Hollywood krónikus IP-függősége lassan ijesztőbb tüneteket produkál, mint a mesterséges intelligencia térnyerése. Miközben a huszonéves tartalomgyártók lassan izgalmasabb sztorikat hoznak össze YouTube Shortsként a hálószobájukból, mint a nagy stúdiók dollárszázmilliókból, a Sony úgy döntött, hogy megint előrángatja a naftalinból a Charlie angyalait. Mert ugye, ami egyszer (vagyis legutóbb pont nem) bevált, azt erőltetni kell.
A The Hollywood Reporter belsős információi szerint a stúdió már meg is találta az embert a feladatra: Pete Chiarelli, a hatalmas sikerű Kőgazdag ázsiaiak (Crazy Rich Asians) és a Nász-ajánlat forgatókönyvírója kapta a hálátlan megbízást, hogy rázza gatyába a franchise-t a 2020-as évek végére. A forgatókönyv írása állítólag már zajlik, a cél pedig egyértelműen a széria modernizálása – kérdés, hogy ez most mit jelent. A rajongók emlékezete ugyanis nem rövid: még mindenkiben élénken él a 2000-es évek elejének McG-korszaka (Cameron Diaz, Drew Barrymore és Lucy Liu triójával), ami bár nem volt filmművészeti remekmű, de pontosan tudta, mi akar lenni: egy szórakoztató, látványos, és igen, szexi akcióvígjáték. McG értette a receptet, amitől az eredeti, 1976-os sorozat Farrah Fawcett-tel és társaival világsiker lett.
Aztán jött 2019, és Elizabeth Banks rendezése, ami úgy csapódott a földbe a pénztáraknál, hogy a kráter még ma is látszik. Banks megpróbálta a „post-male gaze” (vagyis a férfi tekintetet kiszolgáló ábrázolásmódtól mentes) irányba elvinni a sztorit, aminek az lett az eredménye, hogy a fürdőruhák és a könnyedség eltűntek, helyette kaptunk egy izzadságszagú tanmesét arról, hogy a nők mennyire kemények. Csak éppen a közönség képtelen volt elhinni Kristen Stewartnak, Naomi Scottnak és Ella Balinskának, hogy ezek a vékony testalkatú lányok puszta kézzel vernek laposra profi bérgyilkosokat és titkosügynököket. A „girl power” üzenet fontos, de ha hiányzik mögüle a hitelesség és a szórakoztató faktor – ami a régi sorozatot és a McG-filmeket jellemezte –, akkor a nézők egyszerűen nem vesznek jegyet.
Most tehát Chiarellin a sor, hogy visszataláljon a helyes ösvényre. A Kőgazdag ázsiaiak sikere okot adhat némi bizakodásra, hiszen ott remekül kezelte a karakterdinamikákat és a humort. A kérdés csak az, hogy a Sony tanult-e a 2019-es leckéből, és merik-e újra szórakoztatónak és (ne adj’ isten) vonzónak ábrázolni az angyalokat, vagy megint egy görcsös modernizálási kísérletet kapunk. Mi egyelőre szkeptikusak vagyunk, de hátha a „Crazy Rich Angels” koncepció működőképesebb lesz.
