A Hét Királyság lovagja első évadának fináléjában a mi imádnivalóan együgyű Dunkunk kap egy leckét földrajzból, amikor az okostojás Egg a fejéhez vágja:
Westeros valójában kilenc királyságból áll: Koronaföldek, Nyugatvidék, Viharföldek, Folyóvidék, Vas-szigetek, Észak, Síkvidék, Arryn-völgy és Dorne.
De vajon igaza van a kis kopasz Targaryennek? A válasz röviden: is-is, de leginkább nem. Westeros geopolitikája ugyanis egy bürokratikus rémálom, és a valóság sokkal mocskosabb annál, mint amit a történelemkönyvek lapjain tanítanak.
A probléma ott kezdődik, hogy maga a „Hét Királyság” elnevezés is egy masszív, évszázadok óta ismételgetett hazugság. Amikor Hódító Aegon megérkezett a sárkányaival, hogy véget vessen a Száz Királyság Korának, valóban hét nagy, önálló uradalom létezett a kontinensen.
A csavar az, hogy Aegon ebből mindössze hatot tudott térdre kényszeríteni: Északot (Stark-ház), az Arryn-völgyet (Arryn-ház), a Síkvidéket (ahol a Gardener-ház kiirtása után a Tyrellek vették át a hatalmat), a Nyugatvidéket (Lannister-ház), a Viharföldeket (amit a Baratheonok örököltek meg a lemészárolt Durrandon-háztól), valamint a Vas-szigetek és a Folyóvidék egybeolvadt konglomerátumát. És Dorne? Nos, a sivatagi régiót sosem hódították meg. A Martellek csak 187 évvel később, Egg nagyapja, II. Daeron király diplomáciai házasságával csatlakoztak a birodalomhoz. Tehát Aegon valójában egy hat királyságból álló csonka birodalom felett uralkodott, amikor a Fősepton a fejére tette a koronát.
De mi a helyzet Egg magabiztos kilences listájával? A kis fegyverhordozó ott csúsztat a legnagyobbat, hogy a közigazgatási régiókat mossa össze a történelmi, szuverén királyságokkal. Amikor Aegon partra szállt, a Folyóvidék nem volt önálló állam; Fekete Harren, a Vas-szigetek uralkodója (és Harrenhal tragikus sorsú építtetője) tartotta vasmarokkal az uralma alatt. Miután Aegon sárkánytűzzel hamvasztotta el Harrent a saját kastélyában, a Folyóvidéket a hűséget esküdő Tullyknak adta, a Vas-szigeteket pedig hagyta, hogy a Greyjoyokat válasszák meg vezetőjüknek – ezzel gyakorlatilag egy királyságból csinált két régiót. A Koronaföldek pedig korábban egyáltalán nem létezett. Aegon pusztán kihasított egy darabot a Viharföldek és a Folyóvidék vitatott, véráztatta területeiből, hogy felépítse rajta Királyvárat. Szóval hiába erősködik Egg, a szavaknak súlya van: ezek régiók, nem pedig királyságok.
Ha pedig igazán pedánsak akarunk lenni, Westeros térképe tele van olyan szürke zónákkal, amiket még az ifjú herceg is kifelejtett a felsorolásból. Ott van például Skagos, az emberevőkkel teli, zord északi sziget, amely papíron a Starkokhoz tartozik, de a valóságban köszönik szépen, élik a maguk független, brutális életét, és a kutya sem meri behajtani rajtuk az adót. Vagy a Három Nővér szigetcsoport, amely hivatalosan az Arryn-völgy hűbérese, a gyakorlatban viszont a saját isteneiknek áldoznak, és fittyet hánynak a völgy uraira. És akkor még nem is beszéltünk Az Adományról, az Éjjeli Őrségnek adott északi területekről, ami megint csak kívül esik a klasszikus uradalmi logikán.
A konklúzió tehát egyértelmű: Dunk egyáltalán nem volt ostoba, amiért nem tudta a helyes választ, Egg magabiztossága pedig csupán egy történelmet sajátosan értelmező királyi sarj arroganciája.
