Jason Statham filmjeinek egyik legnagyobb előnye, hogy a néző pontosan tudja, mire számíthat. A főszereplő általában keveset beszél, nehezen lehet sarokba szorítani, és ha valaki rossz emberrel kezd ki, annak előbb-utóbb fájdalmas következményei lesznek. A Zendülés sem akarja megtörni ezt a hagyományt, sőt egy egész teherhajónyi ellenfelet állít a színész útjába.
Jean-François Richet akciófilmje azonban egy régi hollywoodi problémára is jó példa. Hiába működik egy egyszerű alapötlet, ha az alkotók mindenáron bonyolultabb történetet akarnak köré építeni. A Zendülésben a látványos összecsapások, a gyilkossági ügy és a nemzetközi összeesküvés nem mindig dolgoznak ugyanazért a filmért.
Egy teherhajónyi ellenség vár Jason Stathamre
Cole Reed korábban a különleges erőknél és a londoni rendőrségnél szolgált, jelenleg pedig egy milliárdos üzletember személyi védelméért felel. Amikor a főnökét meggyilkolják, Reed maga is gyanúba keveredik, ezért menekülnie kell. A valódi tettesek utáni hajszája végül egy teherhajóra vezeti, ahol jóval nagyobb bűnügybe keveredik, mint amire eredetileg számított.
Az alaphelyzet tökéletesen illik Stathamhez. A főhős egyedül marad az ellenségeivel, a külvilágtól elzárt helyszínen pedig minden lépcsőforduló, folyosó és konténer újabb veszélyt jelent. A hajó szűk terei lehetőséget adnak arra, hogy a film ne pusztán lövöldözésekre, hanem nyers, közvetlen összecsapásokra építsen.
A Zendülés legerősebb pillanatait éppen ezek az akciójelenetek adják. Richet nem a látványos pusztításra helyezi a hangsúlyt, hanem a gyors, kemény közelharcokra, amelyekben Statham fizikai jelenléte továbbra is meggyőző. Az efféle jelenetekhez nincs szükség különösebben eredeti történetre: elegendő néhány veszélyes ellenfél, jól megválasztott helyszín és követhető akció.
A Zendülés akkor veszít a lendületéből, amikor túl sokat akar mesélni
A probléma akkor kezdődik, amikor a film az egyszerű bosszútörténet mellé egyre több bűnügyi szálat társít. A meggyilkolt üzletember, a főhősre terelt gyanú, a nemzetközi összeesküvés és az emberkereskedelem külön-külön is súlyos témák. Egy 95 perces akciófilmben azonban nehéz mindegyiknek megfelelő súlyt adni.
A történet ezért furcsa ellentmondásba kerül önmagával. Miközben a főszereplő minden adottsága megvan egy feszes, régimódi akciófilmhez, a forgatókönyv újabb és újabb magyarázatokkal próbálja indokolni, miért kell a következő összecsapásnak megtörténnie.
Pedig Jason Statham filmjeinek ritkán az a legnagyobb erőssége, hogy a néző milyen bonyolult rejtélyt fejthet meg bennük. A vonzerejüket sokkal inkább az adja, hogy egy látszólag megoldhatatlan helyzetbe kerülő karakter miként számol le az útjába kerülő akadályokkal. Amikor a történet túl sok időt fordít az összeesküvés részleteire, éppen ettől az élménytől vesz el.
Jason Stathamnak nem kell új karaktert kitalálnia minden filmjéhez
Statham karrierjének egyik legérdekesebb sajátossága, hogy hosszú ideje ugyanannak az akcióhősnek a különböző változatait alakítja. A szállító Frank Martinja, A méhész Adam Clayje és a Zendülés Cole Reedje eltérő háttértörténettel rendelkezik, de valamennyien a saját szabályaik szerint működő, rendkívül veszélyes profik.
Ebben semmi különös nincs. A klasszikus akciófilmek nagy sztárjai szintén felismerhető figurákra építették a pályájukat. Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone vagy Steven Seagal filmjeiben sem feltétlenül a főszereplő személyiségének állandó változása jelentette a legnagyobb vonzerőt.
Statham esetében azonban különösen látványos, mennyire a megfelelő filmes környezeten múlik egy-egy produkció sikere. A méhész egyszerű, szinte képregényszerű bosszútörténetet épített köré, a Zendülés viszont a hagyományos akciófilmes alaphelyzetet bűnügyi thrillerrel próbálja összekapcsolni. A két megközelítés közötti különbség jól mutatja, hogy ugyanabból a főszereplőből mennyire eltérő eredményt lehet kihozni.
A színésznek nincs szüksége arra, hogy minden új filmjében teljesen más emberré váljon. Sokkal fontosabb, hogy az alkotók megértsék, milyen történetben tud a legjobban működni. Éppen ezért érdekes, hogy David Leitch készülő Statham-filmje már a szokatlan címével is másféle történetet ígér.
A rendező már A gépben is hasonló helyzetbe hozta a főhősét
Jean-François Richet korábban Gerard Butlerrel forgatta A gép című akcióthrillert, amelyben egy pilóta veszélyes területen hajt végre kényszerleszállást. Az utasok és a személyzet hamarosan fegyveres csoportok fenyegetésével találják szembe magukat, a túlélés pedig egyre inkább a főszereplő döntésein múlik.
A Zendülés több szempontból ugyanennek az elképzelésnek a rokona. Mindkét film egy elszigetelt helyszínen állítja szembe a főhőst a nála nagyobb erőkkel, és mindkettő olyan karakterre épít, aki rendkívüli helyzetben is képes megőrizni a cselekvőképességét.
Van azonban egy fontos különbség. A gép alapkonfliktusa végig könnyen követhető marad, míg a Zendülés története a személyes bosszútól egy összetettebb bűnügyi összeesküvésig jut el. Ezzel a film éppen azt az egyszerűséget veszélyezteti, amelyre a legjobban működő akciójelenetei épülnek.
Nem a kiszámíthatóság a baj a Statham-filmekkel
Egy Jason Statham-filmtől aligha várja bárki, hogy alapjaiban forgassa fel az akcióműfajt. A nézők jelentős része éppen azért választja ezeket a produkciókat, mert ismerős élményre vágyik. Az egyértelmű konfliktus, a kemény összecsapások és a megállíthatatlannak tűnő főszereplő együtt olyan receptet alkotnak, amelynek évtizedek óta megvan a közönsége.
Az akcióműfajban ráadásul a kiszámíthatóság önmagában nem jelent minőségi problémát. Egy egyszerű történet is lehet feszült, fordulatos és szórakoztató, ha az alkotók pontosan tudják, mit akarnak kezdeni vele. A túlbonyolított forgatókönyv viszont nem feltétlenül ad többet a nézőnek, különösen akkor, ha közben a film saját lendületét fékezi.
A Zendülés ezt az ellentmondást különösen jól megmutatja.
Jason Statham továbbra is képes elvinni a hátán egy régimódi akciófilmet, de a forgatókönyv nem mindig engedi, hogy azt csinálja, amihez a legjobban ért.
A Zendülés akkor a legszórakoztatóbb, amikor nem próbál többnek látszani annál, ami: egy kemény, zárt helyszínen játszódó Jason Statham-akciófilm. A teherhajó folyosóin és fedélzetén nincs szükség újabb világméretű összeesküvésre ahhoz, hogy izgalmas legyen a következő összecsapás. Éppen ezért bosszantó, hogy a film időnként mintha kevésnek érezné a saját legjobb ötletét.
