Robert Pattinson egy olyan tévésztárt alakít, aki kamerák előtt szembesítette a kiskorúakkal találkozót kereső felnőtteket. A legkülönösebb azonban az, hogy a valódi Chris Hansen szerint a róla készült film alig hasonlít a valóságra. A Primetime – Vadászidő most magyar szinkronos előzetest kapott, és november 19-én érkezik a hazai mozikba.
Lance Oppenheim thrillere 2006-ba visz vissza, amikor az NBC To Catch a Predator című műsora az amerikai televíziózás egyik legtöbbet vitatott sikere volt. Hansen stábja internetes beszélgetéseken keresztül csalt találkozókra olyan felnőtteket, akik azt hitték, kiskorúakkal léptek kapcsolatba. A helyszínen aztán kamerák, a műsorvezető kérdései és sok esetben rendőrök várták őket.
Amikor a leleplezésből műsor lesz
A műsor alapötlete egyszerre ígért közérdekű újságírást és rendkívül nézett televíziós jeleneteket. Hansen jellegzetes szembesítései önálló internetes életre keltek, miközben az akciók módszereiről, a résztvevők jogairól és a kamerák szerepéről egyre több vita folyt. A Primetime ennek az ellentmondásnak a sötétebb oldalát vizsgálja: hogyan változtatja meg a következő nagy nézettségi siker hajszolása magát a leleplezést?
A történet mögött egy valóban tragikus eset is áll. 2006-ban egy texasi ügyészhelyettes öngyilkosságot követett el, amikor egy rendőrségi művelet során a házához érkeztek a hatóságok, a televíziós stáb pedig szintén a helyszínen volt. Az eset később különösen élesen vetette fel, meddig mehet el egy tévéműsor, ha valós emberekkel és valódi következményekkel dolgozik. A film ugyanakkor dramatizált történet, nem dokumentumfilm.
Chris Hansennek egyáltalán nem tetszik, amit látott
Oppenheim filmje már az amerikai bemutató környékén vitát váltott ki. Hansen nyilvánosan kifogásolta, hogy az alkotás a nevéhez és az életéhez kapcsolja a kitalált vagy átformált eseményeket. A Variety beszámolója szerint a tévés a vetítés után is úgy érezte, a film túlságosan eltávolodott attól, amit ő a műsor készítésekor átélt.
Ez az ütközés különösen pikáns egy olyan filmnél, amely éppen a valóság televíziós átalakításáról beszél. A nézők egy része Chris Hansen történeteként találkozhat a Primetime-mal, miközben a főszereplő valós megfelelője nem fogadja el a róla felrajzolt képet. Az alkotók sem titkolják, hogy nem szó szerinti rekonstrukciót készítettek: Oppenheim a dokumentumfilmes tapasztalatait egy szándékosan stilizált thrillerhez használta fel.
Robert Pattinsonnak most nem elég hasonlítania az eredetire
Pattinson számára a szerep látványos átalakulást jelent, de a film tétje nem merül ki a beszédhang és a mozdulatok utánzásában. Chris Hansen nyugodt, udvarias kérdései a műsorban gyakran egy olyan pillanatot előztek meg, amikor a meghívott fél ráébredt, hogy rejtett kamerák rögzítik minden szavát. A thriller ebből a kettősségből építhet feszültséget: a műsorvezető egyszerre látszik újságírónak és egy gondosan megtervezett jelenet főszereplőjének.
A rendező Lance Oppenheim korábban dokumentumfilmekkel szerzett nevet magának; a Primetime az első játékfilmje. Pattinson mellett többek között Merritt Wever, Skyler Gisondo, Matthew Maher, Anna Faris és Phoebe Bridgers szerepel. A film legfontosabb kérdése pedig már a vetítés előtt ott van a címszereplő és a valódi Hansen közötti vitában: ki mondhatja el, mi történt valójában, ha a történetből egyszer már sikeres televíziós műsor, majd mozifilm készült?
