Úgy tűnik, George R.R. Martin tényleg mindent megtesz, csak hogy ne kelljen végre befejeznie a Winds of Winter-t. Miközben a rajongók lassan megőszülnek a várakozásban, az író legújabb projektje nem a könyvesboltokat, hanem a színházakat veszi célba. Idén nyáron ugyanis a tekintélyes Royal Shakespeare Company színpadán debütál a Game of Thrones: The Mad King (Trónok harca: Az őrült király), ami a sorozat eseményei előtt bő másfél évtizeddel játszódik.
A hivatalos bejelentés és a Deadline értesülései szerint a darab annak a hírhedt harrenhali lovagi tornának a kulisszái mögé visz minket, ami gyakorlatilag előidézte a tévésorozat (és a könyvek) teljes, véres konfliktusát. Ahogy a Stranger Things vagy épp a Harry Potter esetében már láthattuk, a közönség manapság imádja, ha kedvenc franchise-a a színpadon kap új dimenziót. Most, hogy a Sárkányok háza a harmadik évadára készül, és A Hét Királyság lovagja is bemutatkozásra vár az HBO-n (illetve a Maxon), a westerosi fanatikusoknak lassan érdemes elkezdeniük szervezni egy nyári zarándoklatot Stratford-upon-Avonba.
A Dominic Cooke rendezésében és Duncan Macmillan drámaíró tollából születő műben fiatal (huszonéves) verzióban térnek vissza a legnagyobb kedvencek. Ott lesz az ifjú Ned Stark, Varys, Jaime Lannister és persze a tragikus sorsú Lyanna Stark is. A készítők szerint a sztori egyfajta sötét „Rómeó és Júlia” hangulatot áraszt majd, középpontban a lázadó szellemű, kardforgatásban is jeleskedő Lyannával, aki őrlődik a neki ígért Robert Baratheon és az Őrült Király fia, Rhaegar Targaryen között. Macmillan egyenesen úgy fogalmazott, hogy Lyanna nélkül nincs Trónok harca, ő az a katalizátor, aki bár fiatalon meghalt, elindította azokat az eseményeket, amik a pusztulásba taszították a Hét Királyságot.
A casting jelenleg is gőzerővel zajlik, a kihívás pedig nem kicsi: olyan ifjú tehetségeket kell találni, akik képesek felnőni Sean Bean (vagy épp a sorozat flashbackjeiben látott Robert Aramayo) örökségéhez, leszámítva persze magát az Őrült Királyt, II. Aerys Targaryent. A legizgalmasabb az egészben, hogy Martin – aki masszív Shakespeare-rajongóként évek óta bábáskodik a projekt felett – olyan új részleteket és eseményeket is beleszőtt a történetbe a harrenhali tornával kapcsolatban, amiket korábban sosem fedett fel, és amik eddig csak a legelvetemültebb rajongói teóriákban léteztek. A jegyek áprilistól lesznek elérhetők a Royal Shakespeare Company oldalán, de gyanítjuk, hogy gyorsabban elkapkodják majd őket, mint egy hordó jófajta dorni bort.
Szerinted megéri a kockázatot színpadra vinni a Trónok harca egyik legfontosabb múltbéli eseményét, vagy jobban örültél volna, ha ezt a harrenhali tornát is inkább egy normál élőszereplős sorozat formájában kapjuk meg?
