Jessica Chastain új horrorja, A másik mami a rossz kritikák és a gyenge nézői értékelések ellenére 27,5 millió dollárral nyitott az észak-amerikai mozikban. Aaron Sorkin új filmje, A közösségi háló folytatásának szánt The Social Reckoning közben 5,5 millió dollárt hozott. Az eltérés nem egyszerűen két film versenye: megmutatja, mennyire más okból vesznek ma mozijegyet az emberek.
A közönség a félelmet választotta
Az Associated Press hétvégi bevételi összesítése szerint a film világszerte 45,2 millió dollárig jutott a nyitóhétvégén. Jessica Chastain horrorja mindezt úgy érte el, hogy a CinemaScore felmérésén D+ osztályzatot kapott. A nézők tehát korántsem távoztak elégedetten, a kíváncsiságuk mégis elég volt az erős rajthoz.
A közönség döntése tehát nem feltétlenül a minőség melletti szavazat. Sokkal inkább annak a bizonyítéka, hogy egy horror már az előzetesével képes olyan kíváncsiságot kelteni, amely a rossz kritikáknál is erősebb. A jegyeladás ebben az értelemben másról beszél, mint a film utólagos értékelése.
Miért nem mentette meg a presztízs A közösségi háló folytatását?
Aaron Sorkin neve és a közösségi platformok hatalmának témája önmagában komoly filmes ajánlat. A The Social Reckoning mégsem tudott olyan sürgető élményt ígérni, amely tömegeket mozdított volna meg a nyitóhétvégén. Ez nem jelenti, hogy a felnőtt közönségnek szóló drámák ideje lejárt, csak azt, hogy egy fontos téma ma már nem feltétlenül jelent moziélményt.
A két alkotás közönségígérete egészen különböző. A közösségi média működésének feltárása fontos téma, a horror viszont már a plakáton azonnal felismerhető élményt kínál. A kérdés nem az, melyik történet jelentősebb, hanem az, melyik képes sürgetőbbnek látszani a mozilátogató szemében.
A horror előnye a közös reakció
A Fűrész-sorozat kitartó sikere is emlékeztet rá: a horrorban a terem is része a filmnek: a közös feszültség, a nevetés és az ijedtség könnyen eseménnyé változtatja a vetítést. Ehhez pedig nem mindig kell százmillió dolláros produkció, elég egy könnyen megfogható, nyugtalanító alapötlet. A marketing már azelőtt eladhatja ezt az érzést, hogy bárki látta volna a teljes történetet.
A közös nézőtéri reakció nehezen váltható ki ugyanazzal az intenzitással egy nappaliban. Emiatt a műfajnak a streamingkorszakban is erős saját indoka van a mozis bemutatóra, ahogyan azt a Fűrész-franchise hosszú története is példázza. A Mélytengeri rémálom egészen másként, az otthoni streamingnézésre építve próbál megijeszteni bennünket.
A nagy nyitás még nem győzelem
A másik mami rossz közönségértékelései ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy az első hétvége sikere és a tartós népszerűség nem ugyanaz. A következő hetek bevételeiből derül ki, hogy az érdeklődés mennyire marad meg, és mekkora szerepet játszik a szájhagyomány. A horror megint megnyerte a figyelemért folyó első csatát, de a közönséget megtartania még ezután kell.
A nyitóhétvége bevétele a reklámkampány erejét is méri, nem csak a film minőségét. Ha a rossz nézői visszajelzések gyorsan elterjednek, a későbbi hétvégék jóval gyengébben alakulhatnak. Az első számok ezért figyelemre méltók, de végső ítélethez még koraiak.
Mit tanulhat ebből Hollywood?
A tanulság nem az, hogy minden történetből horrort kell készíteni. Inkább az, hogy a közönségnek egyre világosabb okot kell adni arra, miért éppen most és miért éppen moziban nézzen meg valamit. A másik mami olyan ígérettel érkezett, amelyet sokan azonnal megértettek; Sorkin filmje hiába kínált fontosabbnak tűnő témát, ezt a versenyt elveszítette.
Nem kell ebből azt a következtetést levonni, hogy a presztízsfilmeknek nincs többé helyük a mozikban. Inkább az derül ki, hogy az ilyen filmeknek is világos, azonnal érzékelhető mozis ajánlatot kell megfogalmazniuk. A másik mami október 8. óta a magyar mozikban is látható, így itthon is kipróbálható, mennyit ad hozzá a történethez a közös nézőtéri feszültség.
