Robert Downey Jr. tizenegy éven át játszotta Tony Starkot, és közben gyakorlatilag a saját vállán vitte a Marvel filmes univerzumának felépítését. Amikor a Bosszúállók: Végjáték 2019-ben lezárta Vasember történetét, a színész teljesítményét milliók ünnepelték, az Oscar-jelöltek között azonban nem szerepelt a neve. Paul Bettany szerint ez nem egyszerűen igazságtalanság volt, hanem annak a jele, hogy Hollywood még mindig nem veszi elég komolyan a szuperhősfilmeket.
A Víziót alakító színész most ismét elővette a kérdést, és egyenesen azt állította, hogy Downey Jr.-nak Oscar-díjat kellett volna kapnia a Végjátékért. Könnyű lenne ezt egy Marvel-színész baráti gesztusaként elintézni, csakhogy Bettany felvetése egy sokkal régebbi vitába illeszkedik: vajon ugyanannyit ér-e egy kiváló alakítás, ha a színész éppen egy piros-arany páncélban menti meg a világot?
Paul Bettany szerint az Oscar-szavazók lenézték a szuperhősfilmeket
Bettany a VízióKüldetés című új Marvel-sorozat népszerűsítése közben beszélt Robert Downey Jr. alakításáról. A BuzzFeed Australia interjújában úgy fogalmazott, hogy kollégájának Oscart kellett volna nyernie a Bosszúállók: Végjátékért, és szerinte elsősorban a műfajjal szembeni előítéletek akadályozták ezt meg.
„Szerintem Robert Downey-nak Oscart kellett volna nyernie ezért a szerepért” – mondta Bettany, aki azt is hangsúlyozta, hogy egy ilyen film elkészítése rendkívül nehéz feladat. Úgy véli, a szuperhősfilmekkel szembeni sznobizmus miatt nem kapta meg kollégája azt az elismerést, amelyet megérdemelt volna.
Bettany véleménye azért is érdekes, mert a Marvel-univerzum kezdetétől dolgozott Downey Jr. mellett. A 2008-as Vasemberben még J.A.R.V.I.S., Tony Stark mesterséges intelligenciájának hangját adta, később pedig Vízióként vált a történet egyik fontos szereplőjévé.
A színész tehát nem kívülállóként beszél arról, mennyi munka van ezekben a produkciókban. Ugyanakkor attól, hogy jól ismeri a Marvel-filmek készítésének nehézségeit, még nem következik automatikusan, hogy az Oscar-szavazók kizárólag műfaji előítéletből hagyták figyelmen kívül Downey Jr.-t.
Tony Starkot eljátszani sokkal nehezebb volt, mint amilyennek látszott
Amikor az első Vasember 2008-ban a mozikba került, Robert Downey Jr. nem egyszerűen egy képregényfigurát alakított. Olyan karaktert kellett megteremtenie, akinek az arroganciája egyszerre idegesítő és szórakoztató, a humora mögött pedig fokozatosan feltárulhat valami sokkal sérülékenyebb.
Tony Stark könnyen válhatott volna egy gazdag, nagyképű zseni egydimenziós karikatúrájává. Downey Jr. azonban már az első filmben megmutatta, hogy a cinikus megjegyzések és a magabiztos fellépés gyakran éppen azt takarják el, amit a szereplő nem akar megmutatni magából.
Ez a kettősség a későbbi filmekben egyre fontosabb lett. A Bosszúállókban még sokszor Stark volt az, aki egyetlen jól időzített mondattal oldotta fel a feszültséget, a Bosszúállók: Végjátékban viszont már egy megtört, veszteségekkel küzdő embert látunk, aki pontosan tudja, milyen árat fizethet egy újabb hőstettért.
A színészi teljesítmény egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy a Végjáték Tony Starkja még mindig felismerhetően ugyanaz az ember, akit 2008-ban megismertünk. Csakhogy a szellemes, magabiztos milliárdos mögött addigra tizenegy évnyi döntés, kudarc, veszteség és felelősség halmozódott fel.
A Joker megmutatta, hogy egy képregényfilmért is lehet Oscart nyerni
Bettany érvelésének van egy érdekes gyenge pontja. Ugyanabban az Oscar-versenyben, amelyben Downey Jr. nem kapott jelölést, Joaquin Phoenix megnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a Jokerért. Márpedig az is egy képregényfigura történetét dolgozta fel, még ha egészen más hangvételben is.
A két produkció közötti különbség azonban sokat elárulhat Hollywood gondolkodásáról. A Joker sötét, pszichológiai drámaként jelent meg, amelyben a képregényes háttér szinte másodlagossá vált. A Bosszúállók: Végjáték ezzel szemben látványos, humorral és akcióval teli szuperhősfilm maradt, amelynek érzelmi csúcspontjai több mint húsz korábbi Marvel-filmre épültek.
Ez nem bizonyítja, hogy az Oscar-szavazók lenézték Downey Jr. munkáját. Arra viszont rámutat, hogy a filmes elismerések világában gyakran könnyebb komolyan venni egy szerepet, ha a film már a felszínén is komoly drámának mutatja magát.
Pedig egy karakter meggyőző megformálását nem feltétlenül az teszi nehézzé, hogy a film mennyire visszafogott. Sokszor legalább akkora kihívás hiteles emberi érzelmeket teremteni egy digitális effektekkel, világvége-fenyegetéssel és fantasztikus elemekkel teli történet közepén.
Downey Jr. végül megkapta az Oscarját – csak éppen nem Vasemberért
Robert Downey Jr. 2024-ben az Oppenheimer című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Christopher Nolan történelmi drámájában Lewis Strausst formálta meg, és egészen más eszközökkel dolgozott, mint a Marvel-filmekben.
Strauss nem a humora és a karizmája miatt marad emlékezetes. Downey Jr. egy visszafogottabb, sértettségtől és hatalomvágytól vezérelt embert alakított, akinek valódi szándékai fokozatosan válnak világossá. Nem véletlen, hogy a szerep másfajta figyelmet irányított a színészre.
Az Oscar azonban nem bizonyította be utólag, hogy a Vasemberben nyújtott alakítása kevésbé volt értékes. Inkább azt mutatta meg, mennyire eltérő szerepekben képes működni ugyanaz a színész, és milyen különböző elvárásokkal ülünk be egy Marvel-filmre vagy egy Christopher Nolan-drámára.
Downey Jr. egyébként már évekkel korábban sem ragaszkodott ahhoz, hogy a Végjátékért Oscar-kampány induljon. A Howard Sternnek adott 2019-es interjújában elmondta, hogy amikor felmerült a lehetőség, ő maga inkább azt kérte, ne erőltessék a dolgot.
A Marvel legnagyobb vesztesége nem egy Oscar-jelölés hiánya volt
A Marvel-filmek későbbi fogadtatásán talán jobban látszik Downey Jr. szerepének jelentősége, mint bármelyik díjkiosztó eredményén. Tony Stark távozásával nemcsak egy népszerű karakter tűnt el az univerzumból, hanem az a figura is, aki hosszú éveken át összetartotta a történetek egy részét.
A Marvel azóta számos új hőst és sorozatot bemutatott, de egy új Vasembert nem lehet egyszerűen kiválasztani a szereplőgárdából. Downey Jr. jelenléte ugyanis nemcsak a forgatókönyveknek köszönhetően működött. A színész saját ritmust, humort és emberi esendőséget adott egy olyan figurának, aki papíron akár elviselhetetlenül beképzelt is lehetett volna.
Most különösen érdekes visszatekinteni erre, amikor Downey Jr. ismét a Marvel-univerzum meghatározó alakjává válik, ezúttal Doctor Doomként a Bosszúállók: Ítéletnap című filmben. A visszatérés nem Tony Stark történetének egyszerű folytatása, hanem lehetőség arra, hogy egy teljesen más szerepen keresztül derüljön ki, mennyit jelentett a Marvelnek a színész személyisége.
Paul Bettany szerint Robert Downey Jr. Oscar-díjat érdemelt volna Vasemberért, és ezzel természetesen lehet vitatkozni. Abban viszont sokkal nehezebb ellentmondani neki, hogy Downey Jr. olyan teljesítményt nyújtott a Marvel-filmekben, amelyet nem lehet pusztán azért kisebbnek tekinteni, mert a szereplője szuperhőspáncélt viselt.
Lehet, hogy Tony Stark soha nem hozott neki Oscar-jelölést. De nélküle alighanem egészen másképp nézne ki ma Hollywood legnagyobb filmes univerzuma.
