A fiatalok már nem néznek végig egy filmet, inkább néhány másodperces videókat pörgetnek a telefonjukon – ezt a magyarázatot évek óta halljuk, amikor a mozik jövője kerül szóba. Csakhogy egy friss amerikai kutatás egészen más képet fest a Z és az alfa generáció szórakozási szokásairól. A nagyvászon vonzereje egyáltalán nem tűnt el, és a fiatalok történetek iránti érdeklődése sem szűnt meg a közösségi média térnyerésével.
A Kaliforniai Egyetem (UCLA) Center for Scholars & Storytellers kutatóközpontja október 21-én hozta nyilvánosságra az ötödik éves Teens and Screens jelentést, amelyhez több mint 1500, 10 és 24 év közötti amerikai fiatalt kérdeztek meg. Az eredmények alapján a mozizás harmadik éve a legvonzóbb hétvégi program a válaszadók számára, ha a pénz és a hozzáférhetőség nem korlátozza a választásukat. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy ugyanezek a fiatalok a YouTube-ot tartják a történetmesélés egyik legfontosabb felületének.
A mozi olyasmit kínál, amit a telefon nem tud helyettesíteni
Amikor a kutatók arról kérdezték a fiatalokat, milyen szórakozási formát választanának hétvégére, egy új film moziban történő megtekintése végzett az első helyen. A második egy új videojáték kipróbálása lett, ezt pedig egy élő koncert meglátogatása követte. A mozi tehát nemcsak a hagyományos televízióval vagy a streaminggel szemben bizonyult vonzónak, hanem más, kifejezetten népszerű szabadidős tevékenységekkel összevetve is.
A válasz azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalok ténylegesen minden hétvégén moziba járnának. A felmérés egy elképzelt helyzetben vizsgálta a preferenciáikat, amelyben sem a jegyár, sem a mozi elérhetősége nem jelentett akadályt. Ez fontos különbség, hiszen a mozizás iránti vágy és a valódi jegyvásárlás két különböző dolog.
Az eredmény mégis megkérdőjelezi azt az egyszerű magyarázatot, hogy a rövid videók miatt a fiatalok elveszítették volna érdeklődésüket a hosszabb történetek iránt. A mozi olyan összpontosított élményt kínál, amelyet az otthoni képernyők mellett könnyebb megszakítani, és amelynek közösségi jellege önmagában is vonzó lehet. A kutatás nem bizonyítja, hogy pontosan ez áll a választás hátterében, de a mozizás kiemelkedő helyezése mindenképpen figyelemre méltó.
A YouTube nyert, de Hollywoodnak sem kell temetnie magát
A kutatás egyik legbeszédesebb eredménye, hogy a fiatalok már nem kizárólag a filmeket és sorozatokat tekintik történetmesélésnek. Amikor arról kérdezték őket, mely médiumok képesek történetet elmesélni, 72,9 százalékuk a YouTube-ot, 70,3 százalékuk a televíziós sorozatokat, 70,2 százalékuk pedig a filmeket nevezte meg. A videojátékok 68,5, a TikTok 64,2 százalékos eredményt értek el.
Ezek a számok nem a platformokon eltöltött időt vagy a nézettséget mutatják, hanem azt, hogy a válaszadók mit tartanak alkalmasnak a történetmesélésre. Közel négyötödük szerint akár egy rövid videó is elmesélhet egy teljes történetet. A fiatalok szemében tehát egy film, egy videojáték és egy internetes videó már nem feltétlenül különül el olyan élesen, mint a hagyományos szórakoztatóipar működésében.
Hollywood számára ebből különösen érdekes következtetés adódik. Nem feltétlenül a közönség történetek iránti figyelme csökkent, hanem a történetekért versengő médiumok száma nőtt meg. Egy mozifilm ma már nemcsak a következő bemutatóval vagy egy Netflix-sorozattal versenyez, hanem olyan alkotókkal is, akik közvetlenül a telefonokon érik el a közönségüket.
Nem újabb világsztárokat akarnak látni a fiatalok
A jelentés talán legmeglepőbb eredménye a szereposztással kapcsolatos. A megkérdezettek közel 40 százaléka inkább egy korábban nem látott színészt választana egy történet főszerepére, míg mindössze 16,8 százalékuk részesítene előnyben egy közösségi médiából ismert influenszert. A fiatalok számára tehát nem feltétlenül a már meglévő követőtábor jelenti a vonzerőt.
Ez azért is figyelemre méltó, mert a szórakoztatóipar egyre nagyobb érdeklődéssel fordul az interneten befutott alkotók felé. A Backrooms példája megmutatta, hogy az online közegből induló ötletek a mozivásznon is működhetnek, de a felmérés szerint egy történet szereplőinek kiválasztásakor a fiatal nézők korántsem ragaszkodnak az internetes hírességekhez.
A különbség arra utalhat, hogy a közönség más szempontok alapján választ alkotót és színészt. Egy érdekes történet megszülethet az internet világából, de attól még nem válik automatikusan vonzóbbá, ha a főszerepet egy népszerű tartalomgyártó játssza. A karakterek hitelessége fontosabb lehet annál, hogy a nézők korábbról ismerik-e az arcot.
A barátság és a remény fontosabb, mint az újabb látványos világvége
A kutatás arra is rákérdezett, milyen történetekből szeretnének többet látni a fiatalok. Az első helyekre a nehézségeket legyőző, reményt adó szereplők, a barátságokról és közösségekről szóló történetek, valamint a saját életükhöz hasonló helyzeteket bemutató alkotások kerültek. A szuperhősök az ötödik helyen végeztek.
A barátság különösen erős igényként jelent meg. A válaszadók 57,3 százaléka több olyan történetet szeretne, amely a plátói kapcsolatokat mutatja be, 56,8 százalékuk pedig szívesebben látna olyan különböző nemű szereplőket, akiknek barátságából nem lesz automatikusan romantikus kapcsolat. Több mint felük szerint a filmek és sorozatok túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a romantikának a való élethez képest.
Ezek az eredmények érdekes fényt vetnek a Hollywoodot évek óta meghatározó franchise-központú gondolkodásra. A látványos univerzumok és a folytatások önmagukban nem feltétlenül jelentenek megoldást a fiatal közönség megszólítására. A felmérés alapján sokan olyan karaktereket keresnek, akikben felismerhetik saját bizonytalanságaikat, kapcsolataikat és vágyukat arra, hogy valahová tartozzanak.
A mesterséges intelligenciáról sem ugyanazt gondolják a fiatalabbak és az idősebbek
A jelentésből az is kiderül, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos hozzáállás korántsem egységes. Az MI-ről szóló történeteket a válaszadók 28,2 százaléka lenyűgözőnek, 25,6 százaléka izgalmasnak tartja, ugyanakkor 22 százalékuk végzetszerű fenyegetésként, 10,1 százalékuk pedig félelmetesként éli meg őket. A 10–13 évesek körében különösen magas, 44,2 százalékos volt a lenyűgözöttséget választók aránya.
Az idősebb válaszadók között már jóval több az aggodalom. A 19 évesek és idősebbek 27,4 százaléka a fenyegetettség érzését jelölte meg, miközben csupán 17,7 százalékuk választotta az izgatottságot. A technológiával kapcsolatos érzelmek tehát korcsoportonként is jelentősen különbözhetnek.
A fiatalok ugyanakkor attól még, hogy érdekesnek tartanak egy MI-ről szóló történetet, nem feltétlenül szeretnék, hogy maga a történet is mesterséges intelligenciával készüljön. A történetmesélésre alkalmas médiumok között az MI mindössze a hatodik helyen végzett. Hollywood számára ez is emlékeztető lehet arra, hogy a technológiai újdonság önmagában nem pótolja azokat a karaktereket és emberi kapcsolatokat, amelyek miatt egy történet fontossá válik.
Lehet, hogy nem a mozi veszítette el a fiatalokat, hanem Hollywood érti félre őket
A UCLA jelentése amerikai kutatás, ezért eredményeit nem lehet automatikusan a magyar fiatalokra is érvényesnek tekinteni. A több mint 1500 résztvevő válaszai azonban fontos ellenpontot jelentenek annak az elképzelésnek, hogy egy egész generációt kizárólag a rövid videók és a folyamatos telefonhasználat érdekelne.
A fiatal közönség egyszerre képes értékelni egy harminc másodperces videó ötletességét, egy videojáték történetét és egy kétórás mozifilm élményét. Az igazán lényeges kérdés ezért nem az, hogyan lehetne mindenkit visszaszoktatni a régi médiafogyasztási szokásokhoz, hanem az, milyen történetekkel lehet megszólítani azt a generációt, amelynek már sokkal több választási lehetősége van.
A mozi jövőjét nem feltétlenül az dönti el, hogy a következő generáció mennyi időt tölt a telefonján. Sokkal inkább az, hogy a filmek tudnak-e olyan élményt kínálni, amelyért érdemes letenni azt. A kutatás egyik legfontosabb üzenete pedig éppen az, hogy a fiatalok részéről erre továbbra is megvan az igény.
