Tizenkét évadon keresztül uralta a tévéképernyőket az Agymenők (The Big Bang Theory), amely a modern popkultúra egyik legmegkerülhetetlenebb vígjátéksorozata lett. De azt kevesen tudják, hogy Chuck Lorre agyszüleménye majdnem elvérzett a startvonalon. A CBS-nek leadott, sosem sugárzott eredeti próbaepizód ugyanis finoman szólva is furcsa, objektíven nézve pedig egyenesen borzalmas volt.
Bár az alapszituáció a hivatalos verzióhoz hasonlóan itt is egy spermbankos látogatással indult (ahol Leonard és Sheldon végül bepánikolnak), a hazaérkezés utáni események egy olyan alternatív univerzumba repítenek minket, amit legszívesebben azonnal elfelejtenénk.
Kezdjük rögtön azzal, hogy Penny karaktere ebben a verzióban egyáltalán nem is létezett. Helyette egy Katie nevű lányt (Amanda Walsh) kaptunk, akibe a fiúk az utcán botlanak bele, miközben az épp a telefonban üvöltözik az anyjával – és mellékesen kiderül róla, hogy lefeküdt a nevelőapjával. Amikor Leonard meghívja vacsorára, Katie kegyetlenül elkezdi gúnyolni a srácokat a szociális bénázásuk miatt. Nem meglepő módon a tesztközönség valósággal gyűlölte a karaktert.
Ahogy Chuck Lorre később elárulta, a nézők annyira védelmezni akarták a sebezhető kockákat, hogy azonnal elutasították ezt a toxikus jelenlétet. A készítők szerencsére vették a lapot, nulláról újraírták a karaktert, és így született meg a Kaley Cuoco által megformált, imádnivaló és a srácok furcsaságait végül elfogadó Penny.
Ha a gonosz szomszédlány nem lenne elég, kapaszkodj meg: az eredeti Sheldon Cooper egy kimondottan kanos figura volt. A Jim Parsons által tökélyre fejlesztett, aszexuális, érintésfóbiás zseninek itt nyoma sincs. A pilotban Sheldon hosszan ecseteli, mennyire bejönnek neki a nagy fenekű nők egy magazinból, büszkén hirdeti, hogy életében már hat meztelen nőt látott, és ami a legdurvább: kiderül, hogy a srácok egyik kolléganőjével többször is lefeküdt. Ez a szexualizált, mégis nőkkel kommunikálni képtelen Sheldon annyira karakteridegen, hogy szinte fáj nézni. Később a hivatalos sorozatban egészen Amy Farrah Fowler (Mayim Bialik) felbukkanásáig, és még utána is hosszú évekig kellett várni, hogy Sheldon egyáltalán nyisson a fizikai intimitás felé.
És ha már a barátoknál tartunk: Howard és Raj egyáltalán nem szerepeltek a pilotban. A páros – akik nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a sorozat – helyett egyetlen barátot kapunk, Gildát, akit Iris Bahr alakított.
Gilda volt az, aki korábban kavart Sheldonnal, közben viszont Leonard után epekedett, így zsigerből gyűlölte Katie-t. Bár a dinamika borzasztóan nyögvenyelős volt és a karakter ment a süllyesztőbe, Gilda nem veszett teljesen kárba: egyértelműen ő szolgáltatta a DNS-t a később felbukkanó Leslie Winkle (Sara Gilbert), és részben Amy figurájához is. Lássuk be, a sorozat egyértelműen nyert azzal, hogy Gilda helyett megkaptuk az indiai asztrofizikust és a csajozógépként induló, majd családapává érő Howard Wolowitzot.
Mindezt egy olyan környezetben kell elképzelni, ami leginkább egy depressziós barlangra emlékeztetett. A büdzsé láthatóan nagyon szűkös volt, a legendás nappali sötét és rosszul bevilágított, Sheldon ikonikus „saját helye” pedig egy teljesen más kanapén kapott helyet. Arról nem is beszélve, hogy a folyosói sétálós-beszélgetős jelenetek motorjának számító elromlott lift koncepciója fel sem merült a forgatókönyvben. Zenei fronton is komoly hiányérzetünk támadna: a Barenaked Ladies fülbemászó „History of Everything” főcímdala helyett Thomas Dolby „She Blinded Me With Science” című, kissé elcsépelt slágere szólt, ami egyáltalán nem adta át azt a geek bájt, ami később a széria védjegyévé vált. Szerencse, hogy Chuck Lorre és csapata még időben rájött, hogy ebből a katyvaszból sosem lesz tévétörténelem, és hajlandóak voltak az alapoktól újraépíteni a show-t.
