Aaron Paul szerepét sokáig titok övezte az Agyagpofában. A Breaking Bad sztárjáról már a bemutató előtt tudni lehetett, hogy feltűnik James Watkins DC-horrorfilmjében, de a karakterét nem fedték fel. A moziba kerülő változatban aztán olyan rövid időre jelenik meg, hogy a nézők könnyen észre sem veszik.
Pedig Paul nem egyetlen gyors felbukkanás kedvéért érkezett a forgatásra. Több napon át dolgozott a filmen, és olyan jeleneteket vettek fel vele, amelyek Matt Hagen gyerekkorába vezették volna vissza a történetet. A rendező végül szinte valamennyit kivágta, mert időközben rájött, hogy egészen máshová szeretné helyezni az Agyagpofa hangsúlyát.
Aaron Paul szerepe eredetileg Matt Hagen múltjának egyik kulcsa volt
A film egyik fontos történetszála Matt Hagen göthami gyerekkorához kapcsolódott volna. A Tom Rhys Harries által alakított főszereplő múltját több visszaemlékezés mutatta volna be, amelyekben Seth Thomas játszotta a fiatal Mattet, Ishtar Currie Wilson pedig az édesanyját. Aaron Paul a család harmadik meghatározó tagját, Matt erőszakos apját alakította.
Az apa figurája korántsem egyszerű háttérszereplő lett volna. A visszaemlékezések azt vizsgálták, hogyan formálta Matt személyiségét a családon belüli erőszak, és mennyit hordoz magában azokból a mintákból, amelyeket gyerekként látott. Ez a megközelítés a későbbi szörnyeteggé válását is közvetlenebbül kapcsolta volna a múltjához.
Watkins számára azonban éppen ez vált problémává. Ahogy a történet alakult, egyre kevésbé akarta azt sugallni, hogy Matt minden későbbi döntése egyetlen gyerekkori traumából következik. A rendező szerint az Agyagpofa akkor működik igazán, ha a főszereplő indulatai nemcsak a saját múltjából érthetők meg, hanem olyan érzésekből is, amelyek sokkal több emberben jelen vannak.
A változtatásnak Aaron Paul szerepe látta a kárát. A forgatott visszaemlékezések nagy része eltűnt, velük együtt pedig az a családi történetszál is, amely eredetileg sokkal részletesebben magyarázta volna Matt viszonyát az apjához.
Miért dobta ki James Watkins a már leforgatott jeleneteket?
Az Agyagpofa alaphelyzetében egy színész elveszíti azt, amiből addig az életét építette. Matt Hagen arca egy brutális támadás következtében eltorzul, és a kétségbeesése egy kísérleti kezeléshez vezeti. A beavatkozás azonban nem egyszerűen megváltoztatja a külsejét: olyan alakváltó képességekkel ruházza fel, amelyekkel már nemcsak visszaszerezheti, amit elveszített, hanem bosszút is állhat.
Watkins eredetileg nagyobb szerepet szánt annak, hogyan öröklődhet tovább az erőszak egy családban. A történet fejlesztése közben azonban úgy látta, hogy a bosszúvágy önmagában sokkal erősebb kiindulópont. Az igazságtalanság miatti dühöt szinte mindenki ismeri, de a legtöbben nem képesek vagy nem hajlandók megtorolni minden sérelmüket.
Matt esetében éppen ez a korlát tűnik el. Az alakváltó képességei olyan hatalmat adnak neki, amely mellett a korábban elfojtott indulatai is egészen más jelentőséget kapnak. Már nem kell tehetetlenül elfogadnia, amit vele tettek, és ettől egyre könnyebben lépi át azokat a határokat, amelyek korábban visszatartották.
A rendezői döntés ezért nem pusztán néhány jelenet eltávolításáról szólt. Watkins megváltoztatta, milyen kapcsolatot alakíthat ki a néző Matt-tel: a főszereplő fájdalmát továbbra is megérthetjük, de ettől még nem kell elfogadnunk minden lépését. A film így a sérülései részletes magyarázata helyett azt vizsgálja, milyen emberré válik, amikor már szinte semmi sem akadályozhatja meg a bosszúban.
Erős spoiler – kattints a megjelenítéshez
Vigyázat, ha még nem láttad az Agyagpofát erős spoilerek következnek!
Az Agyagpofa fináléjában mégis ott maradt Aaron Paul
Aaron Paul Jimmy Hagent, Matt Hagen néhai édesapját alakítja. A férfi a családon belüli erőszak mellett a gothami alvilághoz is kötődött, és már a film eseményei előtt meghalt. A karakter azonban egy pillanatra mégis visszatér, méghozzá az Agyagpofa egyik legvadabb akciójelenetében.
A Club Vesuviusban játszódó összecsapás során Matt a gengszterek ellen fordítja az alakváltó képességét. Miközben sorra veszi fel más emberek külsejét, egy rövid pillanatra saját apja arcát is magára ölti. Ezzel azt az embert akarja megfélemlíteni, akinek köze volt Jimmy halálához.
Paul felbukkanása tehát nem hagyományos visszaemlékezés, és nem is egy egyszerű meglepetésszerep. Matt szó szerint fegyverként használja az apja emlékét, miközben bosszút áll azokon, akik tönkretették az életét. A kivágott jelenetekben Jimmy a főszereplő múltját magyarázta volna; a moziban megmaradt pillanatban már Matt jelenlegi döntéseiről árulkodik.
A Club Vesuvius jelenete megmutatja, milyen messzire jutott Matt Hagen
A film egyik legkülönösebb megoldása, hogy Matt alakváltó képessége a fináléban egyszerre válik látványos és nyugtalanító eszközzé. A főszereplő úgy mozog a klubban, hogy folyamatosan mások külsejét veszi fel, ezzel összezavarva a gengsztereket. A kezdetben szinte játékosnak ható átváltozások azonban hamar brutális erőszakba torkollnak.
Watkins éppen ezt az ellentmondást akarta kihasználni. A néző egy ideig élvezheti, hogy Matt végre fölénybe kerül azokkal szemben, akik korábban bántották, majd egyre kényelmetlenebbül szembesülhet azzal, mennyire messzire hajlandó elmenni a bosszúért. A rendező nem akarta, hogy a karakter hirtelen gyakorlott akcióhősként viselkedjen; a fölénye az alakváltásból és a megtévesztésből fakad.
Ebben a jelenetben Aaron Paul rövid szereplése is többet jelent egy felismert arcnál. Matt olyan embert idéz meg, akitől gyerekként félnie kellett, most azonban már ő dönt arról, hogyan használja ezt az arcot. A múltja többé nem csupán olyasmi, ami megtörtént vele, hanem olyasmi is, amit tudatosan fordíthat mások ellen.
A kivágott jelenetekkel az Agyagpofa egyik lehetséges változata is eltűnt
A visszaemlékezések megtartásával Aaron Paul szerepe jóval hangsúlyosabb lehetett volna. A nézők közvetlenül láthatták volna a családon belüli erőszakot, Matt gyerekkori kiszolgáltatottságát és azt, hogyan hatott rá az apjával való kapcsolata. Ez önmagában is erős történetszál lehetett volna, különösen egy olyan filmben, amelynek főszereplője később szó szerint elveszíti a saját arcát.
A végleges változat azonban más kérdésre koncentrál. Nem az kapja a legnagyobb hangsúlyt, hogy Matt milyen ember mellett nőtt fel, hanem az, hogyan él a kezébe kerülő hatalommal. A különbség azért fontos, mert a film nem teszi a múltját minden későbbi tettének automatikus magyarázatává.
A rendező ezzel a néző helyzetét is megnehezíti. Matt sérelmei valósak, és az ellene elkövetett erőszak miatt könnyű mellé állni. Ahogy azonban a bosszúja egyre kegyetlenebbé válik, már nem lehet egyszerűen arra hivatkozni, hogy vele is szörnyű dolgok történtek.
Aaron Paul jeleneteinek kivágása így nemcsak egy ismert színész szerepét zsugorította néhány másodperces felbukkanássá. James Watkins ezzel az Agyagpofa hangsúlyát is áthelyezte: a film nem akar mindenre Matt Hagen gyerekkorában magyarázatot találni. Sokkal nyugtalanítóbb kérdés foglalkoztatja, hogy mi történik, amikor valaki végre képes visszavágni mindazért, amit elszenvedett – és többé semmi sem állítja meg.
