1996-ban egy különös horrorfilm forgatásán Matthew Lillard nem sok jót jósolt a saját munkájának. Harminc évvel később azonban a Sikoly a modern horror egyik alapműve, Stu Macher pedig továbbra is a színész legismertebb szerepei közé tartozik.
A New York Comic Con jubileumi beszélgetésén Lillard felidézte, milyen kevéssé hitt akkor a készülő filmben. A történet különösen szórakoztató annak fényében, hogy a Sikoly nem csupán sikeres lett, hanem hosszú időre meghatározta, hogyan beszélhet egy horrorfilm a saját műfajáról.
A színészek más karrierre készültek
Lillard egy éjszakai forgatás után, vérrel borított jelmezben utazott haza, amikor kollégáival arról beszélgettek, mi vár rájuk a film után. Courteney Cox visszatérhetett a Jóbarátokhoz, Neve Campbell pedig a saját televíziós sorozatához, ő pedig egy új tévés szerepben reménykedett.
A jubileumi visszaemlékezésből kiderült, hogy Lillard kifejezetten gyengének tartotta a készülő filmet, és nem számított komoly közönségsikerre. A televíziós terve végül meghiúsult, a Sikoly azonban sokkal nagyobb karriert futott be, mint akkor gondolta.
Wes Craven nem egyszerűen új maszkos gyilkost talált ki
A Sikoly nagy ötlete nem pusztán a Ghostface-álarc volt. A szereplők maguk is ismerték a horrorfilmek szabályait, és ezekkel az ismeretekkel próbáltak életben maradni, miközben a történet újra és újra kijátszotta a néző várakozásait.
A film egyszerre rajongott a slasherműfajért és nevette ki annak kiszámítható megoldásait. Ettől olyan játék született, amelyben a közönség már nemcsak a gyilkost próbálta leleplezni, hanem azt is figyelte, mikor fordítja a film a saját szabályait önmaga ellen.
Lillard alakítása pontosan illett ehhez a világhoz
Stu Macher féktelen energiája azért működik annyira jól, mert egyszerre szórakoztató és nyugtalanító. Lillard állandóan mozgásban lévő figurája sokszor nevetségesnek hat, de ettől nem lesz kevésbé kiszámíthatatlan.
A humor más horrorfilmekben könnyen elveheti a fenyegetés erejét. A Sikoly azonban éppen abból merít feszültséget, hogy a szereplők és a nézők sem lehetnek biztosak benne, mikor ér véget a játék.
Harminc évvel később is ugyanaz az ötlet működik
Az 1996-os film óta a horror közönsége rengeteg új történettel, maszkos gyilkossal és önreflexív poénnal találkozott. Ami egykor merész ötletnek számított, mára szinte külön alműfajjá vált.
Az Ideglelés forgatástörténete is megmutatja, hogy egy horror későbbi hatását a saját alkotói sem mindig láthatják előre. A Sikoly esetében az újfajta műfaji humor és a valódi fenyegetés szokatlan keveréke emelte az egyszeri ötletet korszakos sikerré.
A Blumhouse új történetvilágai is emlékeztetnek rá, milyen fontos lett a horrorban a felismerhető karakterek és univerzumok építése. A Sikoly azonban ennél is többet adott: megtanította a közönséget arra, hogy a horror szabályainak ismerete önmagában is a szórakozás része lehet.
Lillard harminc évvel ezelőtt egy olyan filmet látott maga előtt, amelyről azt gondolta, alig fog érdekelni valakit. A Sikoly végül éppen azért maradt velünk, mert sokkal jobban értette a nézőit, mint azt a saját szereplői a forgatás idején sejthették.
