A spanyol film jóval több Almodóvarnál és a Netflix sikersorozatainál. Ha szereted a nyugtalanító thrillereket, a pszichológiai horrort, az időutazást és azokat a történeteket, amelyek még a stáblista után is dolgoztatják az agyadat, ebben a válogatásban jó eséllyel találsz új kedvencet.
Ez nem filmtörténeti rangsor, hanem olyan spanyol – illetve részben spanyol koprodukcióban készült – filmek sora, amelyek különösen erősen használják a feszültséget, a nézőpontváltást és a bizonytalanságot. Több közülük annál jobban működik, minél kevesebbet tudsz róla előre.
1. A láthatatlan vendég
A spanyol filmintézet nyilvántartásában is szereplő, 2016-os Oriol Paulo-thriller egy sikeres üzletemberrel indul, akit szeretője meggyilkolásával vádolnak. Adrián Doria egy bezárt hotelszobában találja magát a holttest mellett, és egy legendás ügyvédnő segítségével próbál olyan történetet összerakni, amely megmentheti a börtöntől.
A film ereje nem abban van, hogy percenként új csavart dob a nézőre, hanem abban, hogy minden új információ átírja az előzőt. Mario Casas, Ana Wagener és José Coronado története ezért első nézésre feszes krimi, másodikra pedig egészen más részleteket kezd mutatni.
2. A rejtett arc
Andrés Baiz spanyol–kolumbiai thrillere egy eltűnt nő és egy különös villa történetéből indul. Adrián barátnője videóüzenetben közli, hogy elhagyja, majd nyoma vész, a férfi új kapcsolata pedig hamarosan furcsa hangokkal és megmagyarázhatatlan jelenségekkel szembesül a házban.
A film egyik legjobb húzása, hogy az első fél órában szinte más műfajnak látszik, mint amivé később válik. Éppen ezért ezt a történetet érdemes előzetes és részletes tartalomleírás nélkül elkezdeni.
3. A hulla
Egy hullaház éjjeliőre pánikszerűen menekül az épületből, majd kiderül, hogy eltűnt egy holttest. Oriol Paulo első nagyjátékfilmje ebből a szinte tökéletes thrilleralaphelyzetből épít fel egy éjszakán át tartó nyomozást.
José Coronado felügyelője és Hugo Silva gyanús özvegye között végig változik az erőviszony, miközben egyre nehezebb eldönteni, ki manipulál kit. A film ugyanazt a precíz információadagolást használja, amely később A láthatatlan vendég védjegye lett.
4. Júlia szemei
Julia ikertestvére meghal, a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik, ő azonban nem hisz ebben a magyarázatban. A helyzetet súlyosbítja, hogy ugyanabban a degeneratív szembetegségben szenved, amely korábban a nővérét is érintette.
Guillem Morales filmje a látás elvesztését nem egyszerű történeti elemként használja, hanem filmes eszközzé alakítja. Ahogy Julia egyre kevesebbet lát, a néző is egyre bizonytalanabbá válik abban, mi történik körülötte.
5. Amíg alszol
Jaume Balagueró filmjének nincs szüksége természetfeletti szörnyre ahhoz, hogy kellemetlen legyen. César, egy barcelonai apartmanház portása pontosan tudja, mikor érnek haza a lakók, mikor alszanak, és hogyan juthat be a lakásukba.
A film hosszú időre az elkövető nézőpontjához köt bennünket, ezért az erkölcsi undor folyamatos feszültséggel keveredik. Luis Tosar alakítása azért különösen nyugtalanító, mert César soha nem válik harsány filmes gonosztevővé.
6. Káprázat
Vera új otthonában egy régi televízión keresztül kapcsolatba kerül egy fiúval, aki huszonöt évvel korábban ugyanabban a házban élt. Amikor megmenti a gyerek életét, másnap egy olyan valóságban ébred, amelyben a saját lánya soha nem született meg.
Oriol Paulo itt a thrillert időutazós sci-fivel, családi drámával és romantikus rejtéllyel keveri. A történet szándékosan bonyolult, mégis végig világos marad, hogy a főhős számára minden időparadoxon mögött személyes veszteség áll.
7. Fermat szobája
Négy matematikus meghívást kap egy titkos találkozóra, ahol álneveket használva logikai feladatokat kell megoldaniuk. Az ajtó bezárul, a falak pedig lassan közeledni kezdenek, így minden rossz válasz szó szerint csökkenti a túlélésre maradt teret.
A film jóval a szabadulószobák világméretű divatja előtt épített hasonló alaphelyzetre. A feladványoknál azonban végül fontosabbá válik az a kérdés, mi köti össze a négy szereplőt, és ki szervezte meg az egész játékot.
8. Időbűnök
Héctor egy távcsővel figyeli a környéket, majd egy különös eseménysor végén néhány órával visszakerül a múltba. Ettől kezdve saját korábbi döntéseinek következményeit próbálja helyrehozni, de minden beavatkozás újabb problémát teremt.
Nacho Vigalondo filmje kevés szereplővel, kevés helyszínnel és nagyon pontos szerkezettel dolgozik. Az időutazás itt nem látványos technológiai csoda, hanem egyre szorosabbra húzódó csapda.
9. A fantomlakó
Félix, a sikeres építész egy hatalmas házban él egyedül, amikor egy idegen becsenget, hogy telefonálhasson. A férfi néhány perccel később eltűnik, Félix pedig egyre biztosabb lesz abban, hogy valaki továbbra is a házban rejtőzik.
Guillem Morales első nagyjátékfilmje a paranoia és a tér kapcsolatával játszik. A ház egyszerre otthon és labirintus, miközben a történet fokozatosan elbizonytalanít abban, hogy létezik-e egyáltalán betolakodó.
10. Az árvaház
Laura gyerekkorában árvaházban nevelkedett, majd évtizedekkel később férjével és kisfiával visszaköltözik az elhagyott épületbe. A gyerek hamarosan olyan új barátokról kezd beszélni, akiket a szülei nem látnak.
J. A. Bayona filmjét nem pusztán a kísértetek teszik emlékezetessé, hanem a veszteség, az anyaság és a remény. Guillermo del Toro executive producerként is részt vett a filmben, amely a spanyol horror egyik legismertebb modern darabjává vált.
+1. A platform
Egy függőleges börtön minden szintjén két ember él, miközben naponta egyszer ételekkel megrakott platform ereszkedik lefelé. A felső szinteken lakók annyit esznek, amennyit akarnak, az alsóbb emeletekre pedig csak az jut, amit mások meghagytak.
Galder Gaztelu-Urrutia ebből az egyszerű szabályrendszerből brutális társadalmi allegóriát épít az egyenlőtlenségről, az önzésről és a szolidaritásról. A film azért működik, mert a metafora érthető, de soha nem válik kényelmessé.
Melyikkel érdemes kezdeni?
Ha most ismerkedsz a spanyol műfaji filmekkel, A láthatatlan vendég talán a legjobb belépő, mert egyszerre közönségbarát és csavaros. Az idővel játszó történetek kedvelőinek a Sötétség is izgalmas folytatás lehet, bár ott egy sorozat egész világa épül az időutazás következményeire. Horrorhoz Az árvaház, időutazós agytornához az Időbűnök vagy a Káprázat, igazán kellemetlen pszichológiai thrillerhez pedig az Amíg alszol a legerősebb választás.
A közös pont nem a műfaj, hanem a bizonytalanság. Másféle nyomozós feszültséget teremt a screenlife-filmek képernyőkre épülő történetmesélése, amelyben az információk elhallgatása ugyanilyen fontos eszköz. Ezek a filmek akkor a legjobbak, amikor elhitetnek velünk valamit, majd néhány jelenettel később arra kényszerítenek, hogy ugyanarra a történetre egészen más szemmel nézzünk.
