Vík í Mýrdal környékét egy éve folyamatosan fojtogatja a Katla vulkán kitörése. A környéket szinte teljesen kiürítették, a megmaradt lakók pedig hamuval, veszteséggel és egy lassan széteső közösség mindennapjaival próbálnak együtt élni.
Aztán egy hamuval borított nő bukkan elő a gleccser közelében. A helyzetet az teszi igazán zavarba ejtővé, hogy nem egyszerű túlélőről van szó, hanem valakiről, akinek a jelenléte alapjaiban kérdőjelezi meg azt, amit a szereplők saját múltjukról biztosnak hittek.
A Rejtélyes jég nem akar gyorsan megijeszteni
A sorozat első perceitől kezdve világos, hogy itt nem hagyományos horrorra kell számítani. A Rejtélyes jég nem ugróijesztésekkel vagy folyamatos fenyegetéssel dolgozik, hanem lassan építi fel azt az érzést, hogy Vík környékén valami nagyon nincs rendben.
A vulkanikus hamu szinte minden képet befed, az üres utcák és kihalt épületek pedig olyan hatást keltenek, mintha a város már félig eltűnt volna a világból. A természet nem egyszerű háttérként működik, hanem folyamatosan jelen van, és minden szereplőt arra emlékeztet, hogy ezen a helyen nem ők irányítanak.
Ez a lassúság könnyen elriaszthatja azt, aki gyors fordulatokra vár. A sorozat azonban tudatosan nem akar minden epizód végén újabb nagy leleplezéssel továbbtaszítani, mert sokkal jobban érdekli az, mit kezd egy ember valamivel, amit sem megérteni, sem egyszerűen elutasítani nem tud.
Nem az a legijesztőbb, ami kijön a jégből
Baltasar Kormákur és alkotótársai egy olyan történetet építettek, amelyben a természetfeletti rejtély csak az első réteg. A jég alól előkerülő alakok valójában régi veszteségeket, elrontott döntéseket és olyan kapcsolatokat hoznak vissza, amelyekkel a szereplők soha nem tudtak igazán leszámolni.
Ettől a Rejtélyes jég sokkal inkább szól gyászról, bűntudatról és elengedésről, mint arról, milyen tudományos magyarázat adható a történtekre. A sorozat újra és újra azt kérdezi, hogy mit tennénk, ha lehetőséget kapnánk visszakapni valamit abból, amit elvesztettünk.
A válasz pedig korántsem mindig megnyugtató. Néha ugyanis éppen az derül ki, hogy nem maga a veszteség tart fogva bennünket, hanem az, ahogyan továbbra is ragaszkodunk hozzá.
A sci-fi és az izlandi folklór egymásba csúszik
A Rejtélyes jég egyik legerősebb sajátossága, hogy nehéz egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre működik sci-fiként, pszichológiai drámaként és olyan történetként, amelyben az izlandi folklór hangulata is folyamatosan jelen van.
A történetben egyszerre van jelen a tudományos kíváncsiság és valami sokkal ősibb, mitologikus bizonytalanság. A gleccserből előkerülő dolgokat lehet megpróbálni megvizsgálni, rendszerezni és megmagyarázni, de közben végig ott marad az érzés, hogy talán olyan jelenséggel állunk szemben, amelyet nem lehet teljesen racionális keretek közé szorítani.
Ez a kettősség adja a sorozat egyik legerősebb karakterét. Nem dönti el helyettünk, hogy tudományos fantasztikumot vagy természetfeletti történetet nézünk, hanem hagyja, hogy a kettő folyamatosan egymásba csússzon.
Vík maga is szereplővé válik
A Rejtélyes jég nagyon sokat köszönhet annak, hogy története nem egy névtelen, kitalált helyen játszódik. Vík és a Katla valós izlandi környezete olyan vizuális hátteret ad, amelyet mesterséges díszletekkel nehéz lenne ugyanilyen hitelesen megteremteni.
A település szürkesége, a vulkáni hamu és a gleccser közelsége folyamatosan azt sugallja, hogy a szereplők egy olyan világ határán élnek, amely bármikor tovább változhat. Még a hétköznapi jelenetekben is van valami apokaliptikus nyugalom, mintha mindenki egy már bekövetkezett katasztrófa után próbálna új életet kezdeni.
Ez azért is működik, mert a sorozat nem próbál látványos katasztrófasorozattá válni. A kitörés következményei sokkal inkább a tájban és az emberek viselkedésében vannak jelen, mint nagy akciójelenetekben.
Nyolc rész alatt sem válik hagyományos rejtélysorozattá
A Rejtélyes jég első évada nyolc epizódból áll, és nagyjából 40–50 perces részekben bontja ki a történetet. A sorozat fokozatosan ad egyre több kapaszkodót ahhoz, hogy megértsük a jelenséget, de közben nem cseréli le a hangulatát egy egyszerű megfejtésre.
Ez fontos különbség azokhoz a mystery box sorozatokhoz képest, amelyek minden kérdést újabb kérdésekkel próbálnak életben tartani. A Rejtélyes jég rejtélye inkább eszköz arra, hogy a szereplőket olyan döntések elé állítsa, amelyekben a saját múltjukhoz való viszonyuk válik igazán fontossá.
A finálé ezért sem pusztán azt akarja megmutatni, mi történik a jég alatt. Sokkal inkább arról szól, mit kezdünk azzal, amikor végre szembekerülünk valamivel, amit korábban nem tudtunk elengedni.
A Rejtélyes jég akkor működik igazán, ha hagyjuk lassan kibontakozni
Ez nem az a sorozat, amelyet mindenkinek ajánlanék. Aki gyors tempót, folyamatos fordulatokat és egyértelmű szabályokat keres, könnyen türelmetlenné válhat vele.
Aki viszont szereti a lassan építkező, baljós sci-fit, ahol a hangulat legalább olyan fontos, mint a megfejtés, annak könnyen különleges élmény lehet. A Rejtélyes jég Magyarországon jelenleg is a Netflixen érhető el, mind a nyolc epizóddal.
Talán éppen ez az egyik oka annak, hogy érdemes most is elővenni. Nem új sorozat, nem hangos premier és nem olyan cím, amely minden héten visszatér a címlapokra, de a maga csendes, nyugtalanító módján pontosan azt tudja, amiért a Radar alatt létezik.
