A spoiler-szabály vagy spoiler-etikett még ma is képes nagy hullámokat verni. Sőt, különösen ma képes nagy hullámokat verni, amikor a streaming-szolgáltatások megjelenésével komplett évadokat darálhatunk le egyszerre. Azok akiknek a munka, a család vagy más elfoglaltság miatt erre nincs lehetősége, ma már könnyen spoilerbe futhatnak, akár csak azzal is, hogy a Facebookon, az X-en, az Instán vagy a TikTokon követik egy adott streamer fiókját.
Annno, a Stranger Things 4. évados premierjének harmadik napján – például a Netflix osztott meg a Facebookon egy olyan fotót, ami miatt a rajongók hadának minden dühe rájuk zúdult. Három nappal a premier után még korai? Spoiler egyáltalán egy film jelenetfotója? Közzétehették volna akár hamarabb is? Ezeknek a dolgoknak fogok most utánajárni és a spoiler-tilalom íratlan szabályát kicsit írottá tenni.
“Kérem, ne árulják el a végét, ez az egyetlen, amink van”
– mondta Alfred Hithcock 1960-ban, a Psycho premierjekor
A spoilerek régen olyan egyszerűek voltak. Először megnéztél valamit, aztán megbeszélted a barátaiddal, akik szinte biztosan ugyanabban az időben nézték, és ennyi volt. Most azonban ez egy aknamező. Senki sem néz semmit egyszerre, és mindenki a közösségi médiában fecsegi ki a véleményét, amint látott valami olyat, amiről beszélgetni akar. Ez egy szabad és irányíthatatlan pálya, és ez tarthatatlan. Ez csak egy dolgot jelenthet: itt az ideje, hogy véglegesen meghatározzuk azt a pontot, amikor egy film vagy tévéműsor elspoilerezése már rendben van.
Mi az a spoiler?
A spoiler bármely elbeszélés (ami lehet írott mű, sorozat, film, podcast, de akár videojáték is) összefoglalójának vagy leírásának olyan eleme, amely cselekményt, eseményt fed fel. Jellemzően a cselekmény lezárásának részletei, beleértve a csúcspontot és a befejezést, különösen spoileranyagnak számítanak. Használható továbbá egy adott médium bármely részével kapcsolatos olyan információra is, amelyet a potenciális fogyasztónak nem volt szándékában előzetesen megismerni. A kifejezés egyik első nyomtatott használata a National Lampoon 1971. áprilisi számában jelent meg, amelyben Doug Kenney “Spoilers” című cikke híres filmek végét tárta fel.
A spoiler kifejezés aztán az internet korai napjaiban jelent meg, és a csoportos beszélgetésekben vált ismertté. Az internetes cikkekben és a közösségi médiában zajló beszélgetésekben még ma is gyakori. A korai etikett szabályai szerint a spoilereket – az író részéről – általában kerülni lehet és kell, de ha elkerülhetetlen a “spoilerező” információ közzététele, akkor azt egy olyan figyelmeztetésnek kell megelőznie, mint például a “SPOILER ALERT”, vagy magát a spoilert ki kell takarni, hogy csak azok láthassák, akik kíváncsiak a részletekre, és nem riadnak vissza az ilyen, potenciálisan cselekményt leleplező információk gondolatától.
Általános igény, különösen az interneten, hogy az olvasók védelmet kapjanak a “spoileres” információnak minősülő anyagok véletlen megtekintése ellen. A spoilerekkel szembeni ilyen szintű ellenérzés eredményeként a trollok pusztán saját örömükre posztolhatnak ilyeneket, és szórakozást találnak abban a hitben, hogy teljesen tönkreteszik mások számára az élményt. Magyarán genyóság, ha szándékosan kiírod, hogy Negan kinek a fejét veszi a The Walking Dead 8. évadának premierjében, de közben meg tök érthető, ha beszélni akarsz róla. És spoiler-e az ma még? Egyáltalán spoiler-e Negan felbukkanása, tettei? Persze, mindenkinek aki még nem látta a sorozatot. De egy ponton túl ez már nem a spoilerezeő felelőssége.
Meddig tart egyáltalán a spoiler-tilalom?
Én azt gondolom, hogy ez a spoiler-méretétől is függ, de mint olyan, abszolút egyén megítélése, hogy mi számít kicsi vagy nagy spoilernek. 2006-ban, amikor belevágtam ebbe az egészbe és a mai szemmel már megmosolyogtató írásokat tettem közzé különböző felületeken, még az volt az általános etikett, hogy egy sorozat epizódjának eseményeiről a következő részig, vagyis egy hétig nem írtunk. Akkoriban persze még esély sem volt arra, hogy egy adott évadot egyben ledaráljunk és azelőtt írjunk az eseményekről, hogy az a szűk réteg, aki akkoriban sorozatfüggő volt, ne látta volna.
Azóta megjelentek a streamerek és ezt az egészet jócskán átírták a teljes évados premierekkel, amelynek epizódjaival nem tud mindenki egyformán haladni. De nem csak a streamerek jelentek meg, hanem egy még nagyobb tömeg az interneten, akik a mostani kommunikációs áradatban könnyen belefuthatnak olyan információkba, amit nem biztos, hogy látni akartak. Mert hát a másik oldalon ott a hírverseny, meg a hype, amit maga a streamer vagy stúdió generálni akar a tartalma körül.
És még ma is ott van az a tény, hogy tegyük fel “éppen akkor látogatom meg a brit unokatestvérem“, amikor egy remek brit sorozat jelenik meg az ITV-n, a Sky-on vagy a BBC-n, én pedig nagyon írni akarok a cselekményéről, de a sorozat csak hónapokkal később jut el a hazai nézőkhöz. A Tabu, a Sherlock, a Black Mirror és még sok más sorozat az én esetemben pont ilyen volt. És hát sok szerencsét egy Black Mirror-epizód írásához úgy, hogy a cselekményről semmit ne árulj el…
Azt gondolom, hogy egy új sorozatévad – legyen ez a Stranger Things utolsó évada – esetében az első rész cselekményéről semmiképpen ne írjunk még aznap, csak másnap, akkor sem “MEGHALT XY” kezdetű címekkel vagy leadekkel, a további epizódokról pedig csak a következő héten. De akkor sem egyszerre.
Joggal feltételezhetjük, hogy aki élvezi a Stranger Thingset, az a szokásos heti egy részes tévés modellnél gyorsabb tempóban fogja nézni. Adjunk tehát 3 nap türelmi időt az első négy epizódra, egy hetet pedig a teljes évadra, de még akkor is csak figyelmeztetés mellett írjunk a nagyobb fordulatokról. 10 nap után, ha nem nézted meg a Stranger Things új részeit, akkor annak bármilyen személyes oka is volt, magadra maradtál.
És mi a helyzet a filmekkel? Nálam alapszabály, hogy bármi, ami egy film első félórájában történik, az nem spoiler. Nem baj, ha az olyan rendezők, mint JJ Abrams és Christopher Nolan inkább mindent lakat alatt tartanak a filmjeikről, de a mozilátogatóknak nem szabadna ilyen kényszert érezniük: Az ilyen titkolózás azzal fenyeget, hogy a filmes vitakultúránkat, a “Láttad már ezt a filmet?” kezdetű mondatokat egy egyszerűbb beszélgetéssé változtatja: “Látnod kellene. Csak ennyit mondok.”
Az első fél óra utáni események kitárgyalásával viszont 2 hétvégét illene várni. És ezért is meglepő, hogy például a Doctor Strange az őrület multiverzumában premierje után 2 nappal egy olyan neves lap, mint a Variety, már a címében utalt egy meglepetés-szereplő felbukkanására. Tulajdonképpen spoilerezett.
A musicMagpie 2000, 16 éves vagy idősebb brit lakos körében végzett felmérést, amelyben megkérdezték, hogy meddig kellene várni azzal, hogy az egyes emberek nyíltan beszéljenek és áruljanak el részleteket egy nemrégiben bemutatott film vagy tévésorozat különösen szaftos fordulatáról. A válasz a megkérdezettek szerint 33 (!) órával a tévés epizód sugárzása után és 10 nappal a film megjelenése után. Brutális, mennyire felgyorsult a tartalomfogyasztás.
Persze kinek mi számít spoilernek?
Az internetben az a jó, hogy mindenről lehet beszélni, és az a rossz, hogy mindenből spoiler lett. Vagy talán pontosabb lenne azt mondani, hogy az internet mindent spoilernek minősít. Talán azért, mert ma már mindannyian a sajátos módon nézzük a sorozatokat és a filmeket. Mégis mostanra az a furcsa érzésünk támadt, hogy még a nem csavaros dolgok is “spoilernek” számítanak.
Egyszerűen nem reális elvárni az emberektől, hogy ne beszéljenek egy általuk kedvelt tévésorozat vagy filmes franchise főbb pontjairól. Aki például kiolvasta az összes Trónok harcát (még a soha be nem fejezettet is…), a The Walking Dead képregényeket, mindegyik Bridgerton-könyvet, az beszélni akar róla, hogy mi volt más a sorozathoz képest és ez tök érthető.
Már 2013 is a szükségtelen titkolózás éve volt. A Star Trek: Sötétségben például úgy tett, mintha Khan nem is Khan lenne. Bárki, aki bármit is mondott a közösségi médiában a Breaking Badről, elkerülhetetlenül elszenvedett valamilyen “spoiler” vádat. A helyzetet bonyolította, hogy a Trónok harca egyre népszerűbb lett – így azok számára, akik olvasták George R.R. Martin könyveit, minden eddiginél nehezebbé vált, hogy bármilyen értelmes beszélgetést folytassanak a sorozatról. Maximum annyit mondhattunk félmosollyal az arcunkon: IGEN, Ő TÉNYLEG FONTOS SZEREPLŐ! – NEK TŰNIK.
És mindezt még jobban bonyolította az a tény, hogy mindannyian el kezdtük használni a Twittert, a Facebookot és más közösségi médiát, gyakran tévénézés közben vagy közvetlenül egy film megtekintése után. Nem sokat ér, ha egy bejegyzés elejébe beleírjuk, hogy “SPOILER ALERT”, ha a bejegyzés többi része spoiler.
És hová vezetett ez az egész spoilerfóbia? A teljes képtelenséghez, hogy bármiről is beszéljünk. Ez borzasztó, több okból is. Az emberiség soha nem fog magasabb szintre jutni, ha minden interakciót úgy kezelünk, mint ami potenciálisan veszélyezteti a szórakoztató művek értékes, egyedi élményét.
És mégis, még ma is spoiler a Star Wars, A falu vagy a Hatodik érzék nagy fordulata. Mindenkinek spoiler, aki még nem látta és élte át. Lehetetlen ezt kivédeni.
És itt jön egy másik érdekes kérdés. Pontosan mi számít spoilernek? Spoilernek számít-e egy fotó egy sorozatból, miközben magát a képet nem is tudjuk kontextusba helyezni? Spoilernek számít-e maga az előzetes, ami sok esetben ellövi a cselekmény egy olyan fordulatát, ami ront a nézői élményen? Tudom miről beszélek. A La cara oculta (A rejtett arc) című spanyol-kolumbiai filmet az előzetes megtekintése nélkül láttam és a fordulata beleszögezett a fotelba. Aztán, amikor írtam róla és a végére be akartam rakni az előzetest, megdöbbenten láttam, hogy ezt a fordulatot már az előzetes elspoilerezi. Miért?
Szóval ez egy nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy amit maga a stúdió, gyártó, színész, rendező vagy streamer elspoilerez/közzétesz egy előzetesben, egy poszteren, egy képen vagy egy interjúban – az egyszerűen nem számít spoilernek. Ha ez alapján a kiadott anyag alapján valaki cikket ír vagy elméletet gyárt, az nem számít spoilernek.
Ha viszont (és hiába nem kezdünk így mondatot), egy forgatásról szivárog ki olyan kép, amit a stúdiónak esze ágában nem állt közzétenni, az igenis spoilernek számít és az ebből bejegyzést, cikket írónak kutya kötelessége kitenni a spoilerfigyelmeztetést és a spoilert hajtás után tenni.
Hogyan védekezhetünk a spoilerek ellen?
Ha te különösen spoilerfóbiás vagy, akkor a te felelősséged is, hogy óvatos legyél. Feltételezd, hogy amit meg akarsz nézni, azt már elspoilerezték, és tedd meg a megfelelő óvintézkedéseket. Ne guglizd le a dolgot, amíg meg nem nézted. Ne menj fel a Facebookra vagy a Twitterre, ne nyisd meg a telefonodon a böngészőt, mert lehet, hogy a Google cikkajánlója azonnal elspoilerezi a dolgot. Semmiképpen, semmilyen körülmények között ne látogass meg semmilyen popkulturális oldalt az adás időpontja és a megtekintés pillanata között.
