Mi történik, ha valaki annyira rajong egy rendezőért, hogy az lassan az egész életét uralni kezdi? Gustaf Skarsgård első nagyjátékfilmes rendezése ezt a megszállottságot fordítja át horrorba, méghozzá nem is akármilyen főszereplővel: Ingmar Bergman a történet egyik legfélelmetesebb alakjává válik.
A The Cannibal különös vállalkozás. Egyszerre tisztelgés a filmtörténet egyik legnagyobb rendezője előtt, kegyetlen tréfa a művészi megszállottságról és pszichológiai rémálom egy emberről, aki képtelen megszabadulni a saját bálványától. A forgatás október elején már elkezdődött Svédországban, a bemutatót pedig 2027-re tervezik.
Ingmar Bergman szigete ezúttal egy horror helyszíne lesz
A történet főhőse David, egy forgatókönyvíró, aki súlyos személyes veszteség után Fårö szigetére utazik, hogy filmet írjon Ingmar Bergmanról. A helyszín különösen fontos: Bergman életének jelentős részét ezen a Balti-tengeri szigeten töltötte, és több meghatározó alkotása is szorosan kötődik hozzá.
David azonban nem egyszerűen egy híres rendező nyomába ered. A múltjában is van egy fájdalmas kapcsolat Bergmannal, aki korábban egyszerre inspirálta és alázta meg őt. A sziget fokozatosan olyan hellyé válik számára, ahol a régi emlékek, a gyász és az alkotói megszállottság egyre nehezebben választhatók el a valóságtól.
A történetben David személyesen is találkozik a legendás rendezővel, a találkozás pedig rémálomszerű fordulatot vesz. A filmet készítő férfi lassan saját történetének foglyává válik, miközben az alkotás, amelynek segítenie kellene feldolgozni a veszteségét, egyre inkább felemészti őt.
A The Cannibal legérdekesebb ötlete éppen az, hogy a szörnyet nem egy távoli, ismeretlen lényben keresi, hanem abban az emberben, akit a főhős egész életében csodált.
Gustaf Skarsgård eredetileg nem is rendezni akarta a filmet
Gustaf Skarsgårdot a legtöbben a Vikingek Flokijaként ismerik, rendezőként azonban most először készít egész estés játékfilmet. A bemutatkozásának története ráadásul legalább annyira különös, mint maga a forgatókönyv.
A film ötlete Peter Birro írótól származik, aki eredetileg színészként kereste meg Skarsgårdot. A főszerepet neki szánták, később azonban felmerült, hogy fiatalabb színésszel készítsék el a filmet. Skarsgård egy MovieZine-interjúban humorosan felidézte, mennyire rosszul érintette, amikor még az öccse, Bill Skarsgård neve is szóba került.
Nem sokkal később azonban váratlan ajánlatot kapott: mi lenne, ha inkább ő rendezné meg a filmet? Skarsgård végül így került a kamera másik oldalára, és a történet rendezői bemutatkozásává vált.
A szereposztás is érdekes. Davidet Ardalan Esmaili alakítja, Ingmar Bergmant pedig Claes Ljungmark kelti életre. A forgatókönyvet Peter Birro jegyzi, aki korábban is gyakran foglalkozott a svéd kultúra és az alkotói élet sötétebb oldalaival.
Skarsgård nem a vértől akarja megijeszteni a nézőket
A The Cannibal címe első hallásra egy különösen brutális horror képét idézheti fel, Skarsgårdot azonban nem elsősorban a vér és a látványos erőszak érdekli. A MovieZine-nak adott interjújában arról beszélt, hogy sokkal nyugtalanítóbbnak tartja azt, amikor valaki már a saját érzékeiben sem bízhat.
Ez a megközelítés különösen jól illik Bergman filmes örökségéhez. A rendező olyan alkotásokkal, mint a Persona vagy a Farkasok órája, már évtizedekkel ezelőtt megmutatta, mennyire félelmetes lehet az identitás szétesése és a valóság bizonytalanná válása.
Skarsgård filmje ebből a hagyományból indulhat ki, de közben fekete humorral is kifordítja. A készülő alkotást sötét, szürreális horrorként írják le, amelyben a rémület és a groteszk komédia egymás mellett kap helyet.
A rendező ráadásul nem is titkolja, hogy ki a címben szereplő kannibál. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, egyértelműen Bergmanra mutatott.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a film a valóságos Ingmar Bergmant gyilkosként vagy emberevőként ábrázolná. Sokkal inkább arról a különös kapcsolatról szólhat, amelyben egy nagy művész öröksége már nem felszabadítja, hanem szinte felfalja az utána érkező alkotót.
Amikor egy legenda túl nagy árnyékot vet maga mögé
Kevés filmes alkotó öröksége olyan meghatározó, mint Ingmar Bergmané. Műveiben az istenhit, a halál, a magány, a bűntudat és az emberi kapcsolatok kegyetlensége újra és újra előkerült. A rendező hatása generációkon átível, de éppen ez a kulturális súly válhat nyomasztóvá azok számára, akik hozzá szeretnének mérhetőt alkotni.
A The Cannibal ezt a problémát fordítja horrorba. David nem pusztán filmet akar írni Bergmanról, hanem valamilyen módon a saját életével is el akar számolni. Az a művész, akit egész életében példaképének tekintett, azonban már nem biztos, hogy segítséget jelent számára.
A film így jóval többről szólhat, mint egy rendezőről, aki találkozik a szellemével. A művészi megszállottság, a megfelelési kényszer és a saját tehetségünkkel kapcsolatos bizonytalanság mind olyan félelmek, amelyekhez egyáltalán nem kell természetfeletti lényeket kitalálni.
Bergman személye csak még különlegesebbé teszi ezt az alaphelyzetet. Egy olyan rendező válik a horror központi alakjává, aki maga is egész életében az emberi lélek legnehezebben megfogható félelmeit kutatta.
2027-ben érkezhet a The Cannibal
A The Cannibal forgatása Fårö szigetén és Nyugat-Svédországban zajlik. A produkciót a svéd Anagram készíti több nemzetközi partner közreműködésével, a svéd mozibemutatót 2027-re tervezik.
Gustaf Skarsgård első rendezése különösen merész vállalkozásnak ígérkezik. Egy olyan filmművész örökségéhez nyúl hozzá, akinek a nevét sokan szinte érinthetetlennek tartják, majd az egész mítoszt egy groteszk, pszichológiai horror alapanyagává alakítja.
A legjobb rémtörténetekben azonban nem feltétlenül az a legfélelmetesebb, ami az ajtó mögött vár. Néha az, akinek egész életünkben meg akartunk felelni.
Ha a The Cannibal ezt a gondolatot valóban képes megragadni, Bergman öröksége nem csupán a film díszlete lesz, hanem maga a rémálom.
