Sarah Paulson már a szerep elfogadásakor tudta, hogy Aileen Wuornos alakítását szinte mindenki Charlize Theron Oscar-díjas játékához fogja mérni. A Szörnyeteg: A Lizzie Borden-sztori új évadában mégis elvállalta a sorozatgyilkos szerepét, mert szerinte ugyanazt a valós személyt több színész is teljesen másképp értelmezheti.
Paulson a Shut Up Evan podcastban arról beszélt, hogy nem Theron 2003-as alakítását akarta felülmúlni vagy lemásolni. Inkább saját kutatásából és saját színészi eszközeiből próbált felépíteni egy másik Wuornost.
Paulson szerint nem lehet egyetlen „végleges” Wuornos
Charlize Theron A rémben nyújtott alakítása a kétezres évek egyik legismertebb életrajzi színészi teljesítménye lett, és 2004-ben Oscar-díjat is hozott neki. Paulson szerint azonban ettől még nem kellene lezártnak tekinteni a szerepet.
A színésznő a színházhoz hasonlította a helyzetet: ugyanazt a figurát évtizedeken át sokféle színész eljátszhatja, és minden értelmezés más személyiséget, hangsúlyt és tapasztalatot visz bele. Szerinte Wuornos sem kivétel ez alól.
A sorozatban nem Wuornos a főszereplő
A rémmel szemben a Netflix antológiája nem Aileen Wuornos teljes életét meséli el. A Szörnyeteg: A Lizzie Borden-sztori központi alakja Lizzie Borden, Wuornos pedig egy későbbi idősíkban jelenik meg, amelyen keresztül az alkotók a női erőszak kulturális örökségét próbálják összekapcsolni.
A valódi Wuornos és Borden között nincs dokumentált kapcsolat, és a Netflix saját háttéranyagai is egyértelművé teszik, hogy ez a párhuzam a sorozat fikciós konstrukciója. A true crime feldolgozásoknál ezért különösen fontos elválasztani a történelmi tényt attól, amit a dramatizálás hozzátesz.
Paulson nem Theront másolja
A szerep különlegessége éppen abban rejlik, hogy Paulson jóval kevesebb játékidőben, más narratív funkcióval jeleníti meg Wuornost. Nem egy teljes életrajzi ívet kell végigjátszania, hanem olyan figurát, aki Lizzie Borden történetének későbbi kulturális hatását testesíti meg.
Ez magyarázza azt is, miért lehet félrevezető kizárólag Theron alakításához mérni. A két produkció nem ugyanazt a történetet, nem ugyanabból a nézőpontból és nem ugyanazzal a céllal meséli el.
A Netflix dokumentumfilmben is különválasztja a fikciót és a valóságot
A platform a sorozat mellett külön dokumentumfilmmel is visszatért Wuornos történetéhez. Az Aileen: Queen of the Serial Killers archív anyagokkal és börtöninterjúkkal foglalkozik a valódi üggyel, így másfajta nézőpontot ad, mint Ryan Murphy és Ian Brennan dramatizált sorozata.
Paulson állítása lényegében ezért védhető: egyetlen híres alakítás nem zárhatja le egy történelmi személy filmes értelmezését. A fontosabb kérdés az, hogy az új változat tud-e saját nézőpontot adni hozzá, és egyértelműen kezeli-e, hol ér véget a dokumentált valóság és hol kezdődik a fikció.
