A Mandalóri harmadik évadának második része végre elviszi Din Djarint oda, ahová a sorozat régóta készült: Mandalore elpusztult felszínére és a bolygó mélyén húzódó bányákba. A „Chapter 18: The Mines of Mandalore” azonban nemcsak a Star Wars saját mitológiáját bontja tovább. A romos csarnokok, a száműzött nép, a különleges fém és a mélyben rejtőző ősi teremtmény miatt nehéz úgy végignézni az epizódot, hogy közben ne jusson eszünkbe Moria.
A párhuzamot már a rész bemutatásakor több kritika is kiemelte. Jon Favreau vagy Rachel Morrison rendező részéről ugyanakkor nincs ismert megerősítés arról, hogy tudatos Gyűrűk Ura-hommage-ról lenne szó. Amit látunk, az ezért nem bizonyított „titkos utalás”, hanem feltűnően erős tematikus és vizuális rokonság.
Éppen ettől érdekes. A két történet egymástól függetlenül is ugyanarra az ősi fantasyképre épít: egy hajdan virágzó föld alatti királyságra, amelynek népe szétszóródott, kincsei legendává váltak, a mélyben pedig valami túlélte a pusztulást.
A bányák neve már önmagában előhívja Moriát
A cím: The Mines of Mandalore. A Tolkien-rajongóknak ebből szinte automatikusan a Mines of Moria ugrik be. Önmagában egy név még kevés lenne, de az epizód minden következő lépéssel ráerősít a hasonlóságra.
Din és Grogu olyan helyre ereszkedik le, amely egykor a mandalóri civilizáció egyik központja volt. A birodalom már nincs, a csarnokok kihaltak, a fennmaradt építmények pedig inkább sírkamrára emlékeztetnek, mint működő városra. Ugyanez fogadja a Szövetséget Moriában is: egy valaha hatalmas törp királyság romjai.
„Ez már sír” – még a párbeszéd is ismerősen cseng
Amikor Bo-Katan megérkezik Mandalore romjai közé, arról beszél Grogunak, hogy ez valaha gyönyörű civilizáció volt, amelyet a családja uralt, most viszont sírként maradt hátra. A párhuzam azért különösen feltűnő, mert A Gyűrű Szövetségében Boromir hasonló felismeréssel szembesül Moriában: a bánya valójában egy hatalmas sírhely lett.
Ez nem szó szerinti idézet, és nem bizonyítja, hogy Favreau Tolkienre akart kacsintani. A jelenetek dramaturgiai funkciója viszont szinte azonos: a szereplők ekkor értik meg igazán, hogy nem egy elhagyott helyet járnak be, hanem egy egész nép bukásának maradványai között mozognak.
Beskar és mithril: két nép legendás féme
A legerősebb párhuzam talán nem is a látvány, hanem az anyag, amely miatt mindkét bányavilág különleges. Mandalore mélyéről származik a beskar, a mandalóri páncélok alapanyaga, amely rendkívül ellenálló, és még fénykardcsapásokat is képes elviselni.
Moria gazdagságának egyik forrása a mithril volt, Tolkien világának ritka, könnyű és rendkívül erős féme. Mindkét anyag többet jelent egyszerű nyersanyagnál: kulturális identitás, hatalom és múlt kapcsolódik hozzá. A mandalóriak számára a beskar szinte szent örökség, a törpök számára pedig a mithril Khazad-dûm gazdagságának jelképe.
A két anyag természetesen nem ugyanaz, és nincs bizonyíték arra, hogy a beskar közvetlenül a mithrilből született volna. A történeti funkciójuk viszont meglepően hasonló: ritka fém, amelyet egy híres bányásznép ural, és amely miatt a föld alatti birodalom különleges helyet foglal el saját világában.
Két nép, amely elveszítette az otthonát
Moria törpjei és a mandalóriak történetének legfontosabb közös pontja a száműzetés. Mandalore-t az Empire pusztította el a Great Purge során, a túlélők pedig szétszóródtak a galaxisban. Mire Din visszatér a bolygóra, sok mandalóri már azt hiszi, hogy a világ mérgezett és lakhatatlan.
Tolkien történeteiben a törp népek ugyancsak újra és újra elveszítik nagy királyságaikat, majd generációkon keresztül őrzik azok emlékét. A visszatérés ezért egyik történetben sem egyszerű földrajzi utazás: identitáskérdés. Kié az elveszett otthon, és lehet-e még egyszer ugyanaz a nép, amely egykor ott élt?
A romokban már mások laknak
Din hamar rájön, hogy Mandalore egyáltalán nem üres. Az Alamite-ok a romok között vadásznak, később pedig egy különös kiborg teremtmény ejti foglyul. A civilizáció helyét olyan lények foglalták el, amelyek számára a régi város már csak élőhely és vadászterület.
Moriában hasonló helyzettel találkozik a Szövetség. A törpök termeit goblinok és más sötét teremtmények uralják. Az egykor rendezett épített világ vad, kiszámíthatatlan térré változott, ahol a múlt tárgyai és a jelen ragadozói egymás mellett léteznek.
Az ősi felirat, amely figyelmeztet valamire a mélyben
Az Élő Vizekhez érve Bo-Katan egy régi feliratot olvas fel. A szöveg a Mythosaur legendáját idézi fel, azt a lényt, amelynek koponyája a mandalóri kultúra egyik legfontosabb jelképe. A történet szerint az ősi mandalóriak egykor meglovagolták ezeket a hatalmas teremtményeket.
A jelenet szerkezetében ismét van valami moriai. Gandalf is régi feljegyzéseket olvas Khazad-dûm romjai között, miközben a szöveg fokozatosan sejteti, hogy valami szörnyű történt a mélyben. A múltból hátramaradt írás mindkét esetben közvetlenül a közelgő veszély előtt kap jelentőséget.
És aztán tényleg ott van egy ősi szörny
Az epizód végén Bo-Katan a víz mélyén meglátja a Mythosaurt. A mandalóriak legendás állata tehát nem puszta jelkép és nem kihalt faj: legalább egy példány életben maradt Mandalore alatt.
Itt válik a Balrog-párhuzam a legerősebbé. Moriában egy ősi démon rejtőzik a föld alatt, amelyről sokáig csak legenda és félelem maradt. Mandalore bányái alatt ugyancsak egy múltból származó, szinte mitológiai lény bukkan fel. A funkciójuk azonban eltér: a Balrog pusztulást hoz, míg a Mythosaur a mandalóri jóslatokban egy új korszak kezdetének jele lehet.
A különbség fontosabb, mint a hasonlóság
Ha a két epizódot egymás mellé tesszük, könnyű lenne azt mondani, hogy A Mandalóri egyszerűen lemásolta Moriát. Ez azonban túlzás lenne. Az elpusztult föld alatti királyság, a száműzött nép és a mélyben lakozó ősi szörny sokkal régebbi fantasy-toposzok, mint bármelyik modern filmes franchise.
Ami érdekes, az az, hogy a Star Wars hogyan alakítja át ezeket saját mitológiájává. Moria története alapvetően figyelmeztetés egy elveszett korra és a mélyben felébresztett borzalomra. Mandalore bányái ezzel szemben reményt is hordoznak: kiderül, hogy a bolygó nem mérgezett, az Élő Vizek még léteznek, és a Mythosaur túlélése azt sugallja, hogy maga Mandalore sem olyan halott, mint hitték.
A romok ezért nem a történet végét jelentik, hanem egy új kezdet lehetőségét.
Bo-Katan szerepe olyan, mintha saját népe régészévé válna
Din számára a bányák vallási célpontot jelentenek. Bo-Katan számára viszont személyes múltat. Ő még emlékszik arra a Mandalore-ra, amelynek városai éltek, családja uralkodott, és a legendák a hétköznapi politika mellett szinte gyerekmesének tűnhettek.
Ezért különösen erős, amikor éppen ő látja meg a Mythosaurt. A cinikussá vált Bo-Katan szembesül valamivel, amiről korábban valószínűleg maga sem hitte, hogy valós. A jelenet így nemcsak lore-bővítés, hanem a karakter hitének megingatása is.
A harmadik évad első két része együtt készíti elő Mandalore visszatérését
Az első epizód tele volt kisebb Star Wars-kapcsolódásokkal: a purrgiloktól az Anzellanokon át Kalevaláig. Az első epizódot a purrgilok, az Anzellanok és Kalevala kapcsolták a korábbi Star Wars-történetekhez. A második rész ehhez képest jóval koncentráltabb: szinte minden Mandalore múltjáról, identitásáról és lehetséges jövőjéről szól.
Rachel Morrison rendezése ráadásul tudatosan hagyja, hogy a romok mérete és sötétsége dolgozzon. A Lucasfilm hivatalos galériája is jól mutatja, milyen erősen épített a rész a hatalmas, kihalt terekre és a hajdani civilizáció nyomaira.
Hommage vagy közös fantasy-DNS?
A legpontosabb válasz valószínűleg az, hogy ezt nem tudjuk biztosan. A részt elemző kritikák közül több is Moria párhuzamát emelte ki, de alkotói megerősítés nélkül nem lenne korrekt tényként kijelenteni, hogy Favreau és Morrison szándékosan A Gyűrű Szövetségét idézte.
A hasonlóságok ettől még látványosak: legendás fém, elpusztult bányabirodalom, száműzött nép, sírrá változott csarnokok, a romokat elfoglaló szörnyek és egy ősi lény a mélyben. Két univerzum ugyanahhoz a fantasy-hagyományhoz nyúl, és néhány jelenetben annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy Moria emléke szinte magától felbukkan.
A Star Wars mindig is szeretett más műfajokból építkezni: westernből, szamurájfilmből, háborús moziból és fantasyből. Mandalore bányái csak azt bizonyítják, hogy a messzi-messzi galaxisban még egy Tolkienre emlékeztető föld alatti királyságnak is van helye.
