Minden idők egyik legsikeresebb, popkultúrát formáló tévésorozata kis híján már a rajtvonalon elhasalt, és eltűnt a süllyesztőben. David Benioff és D.B. Weiss 2009-ben leforgatott egy olyan próbaepizódot Westeros véres világához, ami annyira pocsék, zavaros és unalmas volt, hogy a készítők szakmabeli barátai konkrétan nem értették, mi történik a képernyőn. Az epizód 90 százalékát végül a kukába dobták – de lássuk, milyen lett volna a Trónok harca, ha az HBO nem rendel el egy brutális újraforgatást!
Az eredeti epizódot Tom McCarthy rendezte (aki évekkel később a Spotlight című filmjéért Oscart nyert, de a sárkányos-kardozós fantasy láthatóan nagyon nem az ő műfaja volt). A legnagyobb probléma az volt, hogy a forgatókönyv és a vizuális narratíva képtelen volt átadni az alapvető információkat. Amikor Benioffék remegő gyomorral levetítették a nyersanyagot néhány barátjuknak – köztük a Csernobil és a The Last of Us későbbi zsenijének, Craig Mazinnek –, a nézők a végén csak értetlenül pislogtak. A legkínosabb baki? A tesztközönségnek egyáltalán nem esett le, hogy Jaime és Cersei Lannister testvérek. Így viszont az epizód végi ikonikus csavar, amikor Jaime kilöki a kis Brant az ablakon a toronyból, teljesen elvesztette a vérfertőzésből fakadó sokkfaktorát, és mindössze annyinak tűnt, hogy egy random szőke fickó ok nélkül gyilkolászik.
A színészgárda is jelentős ráncfelvarrásra szorult a végleges, adásba került verzió előtt. Sokan tudják, de még mindig döbbenetes belegondolni, hogy az eredeti pilotban Daenerys Targaryent nem Emilia Clarke, hanem a Tudorokból ismert Tamzin Merchant alakította. Bár Merchant tehetséges színésznő, a készítők utólag beismerték, hogy a jeleneteiből hiányzott az a fajta sebezhetőségből lassan kibontakozó őserő, ami Clarke-ot később világsztárrá tette.
És nem ő volt az egyetlen kulcsfontosságú távozó: a Stark-klán ősanyját, Catelyn Starkot eredetileg Jennifer Ehle játszotta. Ő azonban a forgatás után rájött, hogy nem akar évekre elköteleződni egy ilyen gigaprodukció és az észak-írországi hideg mellett, így a helyét átvette Michelle Fairley, aki sokkal zordabb, tragikusabb energiát hozott a karakterbe.
Vizuális fronton is akadtak rendesen melléfogások. A könyvekben mitikus, félelmetes fenevadakként leírt rémfarkasok (direwolves) kidolgozása például annyira fapados volt az első nekifutásnál, hogy a nézők egyszerű, közönséges kutyáknak nézték őket. Emellett a jelmezek is túlságosan „tisztának” és teátrálisnak hatottak, hiányzott belőlük az a sárban tapicskoló, középkori mocskosság, ami később a sorozat sötét védjegyévé vált. A legfájóbb veszteség talán az ősrajongók számára az, hogy maga a könyvek atyja, George R.R. Martin is kapott egy cameót az eredeti verzióban: Daenerys és Khal Drogo marokkói helyszínen forgatott esküvőjén bukkant fel egy hatalmas, nevetséges kalapban, mint egy pentosi nemes. Sajnos az újraforgatások és a helyszíncsere során ezt a jelenetet is a vágószoba padlóján hagyták.
Az HBO vezetősége végül meghozta a legnehezebb – és mint kiderült, legkifizetődőbb – döntést: nem kaszálták el a projektet, hanem lenyelték a békát, és adtak még egy esélyt (valamint egy zsák pénzt) a showrunnereknek. Az epizódot Timothy Van Patten rendezővel szinte a nulláról újraalkották, átírták a dialógusokat, vastagon aláhúzták a rokoni szálakat, és beültették a Sárkányok Anyját a jól megérdemelt trónjára. Craig Mazin, aki az első vetítésnél a fejét fogta, a premier után csak ennyit mondott Beniofféknak:
„Ez a legnagyobb mentés Hollywood történetében.”
