Tom Cruise-t az elmúlt másfél évtizedben szinte lehetetlen volt leválasztani a kasszasikerről. A Mission: Impossible, a Top Gun: Maverick és a látványos kaszkadőrmutatványokra épülő kampányok újra azt az érzést keltették, hogy kevés olyan filmsztár maradt Hollywoodban, aki önmagában képes közönséget vinni a moziba.
A Digger első hete azonban ennek a képnek a határait mutatja meg. Alejandro G. Iñárritu fekete komédiája mindössze 21 millió dollárral nyitott világszerte, a TheWrap értesülése szerint pedig a Warner végül akár 250 millió dollárt is bukhat rajta, még a mozis pályafutás utáni bevételeket is beleszámítva.
A 8 millió dolláros amerikai rajt után még rosszabb lett a matek
A TheWrap iparági forrásai szerint a Digger gyártási költsége 163–173 millió dollár között lehetett, a marketing pedig további mintegy 100 millió dollárt emésztett fel. A film az Egyesült Államokban 8 millió, világszerte 21 millió dollárral rajtolt, és a Skydance-nél arra számítanak, hogy a teljes globális mozis bevétel még a 40 millió dollárt sem éri el.
Ez sokkal súlyosabb helyzet annál, mint amit a nyitóhétvége önmagában mutatott. A Verity már az első hétvégén négyszer annyit hozott Észak-Amerikában, mint a Digger, de akkor még csak arról lehetett beszélni, hogy Cruise új filmje nehéz rajtot vett. A friss veszteségbecslés alapján most már az egyik legnagyobb modern stúdióbukás körvonalazódik.
Cruise sztárereje nem tűnt el – csak nem minden filmben ugyanazt jelenti
A Digger kudarca könnyen vezethetne ahhoz az egyszerű következtetéshez, hogy Tom Cruise már nem vonz közönséget. Ennél azonban érdekesebb, hogy milyen Cruise-t kínál a film. Iñárritu alkotásában nem Ethan Huntot vagy Mavericket kapjuk, hanem erős maszk és testi átalakítás mögé bújtatott figurát egy klímaváltozásról, hatalomról és önámításról szóló abszurd szatírában.
Ez egészen más közönségígéret, mint amelyre Cruise elmúlt éveinek legnagyobb sikerei épültek. A sztár jelenléte önmagában nem garantálja, hogy ugyanaz a néző, aki egy valódi repülőgép oldalán kapaszkodó Cruise-ra vesz jegyet, ugyanúgy kíváncsi lesz egy groteszk szerzői filmre is. A Digger ezért nem feltétlenül Cruise népszerűségének végét, hanem a sztárimázs pontosabb határát mutatja meg.
A Warner ráadásul teljes egészében maga viseli a kockázatot
A TheWrap szerint a Warner a Digger teljes finanszírozását maga vállalta, ellentétben például olyan produkciókkal, ahol több partner osztozik a költségeken. A projekt még a korábbi Warner-vezetés egyik nagy szerzői fogadásaként kapott zöld utat, amikor a stúdió olyan rendezőkre tett nagy téteket, akiknek erős saját filmes hangjuk van.
Ez a stratégia nem minden esetben bukott el. A nagyobb alkotói szabadság olyan filmeket is eredményezett, amelyek kritikailag és üzletileg is működtek, de a Digger megmutatja a modell másik oldalát: ha egy 170 millió dollár körüli szerzői film nem talál közönséget, nincs franchise-biztonsági háló, amely automatikusan visszahúzza.
A Skydance éppen most örökölte meg ezt a veszteséget
A Digger különösen rossz pillanatban érkezett az új Warner számára. A Skydance vezetői a felvásárlás lezárása után szembesültek a veszteség várható mértékével, miközben egyszerre kell dönteniük több tucat örökölt film és franchise jövőjéről.
A Barbie 2, A Batman 2 és több más Warner-projekt már eleve különböző fejlesztési problémákkal került az új vezetéshez. A Digger ehhez most egy nagyon konkrét pénzügyi figyelmeztetést is hozzátesz: a nagy név, a kétszeres Oscar-díjas rendező és a hatalmas költségvetés együtt sem helyettesíti azt, hogy a közönség pontosan értse, milyen filmre vesz jegyet.
Tom Cruise következő nagy próbája már ismerősebb terepen jön
A következő években Cruise ismét olyan projektek felé fordul, amelyek közelebb állnak ahhoz a filmsztárképhez, amely az elmúlt évtizedben működött. A Mint a villám 2 már készül Anne Hathaway csatlakozásával, vagyis a Digger után ismét egy ismert címhez tér vissza.
Ez nem jelenti azt, hogy Cruise-nak ezután csak franchise-filmeket kellene forgatnia. A Digger inkább arra emlékeztet, hogy egy sztár neve önmagában nem helyettesíti a film közönségnek tett ígéretét. Egy ekkora veszteség lehetősége mellett pedig a stúdiók is kénytelenek újragondolni, milyen történetekre és milyen költségvetéssel érdemes fogadniuk.
Hollywood egyik utolsó valódi mozisztárja sem független attól, mit vár tőle a közönség.
