való találkozása valódi barátsággá alakult, és a sorozat első éveiben még elképzelhetőnek tűnt, hogy Lex más emberré válhat.
A kapcsolatuk egyik legnagyobb akadálya Lionel Luthor volt. Lex apja a hatalmat és a sikert olyan eszközökként kezelte, amelyekért az embernek akár a legközelebbi kapcsolatait is fel kell áldoznia. Fia ettől az örökségtől szeretett volna elszakadni, mégis egyre gyakrabban ugyanazokat a módszereket választotta, amelyek miatt Lionelt megvetette.
Clark titka szintén hozzájárult a barátságuk széthullásához. A fiatal Kent a szeretteit próbálta megvédeni azzal, hogy elrejtette képességeit, Lex viszont egyre nehezebben viselte, hogy nem kap választ a kérdéseire. A kíváncsiságból megszállottság lett, a bizalomból gyanakvás, a baráti segítségből pedig fokozatosan ellenőrzési kísérlet.
A Smallville azért különleges Luthor-feldolgozás, mert hosszú időn keresztül követhette végig ezt az átalakulást. Nem egyetlen tragikus esemény tette Lexet Superman ellenségévé, hanem döntések sorozata, amelyek mind távolabb vitték attól az embertől, aki korábban szeretett volna lenni. A karakter így nemcsak fenyegető, hanem tragikus figurává is vált.
Lex Luthor nem feltétlenül gonosznak látja önmagát
Lex egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a saját szemszögéből gyakran ő az emberiség védelmezője. Superman földönkívüli eredetében és szinte korlátlan erejében olyan veszélyt lát, amelyet szerinte a többiek nem hajlandók felismerni. Ezt az álláspontot a különböző képregényekben és filmes feldolgozásokban rendszeresen felhasználja arra, hogy a saját fellépését indokolja.
Az érvelés mögött azonban súlyos ellentmondás húzódik. Lex azt állítja, hogy az emberiségnek nem szabad egyetlen rendkívüli lényre bíznia a jövőjét, miközben ő maga pontosan ekkora hatalomra vágyik. A gondja sokszor nem azzal van, hogy valaki mások fölött áll, hanem azzal, hogy nem ő töltheti be ezt a szerepet.
Superman ezért többet jelent számára egy legyőzendő ellenfélnél. A hős bizonyíték arra, hogy az emberek tiszteletét nem kizárólag pénzzel, tudással vagy félelemmel lehet kivívni. Clark Kent erejének legfontosabb része éppen az önkorlátozás, amelyet Lex a saját kivételességébe vetett hite miatt újra meg újra képtelen megérteni.
Volt idő, amikor Lex Luthorból elnök és Superman is lett
Luthor megszállottsága különösen érdekes helyzetekbe sodorta a DC történeteiben. A kétezres évek elején eljutott egészen az Egyesült Államok elnöki tisztségéig, ezzel olyan politikai hatalmat szerzett, amelyhez még Supermannek is alkalmazkodnia kellett. A hatalom megszerzése ugyanakkor nem oldotta fel a hős iránti ellenszenvét, hanem újabb lehetőséget teremtett az összecsapásukra.
A DC 2016-os történeteiben még ennél is különösebb fordulat következett. Amikor Supermant halottnak hitték, Lex egy különleges páncélt öltött magára, és maga próbálta betölteni az Acélember helyét. Ez a változat azt mutatta meg, hogy Luthor nemcsak elpusztítani szeretné riválisát, hanem az általa kivívott elismerésre is vágyik.
A két történet közös vonása, hogy Lex akkor sem talál nyugalmat, amikor eléri azt, amit korábban lehetetlennek tartott. Az elnöki hatalom és a szuperhősszerep sem oldja meg a legmélyebb konfliktusát, mert az nem a lehetőségek hiányából fakad. Bármilyen magasra jut, továbbra is azzal méri önmagát, hogy sikerült-e felülkerekednie Supermanen.
Superman és Lex Luthor ugyanarra a kérdésre ad két különböző választ
Lex Luthor története azért működik több mint nyolcvan év után is, mert nem egyszerűen az erős hős és az okos gonosztevő küzdelméről szól. Superman olyan képességekkel született, amelyekről mások legfeljebb álmodhatnak, mégis megtanulta, hogy az ereje felelősséggel jár. Lex ezzel szemben saját tehetségéből épített hatalmat, de gyakran éppen azt nem tudja elfogadni, hogy a lehetőségei nem jogosítják fel mindenki más irányítására.
A különböző eredettörténetek ezt a szembenállást más-más oldalról közelítik meg. A gyerekkori barát története a megbántottságot és az elveszett bizalmat emeli ki, az üzletemberé a hatalomvágyat, a zseniális tudósé pedig azt a megszállottságot, amely egy kivételes tehetséget is önmaga ellenségévé tehet. Egyik változat sem teszi szükségszerűvé, hogy Lex végül gonosztevővé váljon.
Ezért érdemes óvatosan bánni azzal az állítással, hogy Luthor eleve rossz embernek született volna. Egyes változataiban már az első megjelenésétől könyörtelen bűnöző, más történeteiben azonban hosszú út vezet az ellenségeskedésig. A legjobb feldolgozások közös felismerése, hogy Superman legnagyobb ellenfelét nem a képességeinek hiánya teszi veszélyessé, hanem az, ahogyan a saját kivételességéhez és másokhoz viszonyul.
