A 2026-os Supergirl legnagyobb erénye nem egy látványos űrcsata, hanem Milly Alcock alakítása: végre nem Superman női változatát látjuk, hanem egy egészen más tapasztalatokból építkező hőst. Kara Zor-El is viseli az „S” jelét, mégsem ugyanazt jelenti számára a megmentés, mint Clark Kentnek. A film nem minden ötlete működik egyformán jól, de a főszereplője akkor is érdekes marad, amikor a történet maga kevésbé az.
A különbség már a két kryptoni sorsában ott van. Clarkot földi szülei szeretetben nevelték fel, és a Krypton pusztulása számára sokáig inkább távoli múlt. Kara viszont emlékszik az elvesztett otthonára, az ott élőkre és arra a világra, amelynek eltűnését végig kellett élnie. Ugyanazokat az erőket birtokolja, mint Superman, mégis egészen más terhet cipel.
Supergirlnek nem kell Supermanhez hasonlítania, hogy igazi hős legyen
Milly Alcock Kara Zor-Elje bizalmatlan, szarkasztikus és sokszor felelőtlen. Nem azzal kezdi a történetét, hogy mindenkit meg akar menteni; előbb saját veszteségeivel kellene kezdenie valamit. Ettől a figurától nem áll távol az önzés és a menekülés sem, de éppen ezek teszik érdekessé, amikor végül mégis kénytelen felelősséget vállalni valaki másért.
A film alkotói is Kara múltjára helyezik a hangsúlyt: ő nem pusztán Superman rokona, hanem a Krypton pusztulását személyesen átélő túlélő. Ez a különbség sokkal fontosabb a személyiségében, mint az, hogy mennyire erős, vagy milyen gyorsan képes repülni.
Milly Alcock elbírja a filmet, amely néha nem tud lépést tartani vele
Alcock a Sárkányok házában már megmutatta, mennyire jól állnak neki azok a fiatal nők, akiknek a környezete folyamatosan más szerepet szán, mint amit maguknak választanának. Kara sem akar példakép lenni, mégis olyan helyzetekbe kerül, amikor valakinek szüksége van rá. Az alakításban egyszerre van jelen a dac, a fáradtság és a nehezen kimutatott gyengédség.
Craig Gillespie filmje azonban nem mindig épít erre elég következetesen. A kozmikus kaland sokszor hagyományos üldözéssé és összecsapássá egyszerűsödik, miközben a különös bolygók és szereplők önmagukban is több figyelmet érdemelnének. A Sight and Sound kritikája is a főszereplő teljesítménye és a történet korlátai közötti feszültségre mutat rá.
Ruthye ad értelmet Kara utazásának
A film alapjául Tom King és Bilquis Evely Supergirl: Woman of Tomorrow című képregénye szolgált. Kara útitársa a fiatal Ruthye, aki családja elvesztése után bosszút akar állni. Az ő találkozásuk adja a történet legfontosabb emberi kérdését: mit kezdhet két különböző ember ugyanazzal a gyásszal, és van-e más választásuk, mint hogy továbbadják a fájdalmat?
Ruthye és Kara kapcsolata azért működik, mert egyikük sem tökéletes. Kara nem kész mentor, Ruthye pedig nem egyszerűen segítségre váró gyerek. A kettőjük közötti feszültségből valami fokozatosan mégis kialakul, és ettől az alkalmanként sablonos kaland is személyesebb lesz.
A DC-nek nem egy második Supermanre van szüksége
James Gunn új DC-univerzuma akkor válhat igazán érdekessé, ha a szereplőit nem ugyanarra a hősképletre építi. A Batman különböző filmes változatai körüli kérdés is pontosan erről szól: a karaktereknek nem elég más jelmezt viselniük, saját világra és hangra is szükségük van.
Ugyanezért fontos, hogy Gunn az Agyagpofához hasonló kevésbé kézenfekvő történeteket is megvédte. Kara akkor lehet hosszú távon az új DC egyik legizgalmasabb alakja, ha a következő filmek nem próbálják megszelídíteni mindazt, ami most megkülönbözteti Supermantől.
Érdemes megnézni a Supergirlt?
A Supergirl 2026. június 25-én került a magyar mozikba, szeptember 10. óta pedig Magyarországon is elérhető az HBO Maxon. A szereplőgárdában Milly Alcock mellett Eve Ridley, Matthias Schoenaerts és a Lobót alakító Jason Momoa látható. A film megosztotta a kritikusokat, Alcock alakítása azonban több kritikában is dicséretet kapott.
A Supergirlt nem a hibátlan története, hanem Kara Zor-El miatt érdemes megjegyezni. Milly Alcock olyan hőst formált meg, aki ugyanazt a jelképet viseli, mint Superman, de egészen másképp tekint a világra. A DC számára most az lesz a feladat, hogy a következő történetekben se veszítse el ezt a különbséget.
Supergirlnek nem kell úgy megmentenie a világot, mint Supermannek. Éppen attól lehet a DC egyik legfontosabb hőse, hogy előbb neki magának kell megtanulnia, hogyan éljen tovább a vesztesége után.
